Milyen szép volt a reggel,
a keserves gyerekkor!
Hiszékeny pokol, rejtjel
a hősies nyarakból.
Ami marad belőle,
elmossa délutánra
álmok monszunesője,
szerelmek szökőárja.
Tenger alatt a tornyok,
tigrisek őrzik őket,
fény alá tagozódott
íveket és tetőket –
csak a szépség sebez meg.
Újra eltékozolnád.
Szabad ég alá vesznek
az engedetlen szolgák.
- Kultúra [6]