Bár ez idő tájt az új Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) megalakulásáról, az esetleges belső erőviszonyokról illenék cikkeznie a témával foglalkozó tollforgatónak, a Legfelsőbb Bíróság január 16-ai döntése kissé összezavarta az idősíkokat. A legfőbb bírói testületnek a januári OCÖ-választás végeredményét megsemmisítő határozata nem pusztán visszatolta a babát az anya hasába: a saját korábbi jogértelmezésének ellentmondó művi beavatkozás akár egy fájdalmas vetéléshez is vezethet.
„Lelki megnyugvást hozott a magyarországi cigányságnak a Legfelsőbb Bíróság határozata, hiszen úgy érezték, hogy nincs igazság Magyarországon, a döntés visszaadta a méltóságot és a jogállamba vetett hitet” – értékelte Farkas Flórián a legfőbb bírói testületnek az országos cigány önkormányzati választás eredménye megsemmisítéséről szóló döntését.
Nem tudni, hogy hányan lélegeztek fel az országban a hír hallatán, ám legalábbis furcsán hangzik jogállamiságot emlegetni annak a Lungo Dromnak a vezetőjeként, amely az ominózus voksolásról történt kivonulásával éppen hogy előidézte az elektori gyűlés „határozatképtelenséget”, ezzel kényszerítve ki annak megismétlését. Persze az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) legutóbbi választása kapcsán korántsem ez az egyetlen bizarr mozzanat.
A nagy balhé
A január 11-ei választásra fehér sállal és piros szegfűvel érkezett baloldali roma elektorok azonnal többségbe kerültek a levezető elnökök demonstratív megválasztásánál. A procedúra ezen részét órákig teljesen sikertelenül irányító – egyébként Lungo Drom-os – korelnök, Lakatos Menyhért a Lungo Drom csapat nagy tetszésére csalást kiáltott, s valóban, az egyik kétszáz ülőhelyes szektorban 217 szavazatot számoltak, sőt az összesítésnél több voksot regisztráltak, mint ahányan a gyűlésen megjelentek. A Horváth Aladár által fémjelezett Demokratikus Roma Koalíció (DRK) azonban a néhány tucatnyi „plusz szavazatot” leszámítva is tetemes fölénybe került. Farkasék arcáról lefagyott a mosoly.
A négyezer-hatszáz elektorból megjelent 2682 képviselő teljesen két táborra szakadt. Megindult az ellenoffenzíva. Farkas ezeregyszáz támogatójával a szavazófülkék elé vonult, „gyújtó hangú” beszédében bojkottra szólította fel híveit, majd sebtében óvást nyújtott be az Országos Választási Bizottsághoz (OVB). Ez egy óra múlva elutasította a fehér sál használatát, a gyűlést megelőző kampány során a kormánypárti politikusok jelenlétét, a szavazócédulákon lévő dátumelírást, valamint a többszöri szavazást megpanaszoló mind a négy beadványt.
A forgatókönyv innen már sejthető volt, a biztos vereség elől előremenekülő Lungo Drom egy nem túl jól sikerült tüntetés után elhagyta a gyűlésnek helyet adó BNV B pavilont. A DRK így már azelőtt megnyerte a választásokat, hogy jelöltjeik neve mellé az elektorok egyetlen ikszet is róttak volna.
Riválisok persze így is maradtak a teremben. A csak két héttel a választások előtt összetákolt győztes koalíció tagjai ugyanis még az elnökjelöltek személyében sem egyeztek meg. S bár a baloldali elkötelezettségű szövetség rendszerváltást ígér a roma politikában, a választásokon az a Pálfi Miklós kapta a legtöbb voksot, aki a Fidesz–LM-paktum posztosztozkodásából történt kimaradásáig elnökhelyettes volt mind a szolnoki székhelyű szervezetben, mind az OCÖ-ben. Miközben a győzelem utáni eufóriából felocsúdó DRK-s tagszervezetek egymás előtt is titkolódzva próbálták bogozgatni az új OCÖ-n belüli szövetségek leendő szálait, a Legfelsőbb Bíróság átvágta a gordiuszi csomót: a Lungo Dromnak a saját kivonulásával előidézett „elektorelégtelenségre” vonatkozó beadványát elfogadva megsemmisítette a választás eredményét.
Elektorszámtan
Az elektorok gyűlése határozatképes, ha azon a megválasztott elektoroknak legalább a fele részt vesz – fogalmaz az országos és fővárosi választásokra vonatkozóan a kisebbségi törvény. Az LB indoklása szerint a cigány önkormányzat tagjainak megválasztásakor a gyűlésen az elektoroknak kevesebb mint a fele vett részt, így „az elektorok gyűlése már nem volt határozatképes”. „A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata következetes abban, hogy választás esetén a választásra jogosult testület (gyűlés) határozatképességét a szavazás megkezdésekor, vagyis a határozathozatal előtt is meg kell állapítani”- érvelnek a dokumentumban, csakhogy épp a következetességet nehéz tetten érni az LB gyakorlatában.
A nyolc évvel ezelőtt, az akkor még az elektorok háromnegyedének megjelenését előíró, Szolnokon megtartott első országos cigány önkormányzati választáson a Lungo Drom nyerte el mind az ötvenhárom mandátumot. Az OVB-hez akkor is több óvás érkezett, egyikük azt is sérelmezve, hogy a regisztráció után sok képviselő hazautazott, így a szavazáskor már nem volt meg a szükséges létszám. A bizottság elutasította a beadványt, így a Népszabadság tudósítása szerint hat elektor – Csikós Tibor, Danó Jenő, Farkas István, Homonnai András, Kovács Ferenc és Kozma Blanka – a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. A választásokon akkor vesztes, Osztojkán Béla vezette Phralipe központjában fogalmazott beadványban ugyanezen indokok miatt új választások elrendelését kérték. A jelenlegi elnököt, Lomnici Zoltánt is a soraiban tudó bírói tanács a kérést akkor elutasította.
Lomnici a Népszabadságnak hangsúlyozta: elméletileg semmi sem tiltja, hogy eltérés legyen a Legfelsőbb Bíróság két ítélete között. Az 1995-ös elutasító végzés indoklásában az LB tételesen megfogalmazott jogelvként nem írta le, hogy mikor tekinthető érvényesnek az elektori gyűlés, ilyen jogelv csak a Legfelsőbb Bíróság 2003-as határozatában olvasható – állította az elnök, aki szerint ebből az is következik, hogy jogi értelemben nincs ellentmondás a két ítélet között.
Nem így gondolják az ítélettel leforrázott DRK-sok: bár Horváth Aladár a döntést értékelve leszögezte, állnak egy újabb megmérettetés elébe, azt azóta tudni lehet, hogy nagy valószínűséggel az Alkotmánybíróságra viszik az ügyet. Igaz, tekintve az AB komótos ügyintézését, ez a mostani helyzeten mit sem változtat.
A botrány persze a nagypolitika egymáson mindig fogást kereső szereplőit sem hagyta érintetlenül. Még az LB-döntés előtt a szocialisták elnökségi tagja, Tóbiás József legott közölte: nem történt választási csalás, az OVB és a BM felügyelte Országos Választási Iroda jól végezte a dolgát. Az eredményt megsemmisítő döntés után már a Fidesz is megszólalt, Áder János ügyvezető alelnök frakciótársa segítségére sietve egyenesen Lamperth Mónika belügyminiszter lemondását követelte.
A kisebbségi ombudsman, Kaltenbach Jenő szerint a jelenlegi választási szabályok mellett nem lehet tisztességesebben lebonyolítani az országos kisebbségi önkormányzatok megválasztását. A kisebbségi ombudsman úgy vélte: ha baj van, ha botrány van, az nem a jelenlévők, hanem a rendszer hibája.
Aki győz, mindent visz
Sokan már a tizenhárom hivatalos nemzeti és etnikai kisebbség kulturális önrendelkezésére tíz éve kidolgozott törvény elfogadása után figyelmeztettek a kisebbségi önkormányzati rendszer anomáliáira: az önkormányzatok megválasztásának körülményei (a települési önkormányzati választásokkal egy időben és helyen megtartandó voksoláson etnikai hovatartozástól függetlenül minden választópolgár szavazhat, de nem kell az adott kisebbséghez tartoznia a képviselőjelöltnek sem) ellentétesek a törvény szellemiségével, az önrendelkezéssel.
A sejtések később fokozatosan beigazolódtak: az elmúlt három kisebbségi önkormányzati választáson néhány ezernyire becsült kisebbségek testületei kaptak több tízezer „szimpátiaszavazatot”. Az egész kisebbségképviseleti rendszer létjogosultságát megkérdőjelezve ráadásul több kisebbségi önkormányzatba ilyen-olyan céllal álkisebbségiek is kerültek: Jászladányban például a romák csaknem teljes támogatását élvező Kállai Lászlót a többségi lakosság hathatós segítségével annak a polgármesternek a felesége és egy híján nem roma csapata túrta ki a helyi roma képviseletből, akivel többek között egy szegregáló magániskola létrehozása miatt évek óta szemben áll.
Az „aki győz, mindent visz” alapú kislistás rendszer az OCÖ elmúlt nyolc évében csak a Lungo Dromnak és partnereinek kedvezett, 1995-ben és 1999-ben csont nélkül Farkas Flórián csapata került a testületbe. A pártállami segítséggel létrehozott Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségéből a kilencvenes évek elején kivált vidéki roma vezetőkből verbuválódott Lungo Drom mindig az aktuális hatalom pártfogását élvezte, így nem csoda, hogy néhány év alatt a többi roma szervezet fejére nőtt. Ráadásul a „lila öltönyös” generációval sokkal közvetlenebb hangot megütő egykori szolnoki segédmunkás akkor tényleges alternatívának tűnt a civakodó, „vízfejű” fővárosi roma értelmiséggel szemben.
Érthető, hogy a mára az egyik legjobban öltözött közszereplővé vált, a Fidesz-kormány idején presztízsautóvá lett Audival közlekedő Farkas nem is törte magát a versenyhelyzet javításán, vagyis a kisebbségi és a választási törvények megváltoztatásán. Sokatmondó, hogy amikor három éve először felmerült, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokat külön időpontban vagy külön szavazóhelyiségekben bonyolítanák le, az OCÖ vezetése együtt tiltakozott a valós támogatottság kiderülésétől nyilvánvalóan tartó „kisebb kisebbségekkel”.
Az OCÖ-n belüli ellenzék tartós hiánya törvényszerűen jelentős demokráciadeficittel járt. A belső viszonyokra utal például, hogy többek között az ötvenhárom fős testület utazási költségeinek térítésére és a tekintélyes hivatali apparátus finanszírozására kapott állami támogatás (tavaly 188 millió Ft volt) tíz százaléka az elnök szabad felhasználású keretét képezi. És sok a kérdés az OCÖ által működtetett – összességükben több százmilliós – roma programok körül is.
A roma lakásépítési program végrehajtására az OCÖ ugyan 1996-ban céget alapított az önerővel nem rendelkező, szocpolos építkezők kisegítésére, s vállalta, hogy az államtól kapott 40 millióból 1998 végéig 250 lakást felhúz. az évek során öt igazgatót is ledaráló Szociális Építők Kht. működése minden, csak nem sikertörténet, ennek ellenére az Orbán-kormány két éve újabb háromszázmillió forint céltámogatást irányzott elő az OCÖ-cég számára, de miközben máig nem tudni, a kht. végül is hány lakást hozott tető alá, addig a céget több településen is beperelték a hoppon (ház nélkül) maradt családok.
Az LB döntése ráadásul merőben új helyzetet teremtett a közel egymilliárd forintra „ügyelő” szervezet körül. Az ötvenszázalékos részvételt a szavazás idejére is megkövetelő ítélet ugyanis olyan fegyvert nyomott a mindenkori gyengébb vetélytárs kezébe, amely az utcahossznyi előnyt is egy csapásra döntetlenre hozhatja. Az újabb obstrukciótól pedig a veresége esetén nagy valószínűséggel atomjaira hulló Lungo Drom nyilvánvalóan még annak árán sem riad vissza, hogy akkor négy évre megszűnne az OCÖ. (1999-ben Roma Polgári Tömörülés néven ezzel a módszerrel akadályozták meg a fővárosi cigány önkormányzat megalakulását is.) Nehéz lesz megküzdenie egy ekkora zsarolási potenciállal az amúgy sem túl egységes Demokratikus Roma Koalíciónak, hiszen a biztos győzelemhez legalább 2300 elektort kellene maguk mellé állítaniuk. A roma államtitkár, Teleki László által alapított, több egykori Lungo Drom-ost is soraiban tudó Cigány Szervezetek Országos Szövetségének (CSZOSZ) OCÖ-elnökjelöltje, a zalalövői vállalkozó, Kövesi Vilmos a napokban sajtótájékoztatón jelentette be: készek a nagykoalícióra. A megrökönyödött szövetségeseknek aztán sietve leszögezték, nem kérnek Farkas Flóriánból és szűk sleppjéből, csak a „mezei” Lungo Drom-osokat akarják átcsábítani. A Roma Parlament elektora, Horváth Aladár azonban így is összerántotta szemöldökét, szerinte a CSZOSZ megszegte a koalíciós megállapodást. A két erő között villámhárító szerepet is betöltő Magyarországi Cigány Szervezetek Fórumának (MCF) elnöke, Kolompár Orbán pedig „nyelvbotlásnak” nevezte Kövesi kijelentését.
Az OVB március 1-jére tűzte ki az újabb OCÖ-választást. Valami azt súgja, az a dátum így vagy úgy, de fordulópont lesz a roma politikában.
- Idusról idusra [6]