2014. július 25.
Nincs kétségem, Baán László eszes ember. És ügyes is. Aki kurzusokon átívelően képes pozícióban maradni, mi több, egyre feljebb kerülni, egyre nagyobb koncokat kiszakítani magának, az jól eligazodik a hatalomtechnikában is. Az MSZMP Társadalomtudományi Intézetéből Kövérhez hasonlóan jól átigazolt a Fideszhez, 1990–1994 között már a Fővárosi Közgyűlésben képviselte pártját, s zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első Orbán-kormány alatti miniszteriális vezető pozícióit remekül átmentette a szocialista-szdsz-es koalíciós korszakba is.
A jóvátehetlen bűnt Hiller István követte el, még minisztersége idején, amikor kinevezte a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának. Olyan elődök után, mint Genthon István, Garas Klára, Mojzer Miklós. Szakemberek után következett egy menedzserigazgató. Még annak is örülhetünk, hogy – többnyire – remek konzervkiállításokat hozott Budapestre, amelyek valóban sikeresek voltak, s hatalmas tömegeket vonzottak. Amikor azonban saját iniciatívájára a Szépművészeti Múzeum földalatti (egyébkén valóban szimpatikus) bővítésével kudarcot vallott, s azt Orbán leállította, nem dobta be a törülközőt, nem állt fel, hanem várta a következő feladatot, amelynek teljesítésével majd szépíthet a gazdánál.
Meg is kapta. Először lenyúlta a Magyar Nemzeti Galériát (kell a királyi lakhely a gazdának!), lehetetlen és követhetetlen állapotokat teremtve a Várban, aztán jött a nagy projekt, a múzeumi negyed. (Közben, mintegy mellékesen az Ipaművészeti Múzeum is fennhatósága alá került…) Nos, ekkor kellett volna Baánnak Orbán képébe vágni a szerződését, felállni és visszamenni a szakmájába. Baán azonban, a hűséges vazallus, boldogan vállalta a kormánybiztosságot, s lelkesen magyarázta, magyarázza, hogy miért nagyszerű dolog betontömbökkel körbeépíteni a Városligetet. Amióta az öt (négy? hat?) új múzeum koncepciója valóságos tervként szerepel a köztudatban, Baán nagyon sokszor és nagyon hevesen magyarázta, hogy ez így miért helyes. Igaz, soha, egyetlen elfogadható érvet sem hozott fel annak bizonyítására, hogy ezeknek a múzeumoknak (150 milliárd forintért) éppen a Városligetben kell lenniük. Illetve, amikor igen gyenge érvként azt állította, hogy hatalmas turisztikai vonzerő lesz az új-régi múzeumokkal kiegészített Városliget, egyetlen riporter sem riposztozott vele.
Jelenleg a Városliget egy elhanyagolt, 100 hektáros park, amelynek rekultivációra lenne szüksége. A park így is él, így is sokan látogatják, de akár a 15 évvel ezelőtti státusához képest is elszomorító az ápolatlanság, a kosz, az utak rendezetlensége, az évtizedek óta lebontatlan Ipari Vásár-i épületek, a világ szégyene Petőfi Csarnok, meg a hétvégi zsibvásár. Jelenleg a Városligetben, illetve (szerencsére) annak a szélein, található négy múzeum, az Állatkert, a Fővárosi Nagycirkusz, a vurstli, a Széchenyi fürdő, a csónakázó tó/jégpálya és annak épülete, a Magyar Alkotóművészek Háza (Palme Ház), a tavon egy sziget, a szigeten a trendi Vajdahunyad vár másolata (amelynek lenyúlása szintén napirenden van, ki tudja milyen céllal, hotelnek-e, vagy a vezér VIP szalonjának?), a Jáki templom másolata és a vakok kertje, továbbá a Gundel, a Bagolyvár étterem és még több más, nagyobb és kisebb vendéglátóipari egység. De oda kell számítani, hiszen csak egy keskeny út választja el, a Hermina kápolnát és a az 56-os emlékművet is. Ezek közül a cirkusz újjáépítésre szorul, a megmaradt vurstli úgyszintén, az ipari vásár ócska épületei és a PECSA lebontása elkerülhetetlen. Újjá kellene építeni az elpusztult botanikus kertet a Stefánia út kezdeténél. De ipari műemlék, nem is akármilyen, a leánykori nevén FAV (a kisföldalatti, hiszen ez volt a kontinensen az első!), s gyalázat, hogy a régi szerelvények közül legalább egy nem látható szabadtéren kiállítva. S akkor még nem szóltam a szobrokról, amelyek a sétányokon találhatók. S persze a Ligetben található a számomra legkedvesebb emlékhely, a FUIT (volt) feliratú sírkő, amely alatt Toporczi Horváth Jenő ügyvéd alussza örök álmát, s aki nem mellékesen Martinovicsék védője volt.
Ha eltűnne – mindenek előtt – a Kós Károly sétányról az autóforgalom, a Petőfi Csarnok, de megmaradna a mögötte lévő dombocska és hatalmas rét, helyt adva szigorúan alkalmi rendezvényeknek, s eltűnne az Ipari Vásár gyalázatos emléke, a Királydomb pedig megmaradna télire szánkódombnak, akkor a Városligetet szinte tökéletesnek tekinthetnénk. Arányos, sokfunkciós, helyet biztosítana kisgyerekeseknek, biciklistáknak, napozóknak, sétálóknak, múzeum- és fürdőlátogatóknak. Azt már csak nagyon halkan merem mondani, hogy a Dózsa György úti borzalmas autóparkolót – amit még Rákosiék csippentettek le a Ligetből felvonulási térnek, Sztálin-szobornak – újra lehetne fásítani, ami ugyan csak 7-9 százalékkal növelné meg a zöld felületet, de a város szívében ez is hatalmas nyereség lenne.
Szeretném biztosítani az olvasóimat, hogy múzeumpárti vagyok. Nagyon! Ha stadion és múzeum között kell választani, az utóbbit választom. De! Ha a lepusztult oktatásügy, egészségügy, a kifosztott nyugdíjkassza, az éhező gyerekek s hadd ne folytassam és a múzeumépítés között kell választanom, akkor előbbieket választom, a múzeumokra akkor kerüljön sor, ha jóllakott gyerekek, boldog nyugdíjasok, egészséges emberek kulturálódni vágynak. Addig jó az, ami van. S elég sokba kerül még az M3-as bevezető szakaszának elterelése is a Ligetből.
Baánnak egy szavát sem hiszem el, hogy jön majd a külföldi, lehetőleg családostól, s reggel az Állatkertbe megy, utána a Gundelban megebédel, ebéd után úszik egyet a „Szecskában”, aztán meglátogat két múzeumot. Mert Baán ezzel eteti a népet. Azért kell a múzeumi negyed, azért kell körbeépíteni a Ligetet, hogy az vonzza a turistákat. A néhány profi múzeumlátogató kivételével még alig találkoztam olyan emberrel, aki egy nap két múzeumot meglátogatott volna. (Ha meg igen, komolytalan csoportos úton fordulhatott elő ilyesmi, többnyire japán turistákkal.) No, és milyen múzeum az, amit egy-két óra alatt abszolválni lehet? Reggel British, délután Tate? Reggel a Louvre, délután az Orangerie vagy az Orsay? Nevetséges.
Márpedig Baán legfőbb érve a Városliget tönkretétele mellett, hogy ez vonzza majd a külföldi turistát. Hiába tiltakoznak urbanisták és építészek, civilek és kertépítők, szociológusok, volt főépítész (Schneller) és a fővárosvédő (Ráday), Baán mindegyiknél okosabbnak hiszi magát, és jó szolgaként a gazda akaratához keres érveket. Még 2013-ban egy Népszabadságnak adott interjúban hangzott el Baán szájából: „… olyan új brandet kell kialakítanunk, amelynek az egésze lehet vonzó a városba látogatók számára. A Liget Budapest fejlesztéssel egy olyan kulturális-rekreációs városi tér jön majd létre, amely évi 1-1,5 millióval több vendéget vonzhat majd az országba.” Hát ez az, amiből egy szó sem igaz. Attól, hogy a Tate Modern a centrumtól távolabbra került, egyetlen turista sem kerülte el ezért Londont. Érvelése emlékeztet az 50-es évek szlogenjére: „Mindent egy helyen, a Magyar Divatcsarnok Állami Áruházból!” Ebben azonban volt szemernyi igazság, mert a szűkös áruválasztékot tényleg bele lehetett zsúfolni egyetlen nagyobb épületbe.
Baánnak megvannak a bűvszavai, ilyen a brand. Mivel is fogják külföldön hirdetni Budapestet? Egy négyzetkilométeren belül tíz múzeumot kereshet fel? Ez marhaság és nincs reklámértéke. Hogyan fogják ezeket a múzeumokat megközelíteni? Hogyan látják el áruval a vendéglőket, hiszen a forgalmat ki kell tiltani a Ligetből!? A trolibuszokat azért majd engedik közlekedni? Jobb holland, svéd, amerikai stb. parkokban a szállítás este 10 és hajnali 6 óra között, kizárólag elektromos autókkal megengedett. A Sztálin születésnapjára, 1949-ben átadott 70-es troli még csak elterelhető, s a többi is a Ligetet övező utcákba vihető, de ezek és a kisföldalatti azt a Baán által álmodott évi 3,5 millió turistát nem tudja ideszállítani. Csúcsidényben ugyanis mintegy napi 30 ezer fővel nőne a forgalom.
Baán hagymázos elképzelései csupán Orbán Viktort szolgálják, aki Horthy nyomdokain haladva a Várba szeretne fölköltözni, s ezért elrekvirálta Zuglótól a Városligetet, gyorsan túl akar lenni az új múzeumok építésén, a Vár kiürítésén.
Csak józan paraszti ésszel gondolkodva, s elfeledve, hogy egész életemet a Liget környékén éltem, élem, létezhet-e, hogy, ha minden szakember tiltakozik a Városliget szétdúlása ellen, csak Baánnak és vazallusainak, az általa felbérelt hatástanulmány készítőinek van/lesz igaza?
Reméljük, Zugló megszabadul Papcsáktól, aki főnöke, ura és parancsolója kívánságára lemondott a családi ékszerről, Zugló lemondott a Városligetről. Vagyis elvették tőle, miként a 13. kerülettől a Margitszigetet. S az egyre erősödő civil tiltakozás nyomán az új polgármester és az új önkormányzat, ha kell, erőszakkal visszaveszi a Ligetet, s megakadályozza a hagymázas elképzeléseket. És reméljük, akkor Zugló és Budapest megszabadul Baántól is.
(A kép forrása: http://www.origo.hu/attached/20140606szabalyozasi_tervlap_nagy.jpg [3])
Képbeszúrás
- KultBlog [5]