Skip to main content

Beszélő szamizdat, 1. szám (1981. október), Évfolyam 1, Szám 3

[Kis János]: Lapunk elé

[Szilágyi Sándor]: Tétova zendülők

Hartai Márton [Wildmann János]: A magyar katolikus máskéntgondolkodókhoz

: Beszélgetés egy katolikus pappal

: Hogyan sztrájkolnak Magyarországon?

Haraszti Miklós: „Ilyesmi nálunk nem fordulhat elő”

Politikai pszichiátria Magyarországon

Demszky Gábor: A Szolidaritás küldte, a Szeta fogadta őket

Lengyel gyerekek a Balatonnál

[Fényi Tibor]: A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiája

1944–1981

: Varsói kerekasztal-beszélgetés

: Huszonöt éve…

A Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom Kibontakozási Javaslata

Szabó Miklós: A Bibó-emlékkönyv

[Haraszti Miklós]: Állóképek a második nyilvánosságról

[Kőszeg Ferenc]: Polak wegier dwa bratanki…

Adalékok a lengyel–magyar kapcsolatok legújabbkori történetéhez

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon