I.
Az alulírottak minden erejükkel arra törekszenek, hogy megvédjék az ország függetlenségét, a szocializmus építésének elért eredményeit;
biztosítsák Magyarország baráti, alkotó együttműködését a Szovjetunió népeivel és a szocialista tábor országaival;
kiépítsék, illetőleg továbbfejlesszék az ország kulturális és gazdasági kapcsolatait a világ minden más népével is;
támogassák az ENSZ-nek a világbéke megőrzését előmozdító tevékenységét; s az ország ENSZ-tagságából folyó minden kötelezettségének az alapokmány helyes értelme szerint megfeleljen, és mindenben élvezze a világszervezet által biztosított jogokat.
E törekvésektől vezettetve az alulírottak mind a maguk, mind az irányításuk alatt álló politikai pártok és tömegszervezetek nevében ünnepélyesen kijelentik, hogy a politikai életben a következő alapelveket kívánják érvényesíteni:
1. Az ország társadalmi és gazdasági rendjének alapja a termelőeszközök döntő részének társadalmi tulajdona. Erre a meglévő alapra támaszkodva kell megvalósítani demokratikus eszközökkel a gazdasági élet egészének tervszerű, de a gazdasági élet merev, a fejlődést gátló megkötése nélküli irányítását, a termelőerők arányos fejlesztése, a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon növelése az egész lakosság anyagi és kulturális jólétének állandó emelése érdekében. Evégből az 1956. évi október 23. napján társadalmi tulajdonban volt bányák, gyárak, építőipari, kis- és nagykereskedelmi, közlekedési és hírközlő vállalatok, illetőleg berendezések, bankok és biztosítóintézetek továbbra is társadalmi tulajdonban maradnak.
2. Az egyéni földtulajdon nagysága nem haladhatja meg a 40 katasztrális holdat. Ezen a határon belül az 1956. évi október hó 23. napján egyéni tulajdonban volt mezőgazdasági ingatlanok továbbra is egyéni tulajdonban maradnak.
3. Az 1945 óta alkotott törvények és törvényerejű rendeletek alapján 1956. évi október 23. napjáig állami tulajdonba vett vállalatok és vállalati részvények, valamint az 1945. évi földreformtörvény alapján igénybe vett földbirtokok volt tulajdonosait és ezek örököseit sem az állam, sem pedig a vagyontárgyak jelenlegi, vagy jövőbeli tulajdonosai, vagy használói részéről kártalanítási igény nem illeti meg. Ez az elv nem vonatkozik a már létrejött, vagy a törvényhozás által a jövőben jóváhagyandó nemzetközi megállapodások alapján teljesített kártalanításokra, valamint a belföldi vonatkozásban alkotandó jogszabályokon alapuló szociális juttatásokra.
4. A magánkezdeményezésnek és a magánvállalkozásnak a gazdasági tevékenység és a szellemi foglalkozások minden területén szabadságot kell biztosítani, a képesítéssel kapcsolatos, valamint a gazdasági élet tervszerű irányításából folyó korlátok között. A magánvállalkozások által foglalkoztatható alkalmazottak számát törvényhozási úton kell korlátozni, a mezőgazdaságban 40 katasztrális holdnál nagyobb földterületen egyéni gazdálkodás nem folytatható.
5. A parasztság és a kisiparosság számára az önkéntes társuláson alapuló termelő, beszerző és értékesítő szövetkezetek működésének, illetőleg szabad kialakításának lehetővé tételével, továbbá az ilyen szövetkezetek messzemenő állami támogatásával kell biztosítani a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit.
6. Az 1–5. pontokban foglalt elvek sérthetetlenségét megfelelő alkotmányjogi biztosítékokkal kell alátámasztani. Ezért ezeket az elveket bele kell foglalni az alkotmány szövegébe azzal, hogy az alkotmánynak ezek a rendelkezései legalább tíz esztendőn át egyáltalán nem, s azután is csak a népszavazásra jogosultak legalább 2/3-os többségének hozzájárulásával módosíthatók. Ki kell mondani az alkotmányban azt is, hogy nem működhetik olyan politikai párt, amely az így meghatározott társadalmi és gazdasági rend megváltoztatását, a szocializmus építésében elért eredmények teljes vagy részbeni feladását, a kapitalista rendszer visszaállítását tűzi ki céljául, továbbá, hogy tilos minden olyan, akár sajtó útján, akár gyülekezetben nyilvánosan vagy más módon kifejtett tevékenység, amely az alkotmányban meghatározott társadalmi és gazdasági rend megváltoztatására irányul. Végül az alkotmányban elő kell írni egy független alkotmánybíróság létesítését, amelynek joga és kötelezettsége lenne az alkotmányban lefektetett elvekbe ütköző jogszabályokat érvénytelennek nyilvánítani. A politikai pártok működésének engedélyezése és az alkotmányba ütköző módon tevékenykedő pártok működési engedélyének megvonása szintén az alkotmánybíróság jogkörébe utalandó.
7. Az alkotmány egyéb rendelkezései tekintetében jelenleg nem kívánunk részletekbe bocsátkozni, egyetértünk azonban abban, hogy ezeket az alábbi főbb irányelvek szerint kell majd megállapítani:
a) Magyarország a demokrácia elvein alapuló szocialista köztársaság;
b) az állam legfőbb szerve a nép képviseletében összeülő országgyűlés, amelynek tagjait a valamennyi nagykorú állampolgárt megillető általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján titkosan kell megválasztani, azoknak a politika pártoknak a jelöltjei közül, amelyek az alkotmányban meghatározott állami, társadalmi és gazdasági rend alapján állnak. A törvényhozás joga egyedül az országgyűlést illeti, a minisztertanács vagy más kormányzati szerv csak törvényben kapott felhatalmazás alapján alkothat jogot;
c) az állami főhatalmat a köztársaság elnöke gyakorolja, akit az országgyűlés választ meghatározott időre;
d) a végrehajtó hatalmat a köztársaság elnöke által kinevezett, az országgyűlésnek felelős kormány gyakorolja;
e) a helyi igazgatás a tanácsi szervezeten alapul, a tanácsok tagjait demokratikusan, a többpártrendszer alapján kell megválasztani;
f) a bírói függetlenséget, a bírák elmozdíthatatlanságát, a hivatásos bírák magasfokú szakképzettségét és a laikus ülnökök széles körű igénybevételét alkotmányosan biztosítani kell, és ugyanakkor meg kell szüntetni a bírói hatáskör 1947 óta bekövetkezett korlátozásait;
g) a 6. pontban említett alkotmánybíróság pártok felett állását és alkotmányhűségét külön rendelkezéssel kell az alkotmány keretében biztosítani;
h) az ügyészi szervezetre vonatkozó alkotmányos rendelkezések nagyjából a jelenleg érvényben lévő jogszabályokat követhetik, ideértve a törvényesség biztosítására irányuló jogkört is;
i) a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési és egyesülési szabadságot, a nők teljes egyenjogúságát, az egyenlő bérezés elvét, a vallásszabadságot az alkotmányban reális garanciákkal kell biztosítani, meg kell szüntetni a polgárok közt az egyenjogúság rovására menő minden hátrányos megkülönböztetést, amely a származáson vagy korábbi foglalkozáson alapul;
j) a szakszervezetek alakításának szabadságát, teljes érdekvédelmi jogkörüket, belső demokráciájukat és a tagság önkéntességét, továbbá valamennyi szakszervezetnek közös országos tanácsban való kötelező képviseletét alkotmányosan kell biztosítani, úgyszintén biztosítani kell a parasztság számára is a szakszervezetekhez hasonló érdekképviseleti szervezetek szabad alakítását és valamennyi ilyen szervezet közös országos tanácsban való kötelező képviseletét;
k) az alkotmányban kell biztosítani a kormánynak azt a jogát, hogy a szakszervezetek és az állami vállalatok képviselői által kötött, a munkabéreket és a munkafeltételeket szabályozó kollektív szerződések hatályát a megfelelő szakmájú magánvállalkozásokra is kiterjeszthesse;
l) az alkotmányban deklarálni kell a parasztságnak a társadalombiztosításhoz való jogát;
m) az alkotmányban el kell ismerni a vállalati dolgozók kollektívájának jogát az igazgatásban való részvételre, valamint a vállalat működésének anyagi eredményeiben való részesedésre.
II.
Az alulírottak, valamint az általuk képviselt politikai pártok és tömegszervezetek felajánlják közreműködésüket a jelenlegi politikai helyzetből való kibontakozáshoz, az alábbi tervezet alapján:
1. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a köztársasági elnök megválasztásáig a népköztársasági alkotmány 20. paragrafusában meghatározott hatáskörrel hivatalban marad. Az Elnöki Tanács mellett a munkásság demokratikusan megválasztott forradalmi szerveinek húsz, és a parasztság s az értelmiség hasonló szerveinek tíz-tíz tagjából álló Forradalmi Néptanácsot kell alakítani.
Az Elnöki Tanács határozatainak érvényességéhez a Forradalmi Néptanács többségi határozatával való megerősítés szükséges:
a) a Minisztertanács, illetőleg tagjai kinevezése, vagy felmentése;
b) az országgyűlés jogkörének gyakorlása, különösen törvényerejű rendeletek kibocsátása;
c) az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kiírása és a nemzetgyűlés összehívása;
d) követek megbízása, fontosabb megbízatású állami alkalmazottak, valamint a fegyveres erők magasabb rangú tisztjeinek kinevezése esetében.
2. A Forradalmi Néptanács alakítson ideiglenes kormányt, amelynek elnökét és államminisztereit a politikai pártok és tömegszervezetek jelöltjei közül kell kinevezni, míg a szaktárcák vezetésével – politikai pártállástól függetlenül – a megfelelő ügykörök ellátására alkalmas szakembereket ideiglenesen, államtitkári rangban megbízni.
3. Az ideiglenes kormány hivatalba lépésétől számított két hónap alatt törvényerejű rendeletként kihirdeti a választási jogszabályokat. E szabályokat a minden nagykorú állampolgárra kiterjedő, általános, egyenlő és közvetlen titkos választójog elvi alapján az ország legjobb alkotmányjogi szakembereinek közreműködésével kell megállapítani.
4. A 3. pontban említett törvényerejű rendelet kihirdetésétől számított két hónapon belül meg kell választani az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjait. A választásokon az alulírott politikai pártokon kívül csak azok a politikai pártok vehetnek részt, amelyeknek működését – részletes politikai programjuk előterjesztése után – a Forradalmi Néptanács engedélyezte. A működési engedély kiadását csak azon az alapon lehet megtagadni, hogy a politikai program, vagy annak valamely pontja a tervezett alkotmány alapelvébe ütközik, vagy pedig lényegében azonos valamely meglevő párt programjával, és ezért az alakítani kívánt párt csupán személyes érvényesülése célját, vagy a programban nyíltan ki nem fejezett rejtett célt szolgálhatna.
5. Az ideiglenes kormány az alkotmányozó nemzetgyűlés összeülésétől számított 8 napon belül köteles az alkotmány törvényjavaslatát a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Az alkotmány olyan rendelkezései tekintetében, amelyek nem nyerik el a nemzetgyűlési tagok kétharmadának szavazatát, a nemzetgyűlési tagok egyötödének kívánságára népszavazást kell tartani. A társadalmi és gazdasági rend alapjaira vonatkozó, fentebb megállapított elvektől az alkotmány rendelkezései nem térhetnek el.
6. Az alkotmányozó nemzetgyűlés az alkotmány törvénybe iktatása után 8 napon belül megválasztja a köztársaság elnökét, aki átveszi az állami főhatalmat az Elnöki Tanácstól. Egyidejűleg kinevezi az ideiglenes kormány helyébe lépő kormány elnökét és tagjait, valamint megszünteti a Forradalmi Néptanácsot.
7. Az alkotmányozó nemzetgyűlés működési ideje az összehívástól számított két évig tart. Feladata az alkotmány megalapításán kívül az országgyűlési képviselők választására, az államigazgatás szervezetére és a független bírói szervezetre vonatkozó, valamint más, sürgős természetű törvények megalkotása. Az 1956. évi október 23. napján hatályban volt jogszabályoknak mindazok a rendelkezései, amelyek nem állnak ellentétben az alkotmány rendelkezéseivel, mindaddig hatályban maradnak, amíg azokat az alkotmányozó nemzetgyűlés, illetőleg későbbiekben az országgyűlés, vagy ezek törvényes felhatalmazása alapján az illetékes kormányzati szerv meg nem változtatja. Ugyanez vonatkozik az említett nap után alakult kormányok által kibocsátott törvényes rendelkezésekre.
III.
Annak, hogy az alulírottak és az általuk képviselt politikai pártok és tömegszervezetek részt vehessenek az itt megállapított alapelvek, illetőleg kibontakozási tervezet alapján a politikai életben, biztosítsák a tervezet szerint megalakítandó ideiglenes nemzeti kormány számára a magyar nép oszthatatlan bizalmát, valamit azt, hogy Magyarország az őszinte barátság és egyenjogúság alapján együttműködhessék a Szovjetunió népeivel és a szocializmust építő többi országgal, a jelen nyilatkozatban megállapított alapelvek közzétételén kívül előfeltétele az is, hogy a Szovjetunió kormánya nyilvánítsa ki bizalmát az alulírottak, illetőleg kezdeményezésük iránt és jelentse ki, hogy a jelen tervezet szerint megalakítandó ideiglenes kormánnyal hajlandó megállapodást kötni a két ország politikai és gazdasági viszonyának rendezéséről.
Az elmúlt hetek tapasztalatai megmutatták, hogy a magyar kormány helyzetének megszilárdítására, a belső rend helyreállítására, az újjáépítés és a termelőmunka teljes erőből való megindítására alkalmas légkör megteremtéséhez nem elegendő a Szovjetunió kormányának az a kijelentése, mely szerint csak a belső rend helyreállítása után hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni Magyarországon állomásozó csapatainak kivonásáról és a magyar–szovjet viszony rendezéséről. Bár Magyarországon minden józanul gondolkodó ember tisztán látja a Szovjetunióval fenntartandó kapcsolatok életbevágó fontosságát, végzetes félreértés volna annak tagadása, hogy a szovjet csapatok ittléte által teremtett hangulat nem használ a két ország közötti barátság ügyének, mert azt a látszatot kelti, mintha a magyar népet csak erőszakkal lehetne a szocialista országok táborában tartani. Ilyen közhangulat mellett lehetetlen a belső rendet megszilárdítani és a termelés normális menetét biztosítani. Vagyis az a feltétel, amelyhez a Szovjetunió kormánya csapatainak kivonását kötötte, éppen a csapatok ittléte miatt nem teljesíthető.
Ebből a nehéz helyzetből egyedül az jelenthetne kivezető utat, ha a Szovjetunió kormánya felhatalmazná az alulírottakat annak nyilvánosságra hozatalára, hogy az elképzelésük szerint megalakuló ideiglenes magyar kormány milyen irányelvek alapján állapodhatik majd meg a Szovjetunió kormányával a két ország közötti viszony rendezésére nézve. E közlésnek ki kellene terjednie arra, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet fegyveres alakulatok kivonása milyen lépésekben és milyen ütemterv szerint fog megtörténni, úgyszintén arra, hogy a szovjet fegyveres alakulatok által letartóztatott magyar állampolgárok szabadon bocsátása, illetőleg a magyar hatóságok őrizetébe történő átadása meddig fog befejezést nyerni, végül arra, hogy a magyar–szovjet gazdasági viszony rendezése a lengyel–szovjet gazdasági megállapodás szellemében fog megtörténni.
IV.
Amennyiben a Szovjetunió kormánya a jelen nyilatkozatban felajánlott biztosítékokon felül kívánatosnak látná, az alulírottak, illetőleg az általuk képviselt politikai pártok és tömegszervezetek teljes egyetértésben formális biztosítékokat nyújtanak, hogy:
1. az ország új alkotmánya félreérthetetlen és meg nem másítható rendelkezést fog tartalmazni olyan értelemben, hogy Magyarország határain belül semmiféle idegen fegyveres alakulat jelenlétét, illetőleg fegyveres erők támaszpontjának létesítését nem engedi meg,
2. az új alkotmány kategorikusan meg fogja tiltani azt, hogy hasadóanyagokat bármilyen katonai célra felhasználjanak, kimondja továbbá, hogy hasadóanyagok előállítására alkalmas nyersanyagokat s az ezekből előállított közbenső és végtermékeket a belföldön feldolgozásra, illetőleg felhasználásra kerülő mennyiségeken kívül az atomenergia békés felhasználásának előmozdítására alakult nemzetközi szervezet rendelkezésére kell bocsátani, s hogy az említett nemzetközi szervezetnek joga van rendszeresen figyelemmel kísérni a hasadóanyagok előállítására alkalmas nyersanyagok magyarországi kitermelését, tárolását, forgalmát és feldolgozását, úgyszintén az ezekből előállított valamennyi közbenső és végtermék tárolását, forgalmát és végleges felhasználását.
3. az új alkotmány kimondja azt, hogy képviselővé, politikai párt vezetőségi tagjává, a kormány miniszterévé vagy államtitkárává és köztársasági elnökké nem választható meg, illetőleg nem nevezhető ki az, aki más ország állampolgára vagy más ország állampolgára volt, vagy pedig 1945 óta a mindenkori magyar kormány hozzájárulása nélkül, egyhuzamban két évet meghaladó ideig külföldön tartózkodott.
Ezek a kikötések – a jelen nyilatkozat egyéb tartalmához kapcsolódóan – alkalmasnak látszanak arra, hogy Magyarország a szovjet csapatok kivonása után sem fog a szocialista táborral szemben álló erők támaszpontjává lenni, nem támogatja a szocialista tábor által elítélt atomfegyverkezést, és végül politikai és államigazgatási tekintetben lehetetlenné teszi az olyan elemek érvényesülését, amelyek a szocialista építés eredményeinek feladására, a kapitalizmus restaurálására törekedhetnének.
- 1956 [5]