Az európai identitás, európai kulturális identitás számomra igen nehezen értelmezhető fogalom. Identitása legfeljebb csak az Európai Uniót alkotó egyes országoknak lehet, azzal kapcsolatban azonban, hogy mindezek összegéből vagy átlagából kialakulhat valamiféle identitás, erős kételyeim vannak. Saját tapasztalatomból, Ausztria példájából kiindulva azt is mondhatom: nem félünk attól, hogy az unióban elveszítjük identitásunkat: számtalan eszköz van arra, hogy megőrizzük kulturális és szellemi önazonosságunkat. A lényeg azonban nem is csak a megőrzés, hanem sokkal inkább saját énünk bemutatása, például itt, a vendéglátó országban, Magyarországon. Az Osztrák Kulturális Intézet munkatársa vagyok, 11 különböző országban tartunk fenn hasonló jellegű intézeteket, máshol kulturális attaséink működnek: ez a kulturális misszió számtalan lehetőséget kínál kulturális arculatunk megmutatására, s arra, hogy a fogadó országban megteremtsük országunk kulturális képét.
Ezen a ponton hangsúlyozni kell: a kulturális jelenlét egyáltalán nem azonos, nem lehet azonos a kulturális imperializmussal. Nem lerohanni akarjuk a befogadó országot kulturális termékeinkkel, hanem közösen megtervezett programokkal, partnereinkkel együtt szervezett rendezvényekkel akarjuk biztosítani jelenlétünket, legyen az fiatal germanisták találkozója, előadássorozat, filmsorozat, táncszínház, kiállítás vagy épp osztrák könyvtári projekt. Ebben a kulturális jelenlétben tehát az együttlét számunkra a legfontosabb. Biztos vagyok benne, hogy a kulturális kapcsolatok ilyen értelmezése esetén nem vetődhet fel az identitás elvesztésének veszélye sem.
Hivatkozott cikkek
- A kultúra ára [7]