Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2011. október, Évfolyam 16, Szám 10

Vers

K. Kabai Lóránt: Csönd a név alatt

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán - Mink András: „A jövő lesz borzasztóan nehéz”

Mellár Tamás egyetemi tanárral, a Pécsi Tudományegyetem professzorával és Soós Károly Attilával, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársával Mink András és Ádám Zoltán beszélgetett. A Klubrádió Szabad a pálya című műsorában 2011. október 2-án elhangzott adás szerkesztett változata

Mink András: Forradalom egykor és most

Játéktér

Radó Péter: Őfelsége, az állam

Az oktatáspolitika elszabadult hajóágyúi

Kevin McDermott: Népi ellen­állás és konformizmus a sztá­linista Csehszlovákiában

Pál Attila: Kandírozott mandarin­zselé

Iványi Márton: „Femme fatale”, fejkendő, feminizmus és forradalom

A „keleti” nő ábrázolásának forradalmi rekonstrukciója a médiában az „arab tavasz” során

Kultúra

Kiss Noémi: Kutya

Mesterházi Mónika: Hidegfront

Halmai Tamás: Gyerekkor

Szűcs Teri: Az emlékezés formái két regényben

Nádas Péter: Egy családregény vége, Márton László: Árnyas főutca

Pór Péter: Az emberi világ és a transzcendencia metszőpontján

Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés című irodalmi esszégyűjteményéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon