Skip to main content

Identitások imperializmusa?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Az európai identitás, európai kulturális identitás számomra igen nehezen értelmezhető fogalom. Identitása legfeljebb csak az Európai Uniót alkotó egyes országoknak lehet, azzal kapcsolatban azonban, hogy mindezek összegéből vagy átlagából kialakulhat valamiféle identitás, erős kételyeim vannak. Saját tapasztalatomból, Ausztria példájából kiindulva azt is mondhatom: nem félünk attól, hogy az unióban elveszítjük identitásunkat: számtalan eszköz van arra, hogy megőrizzük kulturális és szellemi önazonosságunkat. A lényeg azonban nem is csak a megőrzés, hanem sokkal inkább saját énünk bemutatása, például itt, a vendéglátó országban, Magyarországon. Az Osztrák Kulturális Intézet munkatársa vagyok, 11 különböző országban tartunk fenn hasonló jellegű intézeteket, máshol kulturális attaséink működnek: ez a kulturális misszió számtalan lehetőséget kínál kulturális arculatunk megmutatására, s arra, hogy a fogadó országban megteremtsük országunk kulturális képét.

Ezen a ponton hangsúlyozni kell: a kulturális jelenlét egyáltalán nem azonos, nem lehet azonos a kulturális imperializmussal. Nem lerohanni akarjuk a befogadó országot kulturális termékeinkkel, hanem közösen megtervezett programokkal, partnereinkkel együtt szervezett rendezvényekkel akarjuk biztosítani jelenlétünket, legyen az fiatal germanisták találkozója, előadássorozat, filmsorozat, táncszínház, kiállítás vagy épp osztrák könyvtári projekt. Ebben a kulturális jelenlétben tehát az együttlét számunkra a legfontosabb. Biztos vagyok benne, hogy a kulturális kapcsolatok ilyen értelmezése esetén nem vetődhet fel az identitás elvesztésének veszélye sem.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon