Az Egyetem és demokrácia c. kiadvány, mely az URH Független Kiadó gondozásában jelent meg 1982-ben, három diákközéleti tárgyú írást tartalmaz. Az új kiadó működési helye ismeretlen, munkatársai – akárcsak a kiadvány szerzői – névtelenek.
A három írás műfaja más és más, színvonaluk is erősen változó. Az első, maliciózus hangvételű beszámoló a BEFŐT-ről, a budapesti egyetemisták és főiskolások ez év március 20-án tartott tanácskozásáról. Véleményem szerint nem minden ponton válik a beszámoló előnyére, hogy a szerző lépten-nyomon átlépi műfajának határait: gyengül informatív értéke, csökken a megbízhatósága. E beszámoló nem törekszik az események leírásának és a róluk alkotott ítélet éles szétválasztására – csupán stiláris eszközök révén tudatja az olvasóval, hogy mit kell szó szerint vennie az előadottakból.
A második és a harmadik írás címe csaknem azonos (Szeged, 1981. I. Szeged, 1981. II.), tartalmuk és színvonaluk annál inkább különbözik. A Szeged I. afféle mozgalomelméleti eszmefuttatás: a szűkszavúan előadott helyi egyetemi eseményeket igyekszik világtörténeti és társadalomfilozófiai keretben értelmezni. Nyelve meglehetősen kimunkálatlan, helyenként kifejezetten pongyola. Legfőbb érdeme: rövid és jól áttekinthető összefoglalót ad az elmúlt év szegedi diákközéleti megmozdulásairól.
A magam részéről a kiadvány legértékesebb darabjának a harmadik írást tartom. Ez utóbbi az események tanulságainak levonására vállalkozik, de nem riad vissza attól sem, hogy fölvázolja egy lehetséges program körvonalait. Az előbbiekkel szemben ezt az írást nyelvi és gondolati tisztaság jellemzi: a szerző legfőbb állításait pontokba is szedi. Kiinduló állítása: demokratikus egyetem csak demokratikus társadalomban hozható létre, tehát az egyetemi demokratikus ellenzéknek az egyetemi életnél tágabb összefüggésben kell gondolkoznia. Keresnie kell a kapcsolatot minden olyan csoporttal, mely a társadalom demokratizálására törekszik. A szerző leszögezi, hogy a KISZ-en és a párton belüli reformoktól nem lehet alapvető változást várni: a hivatalos politikán kívül kell megteremteni a „második politikát”, elhódítva a társadalom számára az „első politika” által lefoglalt területek egy részét (a szabad véleményalkotást, az információcserét stb.). A szerző szerint az ilyen fejlemények legalizálása bármikor lehetővé válhat, s ezt a lehetőséget következetesen ki kell használni. Az írás érett, határozott álláspontot sejtet; nagy érdeme, hogy a diákmegmozdulások jelenlegi megtorpanásának idején csillantja fel a továbblépés esélyeit.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy a magyar második nyilvánosság új kiadványtípussal, a brosúrakiadvánnyal gyarapodott. (Félreértés ne essék, formai szempontból a szamizdatkiadványok többsége is ide tartozik, de a tartalmi követelményeknek ez a kiadvány tesz leginkább eleget.) Örvendetes, hogy – sejthetően – éppen olyanok vállalkoztak erre a műfajra, akik csak most kezdik az aktív máskéntgondolkodást, máskéntcselekvést.
Sok sikert az URH Független Kiadó további működéséhez!