Levél Hetényi István pénzügyminiszterhez
Tisztelt Miniszter Úr!
A Magyar Nemzeti Bank 29/1981. MNB számú közleménye (Magyar Közlöny, 1981. november 21., 71. szám) további szigorítást hozott a postaforgalomban, illetve utasforgalomban ajándékként devizahatósági engedély nélkül küldhető, illetve vihető cikkek körében. E rendelkezés érvényt kíván szerezni egyes indokolt magyar gazdasági érdekeknek, ugyanakkor azonban nagyon nehéz helyzetbe hozta mindazon magyar állampolgárokat, akiknek szülei, testvérei, egyéb rokonai vagy barátai élnek a környező országok magyarlakta területein. Nagymértékben megnehezíti a napjainkban különösen rászoruló lengyel nép iránti hagyományos segítőkészség kifejezését is. A magyar vámrendelkezések jelenlegi gyakorlata a családi, rokoni, baráti – általában emberi – kapcsolatok ápolása elé gátat emel. A látogatások anyagi terhét a közismerten gazdasági nehézségekkel is küzdő szomszéd országbéli lakosokra hárítja, csaknem lehetetlenné teszi a családok között természetes legelemibb segítségnyújtást.
Kérjük az említett közleményben foglaltak olyan módosítását, hogy azok a családi, rokoni érintkezés során megszokott ajándékozást, egészségügyi vagy anyagi segítségnyújtást lehetővé tegyék. (Pl. nyújtsanak módot 1500-2000 forint értékű, arányosan elosztott élelmiszer, gyógyszer és háztartási cikk kivitelére vagy kiküldésére.) Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a lehetőség a szomszédos baráti országokban élő lakosság számára nemcsak anyagi, hanem jelentős erkölcsi segítséget is jelentene.
Budapest, 1982. február
Tisztelettel (107 aláírás)
Hetényi István válaszlevele
Kedves V. J.![SZJ]
Megkaptam a postaforgalomban, illetve utasforgalomban ajándékként, a devizahatósági engedély nélkül külföldre küldhető cikkekre vonatkozó MNB-közleménnyel, illetve magyar vámrendelkezésekkel kapcsolatos levelét. Köszönöm észrevételeit, azonban sajnálom, hogy a leírtakon túl levélaláíró-szervező munkával is fárasztotta magát, valamint a levélaláírással másokat is. Higgye el: államigazgatási gyakorlatunkban ugyanúgy foglalkozunk a beérkező panaszokkal, észrevételekkel, akár egy ember, akár száz ember is írja alá azokat. A levélírók által felvetett kérdések megítélésénél is mindig a problémák jogossága, objektív körülményei, a megoldás politikai-társadalmi-gazdasági összefüggései a mérvadók. De gondolom, ez a gyakorlat Önök előtt is ismert, hiszen a levelet olyan szociológusok, közgazdászok is aláírták, akiknek van államigazgatási tapasztalatuk is!
Az elmúlt évtizedben a magyar kormány – és ezt mindannyiuknak kellett tapasztalniuk – szívügyének tekintette a turizmus fejlesztését, civilizált, kulturált kiterjesztését; a személyes, rokoni kapcsolatoknak – a szocialista országok sajátságait figyelembe vevő – erősítését. Az intézkedések révén rendszeresebbé válhattak e kapcsolatok, meggyorsultak a különböző engedélyezési eljárások, szélesebb körű gyakorlattá vált az egyéni, méltányossági megítélés. E pozitív előrelépések mellett azonban figyelembe kell venni nem kívánatos következményeket is. Ezen intézkedések, és a környező országok reakciója következtében ugyanis esetenként a határmenti magyar területeken olyan helyzet alakult ki, ami már veszélyeztette az ott élők normális áruellátását. Mindezeket – s még egyéb szempontokat is – mérlegelve kell a lakossági kiviteli-behozatali forgalomra vonatkozó szabályokat megítélni. Kormányunk ezen az alapon továbbra is kezdeményező a valutaellátás megfelelő színvonalának kialakításában; az emberhez méltó, kulturált módon történő utasforgalom biztosításában.
A postai forgalom bővítésénél hasonló elvek szerint járunk el.
Sajnos azonban – ahogyan ezt Ön is említi – a belföldi fogyasztás zavartalansága, a magyar állampolgárok színvonalas ellátásának biztosítása érdekében, egyesek nyerészkedésének megakadályozására bővíteni kellett a küldési, illetve kiviteli tilalmi listát. A tilalmi lista az importból származó cikkekkel és élelmiszerekkel bővült.
A hozott intézkedésekkel kapcsolatban három körülményre azonban felhívom a figyelmét: egyrészt a környező szocialista országok behozatali (és kiviteli) intézkedései szigorúbb korlátokat szabnak, mint a magyar kiviteli (és behozatali) szabályok (általában szélesebb körre vonatkoznak); másrészt továbbra is élő gyakorlatunk az eseti, a lakosság egyedi körülményeit figyelembe vevő, méltányos mérlegelés; harmadrészt illetékes kormányzati szerveink folyamatosan figyelemmel kísérik a kiviteli korlátozások enyhítésének feltételeit Nem biztos ugyanakkor az – és intézkedéseink meghozatalánál azt is mérlegelnünk kell –, hogy a környező országokban – széles körben – pozitív visszhangra találnának a korlátozásokat feloldó törekvéseink. Elképzelhetetlen ugyanis olyan, az Önök által tett javaslat szerinti szabályozás, amely rokoni, nemzetiségi hovatartozás alapján differenciálná a különböző kedvezmények megadását. Annál is inkább így értékelhető ez, mert a környező országokban élő magyar nemzetiségiek részére, mint postai küldeményt, feltehetően nem is adnák ki.
Mindezek figyelembevételével javaslatának megvalósítása nem időszerű. Biztosíthatom ugyanakkor: ahogyan a körülmények engedik, az objektív helyzet lehetővé teszi, változtatunk a kiviteli-kiküldési szabályokon, enyhítünk a korlátozó feltételeken. Azonban kérem Önöket, szívleljék meg Kölcsey tanácsát: „Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat…”
Hetényi István
Budapest, 1982. április
A Beszélő megjegyzése: Úgy lászik, Hetényi István érveit maga Hetényi István sem tartotta egészen meggyőzőnek. Nem sokkal a levélváltás után a Magyar Nemzeti Bank újabb közleményt adott ki (409/1982. MNB), amely – ha nem is a kért mértékben – enyhített a csomagkivitel tilalmán. Az enyhítés azonban nem vonatkozik a Magyarországon megforduló külföldi állampolgárokra.
Hivatkozott cikkek
- Dokumentum [6]