1. (Szubjektív merengés)
Elolvastam, s becsukom a kötetet. Megtömöm pipámat torokkaparó román dohánnyal, és meredek magam elé.
Agyamban kutatok emléktöredékek, mondatfoszlányok, régi élmények után, s rájövök, hogy nem tudok semmit.
Raoul Wallenberg[SZJ] meghívta magához Eichmannt.
„Tisztelt Uraim! Amíg ablakkeret lesz és harisnyanadrág, amíg szabad gondolat lesz és önálló akarat, addig lesz szabad és független sajtó is” – így kommentálja az Inconnu Press
A gondolat a levegőben volt. Amióta a határon túli magyarság sorsa fogékonnyá tette a hazai közvéleményt a kisebbségi eszme iránt, számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb a határaink között is felhangzanak kisebbségi követelések. S valóban, cigány értelmiségiek egyre bátrabban beszélnek róla, hogy a cigányságnak kisebbségi jogokat kellene kapnia. Amióta vannak kísérletek független sajtó, független társadalmi gondoskodás, független békemozgalom és környezetvédelem elindítására, számítani lehetett rá, hogy akadnak majd, akik független kisebbségi csoportként lépnek a nyilvánosság elé.
„Kell-e reform?”
Milyen lesz a belátható jövőben az élet Magyarországon? Mi kell hozzá, hogy jobb legyen? S mi áll az útjában, hogy valóban jobb legyen? A Hírmondó írásainak egyik jellegzetes csoportja ezekre a kérdésekre keresi a választ. Némelyikük inkább csak általánosságban szögezi le, hogy a közeljövő Magyarországán demokratikusabb, pluralistább, igazságosabb viszonyokat remél, hogy szerzője „a reform” mellett voksol.
Az Inconnu művészeti csoport 1981-ben készült első kiadványáról a Beszélő 4-ben közöltünk rövid ismertetést. Akik nyomon követik a művészeti eseményeket, minden bizonnyal emlékeznek az 1980 januárjában a Fiatal Művészek Klubjában, 1981 novemberében a Pszichiátriai Intézetben tartott performance-aikra. A csoport művészeti elképzelései talán a bécsi akcionizmushoz és a „body painting” (testfestészet) irányzathoz állnak a legközelebb. Performance-aikat, filmjeiket és grafikai alkotásaikat az erős, agresszív, sokkoló vizuális hatások jellemzik.
Kiszely Károly: Miért nem fogtam fegyvert
Első három kiadványával ez az új kiadó azonnal igazolja vállalkozásának szükségességét bemutatja, mennyi mindenről nem eshet szó a béke jelszavától oly hangos magyar sajtóban.
Kiszely Károlyt lapunkból is ismerheti a közönség. Nyílt levél törvényességért és állampolgári kezdeményezésével (Beszélő 4., 7.) a lelkiismereti szolgálatmegtagadók jogaiért lépett fel. Maga is közel három év börtönt vállalt erőszakmentes meggyőződéséért. Kiszely katolikus, de a Miért nem fogtam fegyvert?
Az Egyetem és demokrácia c. kiadvány, mely az URH Független Kiadó gondozásában jelent meg 1982-ben, három diákközéleti tárgyú írást tartalmaz. Az új kiadó működési helye ismeretlen, munkatársai – akárcsak a kiadvány szerzői – névtelenek.
A három írás műfaja más és más, színvonaluk is erősen változó. Az első, maliciózus hangvételű beszámoló a BEFŐT-ről, a budapesti egyetemisták és főiskolások ez év március 20-án tartott tanácskozásáról.
Sznob
Nevével és kis példányszámával ellentétben széles érdeklődésre tarthat számot ez a xeroxon másolt időszaki kiadvány. A Beszélőben még vissza kell térnünk a magyar rock új hullámára, amely az Országos Rendező Iroda és a Hanglemezgyártó Vállalat, a rock e két főhatósága által magára hagyatva is – vagy talán éppen ezért – meglehetősen magasra csap. A szaporodó new wave együttesek közönsége mit sem tud kezdeni a Hanglemezgyár kommersz propagandakiadványaival vagy a hivatalos ifjúsági lapok rockrovatával.
Amikor az első beszélgetések folytak arról, szükséges-e, lehetséges-e szamizdat folyóiratot indítani, valaki felvetette: írott, sokszorosított folyóirat helyett forgalmazzunk magnókazettákat. „Khomeini is magnókazettákkal hódította meg Iránt.” A Beszélő anyagát, vitacikkeit, gondolom, senki sem lenne hajlandó végighallgatni; a jó öreg Gutenberg-galaxistól a második nyilvánosság sem vehet egykönnyen búcsút. De ahogy az írott szót nem helyettesítheti a rögzített beszéd, a hangot sem pótolhatja az írás.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 13 hét
8 év 38 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét