(...) Harmincadik évforduló jól telt? Melyik, te főigazgatási, te? Hát a házassági, hát melyik, alumíniumlakodalom, persze. Azt mondta anyósom akkor kedden: te, Géza, október 21. van. Mondom, na és. Mit na és? Még kettőt kell aludni. És akkor mi lesz? Mi lenne, Géza? Október 23. Világraszóló esemény! Nem kell szednem vízhajtót. Na most azt nem értem, hogy a rendőrség miért kíváncsi annyira anyósom vízhajtójára, mert egész éjjel mind az utcán volt tökig géppisztolyban. A sok hülye reakciós meg otthon nyugodtan aludt. Hát, gyerekek! A Madách Kamarában akkor este csütörtök volt, és Hofélia-előadás volt. Na most, hát a nézőtér akkor is tele volt, mint máskor. Csak volt még plusz négy civil is, és úgy kapkodták a fejüket. (…) Fölírja a poént. És ennyi ésszel az első sorban ül. Édesapám! Na, nem azért, tudod, a műsoromról eddig is már többször készítettek jelentést. Csak azt a végén kell, nem közben. Na de addig fejben köll tartani, tudod? A pulóvered mi nyomta ki? Az akasztó vagy a váll-lap? Na, szóval ott volt négy civil, és kapkodták a fejüket, amikor valamit mondtam. Mi van? Vártok valamit, vagy mi az isten van? (...)