2016. február 28.
Először 2002-ben találkoztunk személyesen a Romaversitas felvételijén. Akkor leginkább még „Ürmös Andor húgaként” ismertél. Megszeppenve ültem a felvételin, másodéves pszichológushallgatóként. Állati büszke voltam magamra, és rettenetesen féltem is egyszerre. Most akkor nagyon okosnak és cigánynak is kell lenni egyszerre. Csak tudnám, mit jelent cigánynak lenni! – gondoltam magamban. Erős Ferenc bírálta a dolgozatomat, és nem volt nagyon elragadtatva.
Havas 70 – I. kötet >>> [3]
Havas 70 – II. kötet>>> [4]
Drága Havas!
Születésnapod van. A hetvenedik. Nagy szám, hosszú évek sora. Itt ülök Londonban, bérelt lakásunk nappalijában, és emlékezem.
Először 2002-ben találkoztunk személyesen a Romaversitas felvételijén. Akkor leginkább még „Ürmös Andor húgaként” ismertél. Megszeppenve ültem a felvételin, másodéves pszichológushallgatóként. Állati büszke voltam magamra, és rettenetesen féltem is egyszerre. Most akkor nagyon okosnak és cigánynak is kell lenni egyszerre. Csak tudnám, mit jelent cigánynak lenni! – gondoltam magamban. Erős Ferenc bírálta a dolgozatomat, és nem volt nagyon elragadtatva. Nem csodálom. Nem könnyű értelmiséginek lenni. Mindazonáltal felvettek a Romaversitasba,
minden innen indult.
Viki aztán szülési szabadságra ment, és beajánlott a maga helyére oktatásszervezőnek a Romaversitashoz. Így 2004 őszén munkatársak lettünk. Havas Gáborral kezdtem el dolgozni, buta egyetemistaként. Soha nem lehetek elég hálás a sorsnak
és azoknak, akik részt vettek ebben a döntésben. Életem legizgalmasabb intellektuális kalandja kezdődött azon az őszön.
Annak ellenére, hogy annyi mindent nem tudtam, kollégáddá fogadtál, tanítottál. Mindig az „ügy” volt a legfontosabb. Mindenkinél jobban értetted, mi történik az első generációs értelmiségi cigány fiatalokkal, és folyamatosan újabb és újabb megoldásokat kerestél. Ha kitaláltunk egy új programot, és nem működött, megállás nélkül kerested az okokat. Hol rontottuk el? Mit csináljunk máshogy legközelebb?
Leírhatatlanul hálás vagyok neked, mert megszámlálhatatlanul sok dologra tanítottál meg engem és a többi diákot is. Kitartásra, hogy ha az ember elbukik, akkor nem feladni kell, hanem tanulni a hibákból, és legközelebb bölcsebben nekiindulva, újrapróbálni, addig, amíg nem sikerül. Értő figyelemre, összefüggések megértésére és azok értő felhasználására. Arra, hogy nem elég érezni és intuitívan öszszedobálni elsőre remek ötletnek tűnő gondolatokat, hanem ahhoz, hogy a projekt működjön, lehet, hogy sokszor újra neki kell futni és (akár) elölről kezdeni. Azonban mind közül a legfontosabb az volt, hogy szerettél minket, cigány fiatalokat, és ezzel elhitetted velünk azt, hogy érhetünk mi is annyit, mint bárki más. Hiszen ha Havas Gábor, a híres szociológus kedvel engem, és értékeli a gondolataimat, az valódi
bizonyíték arra, hogy én is érek valamit.
Köszönöm, hogy ismerhetlek és a barátomnak tudhatlak.
Nagyon boldog születésnapot kívánok, és adjon neked a jóisten egészséget, boldogságot még hosszú-hosszú évekig!
- Emléknyom [5]