[Tamás Gáspár Miklós]

Nyomtatóbarát változat

A Magyar Írók Szövetségének közleménye



A Magyar Írók Szövetségének titkársága a Művelődési
Minisztériummal egyetértésben 1981. március 11-i hatállyal

felfüggesztette a Fiatal Írók József Attila Körének
működését, és állást foglalt a kör újjászervezése ügyében.
A határozat meghozatalára a vezetőséggel folytatott több
hónapos eszmecsere és konzultáció után került sor;
a vezetőség többsége a körnek olyan funkciókat kívánt
biztosítani, amelyek ellenkeznek az Írószövetség
alapszabályával és a FIJAK működési szabályzatával.”
(Élet és Irodalom, 1981. március 14.)

A Fiatal Írók József Attila Köre 1973-ban alakult meg; a legenda szerint Darvas József azt mondta egyszer: „Azért hoztuk létre a kört, hogy ne történjen semmi.” Az Írószövetség főtitkára talán arra emlékeztetett, hogy pár évvel korábban fiatalabb írók önálló folyóiratot akartak indítani Eszmélet címmel – a kultúrpolitikai apparátus betiltotta felolvasóestjeiket, majd megindította a Mozgó Világot, a KISZ KB felügyelete alatt. A fiatal írónemzedék ellenőrizhető rétegszervezetének szánták tehát a FIJAK-ot. Működési szabályzata kimondja: „a Magyar Írók Szövetsége külön munkabizottságaként működik, a Szövetség támogatása és felügyelete mellett.”

A kör jó ideig olyan volt, mint a többi kulturális „műhely”: a tagság közönye és vezetői állandó fluktuációja jellemezte. Alapítói lassanként kinőtték nemzedékük jelzőjét, a szövetség rendes tagjává váltak, kialakították saját publikációs kapcsolataikat. Helyükbe azok léptek, akiket egyetemi kiadványok, antológiák, eldugottabb folyóiratok tartalomjegyzéke vagy első kötetük alapján lehetne számon tartani.

Szentendre

1980. október 30–31-én a szentendrei művelődési központban a FIJAK tanácskozást rendezett. A felszólalók mindenekelőtt azt szerették volna az illetékesek tudomására hozni, hogy elegük van az atyai gondoskodásból. Szokatlanul nyílt hangon fejezték ki elégedetlenségüket: magyarázatot kértek például Csoóri Sándor Egy nomád értelmiségi című esszéjének a kecskeméti Forrásból történt kimetszésére, furcsállották, hogy az ország jelenlegi vezetőinek múltjáról Méray Tibor külföldön megjelent Nagy Imre-könyvéből[SZJ] kell megtudniuk egyet s mást – s így tovább. A tanácskozás végén a kör vezetősége hét pontban foglalta össze kívánságaikat:

1. A fiatal írók szervezete ezentúl József Attila Kör néven működjék.

2. A kör kapjon saját költségvetést.

3. Legyen joga arra, hogy társadalmi szervektől és magánszemélyektől anyagi támogatást elfogadjon és önállóan felhasználjon.

4. Biztosítsanak a kör számára könyvkiadási és lapalapítási lehetőséget.

5. A körnek – belső szervezési munkáihoz – sokszorosító eszközre van szüksége.

6. Kapjon a kör – akár a meglévő díjak terhére – díjazási és ösztöndíj-odaítélési jogot.

7. Titkára és ügyvezetője kapjon munkáját megillető fizetést.

Választ a novemberben esedékes FIJAK-taggyűlésre kért a vezetőség. Csakhogy az Írószövetség illetékesei nem hívták össze a taggyűlést: a Petőfi Kör[SZJ] rémképének elhessegetésével voltak elfoglalva. A tanácskozás hangszalagra vett anyagát belső használatra 20-30 példányban sokszorosították – a szövetség könyvtárában letétbe helyezett két példányt „Szigorúan bizalmas! Részleteiben sem idézhető!” kriptafelirat mögé zárták. De valamit lépni is kellett – hogy ne történjék semmi.

Aczél György, majd Tóth Dezső miniszterhelyettes tehát magához rendelte a FIJAK vezetőségének tagjait. Csupán tájékozódni akartak, hiszen a pontokba foglaltakról azt mondták: nem ők illetékesek, hogy választ adjanak rájuk. De erre sem kellett sokat várni. Dobozy Imre, az Írószövetség akkori elnöke december 1-jei keltezésű levelében – miközben visszautasítja az „illuzórikus szólamokat és okfejtéseket” – elismeri, hogy a fiatal írók szervezetét nagyobb önállóság illeti meg. A szervezet neve mellől elhagyják majd a becézgetve kiskorúsító előtagot: a szövetség titkárságának nincs kifogása az ellen, hogy József Attila Körre változtassa a nevét a FIJAK. A kért nagyobb zsebpénzt is megkaphatja, de el kell számolnia vele: pénzalapját elkülönítik majd az Írószövetség költségvetésén belül, s annak sincs akadálya, hogy igénybe vegye a Művelődési Minisztérium szerint erre illetékes társadalmi szervek anyagi támogatását; új ösztöndíj alapítására viszont nincsen mód, sem szükség – ellenben a meglévő díjak odaítélésére a kör tehet javaslatot. (Ezt eddig is megtehette – az Írószövetség elnöke nem tudott volna róla?) Dobozy nem tartja kizártnak, hogy új füzetsorozat induljon, melynek szerkesztési munkálataiban a kör tagjai is részt vehetnének. Önálló könyvkiadás és lapalapítás azonban nem illetheti meg a JAK-ot – hiszen erre még az Írószövetségnek sincs joga. Megjegyzi még Dobozy, hogy a szövetség „sokszorosítója eddig is a rendelkezésetekre állt, ha pedig terjedelmesebb szövegeket akartok sokszorosítani, azt mint a szövetség bulletinjét engedélyeztetni kell a főhatósággal”. A levél ezzel zárul, hogy a vezetőség dolgozzon ki egy „hosszabb távú, átgondolt” programtervezetet, amelyet a titkárság ülésén közösen megvitatnak.

Korlátozott autonómiájú irodalmi szervezet?

A FIJAK taggyűlése végül 1981. január 26-án ülhetett össze. Az elmúlt két évben végzett munka értékelése után ismertették a tagsággal Dobozy levelét, s elhatározták, hogy válaszolnak rá. A kért „átgondolt” programtervezethez ki kell dolgozni a füzetsorozat koncepcióját és tématerveit, valamint a működési szabályzatot módosító javaslatokat is. Kiosztották a feladatokat, majd megbeszélték az áprilisra tervezett, Pécsett megrendezendő Munkások a műben – művek munkások között című konferenciájuk előkészítési munkálatait. Elhatározták továbbá, hogy létrehoznak egy szociális bizottságot, amely a tagok anyagi helyzetét és publikációs gondjait kíséri figyelemmel. Ezek után a tagság új vezetőséget választott, tagjai: Csordás Gábor, Elek István, Kulcsár Szabó Ernő, Lezsák Sándor, Reményi József Tamás, Szilágyi Ákos, Tóth Erzsébet, Zalán Tibor és Zelei Miklós. Az új vezetőség a kör titkárává Szilágyi Ákost választotta.

Februárban a vezetőség átalakult afféle jogi reformbizottsággá: elővették az Írószövetség alapszabályát és a FIJAK működési szabályzatát, s igyekeztek az intézményes garanciák nyelvére lefordítani önállósodási törekvéseiket. Munkájukhoz Aczél Györgytől is ösztönzést kaptak: a miniszterelnök-helyettes magához hívatta Szilágyi Ákost, és a február végére összehívott politikai bizottsági ülés vitájához tájékoztatót kért a JAK elképzeléseiről (ahogy a Mozgó Világ szerkesztőitől és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója vezetőitől is). Jóllehet a kör vezetőségének az volt az álláspontja, hogy a hivatalos ügyek intézését ki kell vonni a személyes kapcsolatok köréből – Aczél kérése nem hivatalos jellegű volt –, végül felhatalmazta Szilágyit a tájékoztató megfogalmazására. Szilágyi Ákos február 26-án elküldte a fogalmazványt Aczél Györgynek, A József Attila Kör programja és működésének módosított alapelvei (Vázlat) címmel. A levél másolati példányát – tájékoztatásul – eljuttatta Dobozy Imrének is. A fogalmazvány a következőket tartalmazza:

1. A JAK korlátozott autonómiájú irodalmi szervezet, s bár különös gondot fordít a pályakezdő írók támogatására, nem az úgynevezett „fiatal írók”, hanem a legújabb magyar irodalom szervezete. Törli tehát működési szabályzatából azt a pontot, amely szerint a tagság felső korhatára 35 év.

2. A JAK szervezetileg az Írószövetséghez tartozik, de felügyeleti szerve nem a szövetség titkársága, hanem a Művelődési Minisztérium. A titkárságot konzultatív jogkör illeti meg – a közös jogi felelősség alá tartozó területeken (közös rendezvények, konferenciák, a költségvetés közös része stb.) a JAK természetesen együttműködik vele.

3. A JAK vezetőségének titkárát – a vezetőség javaslata alapján – a taggyűlés választja.

4. A JAK költségvetését a Művelődési Minisztérium fedezi, de a körnek joga van anyagi támogatást elfogadni intézményektől és társadalmi szervezetektől is. Évi 3-4000 ezer Ft körül mozogna a kör költségvetése (az addigi 30-40 ezerrel szemben).

5. A JAK mint társadalmi szervezet kérheti füzetsorozat, folyóirat és más kiadványok engedélyezését (a magánkiadású műveknél szokásos feltételek között). Önálló kiadványainak a kör maga keres nyomdát és terjesztőt; joga van előfizetőket gyűjteni.

6. A JAK 1982-től tizenkét számból álló füzetsorozatot indít valamelyik könyvkiadónál. A füzeteket a taggyűlésen – a vezetőség javaslata alapján – megválasztott öttagú bizottság szerkeszti, s ez vállalja értük a politikai felelősséget is. A sorozat egyelőre állami támogatással jelenne meg, de a távlati cél az, hogy önköltségi áron lehessen terjeszteni.

7. A JAK – a Fiatal Képzőművészek Stúdiója mintájára – költségvetéséből belső ösztöndíjat alapít (évente 50 ezer Ft körüli összegben), valamint évente három szerzőnek megszavazandó nívódíjat. A kör ezenkívül részt vesz a József Attila-díj, a KISZ nívódíja és a Móricz Zsigmond-ösztöndíj odaítélésében is.













Másik Írószövetség?

A kör vezetőségét meghívták az Írószövetség március 11-i titkársági ülésére; a megbeszélésen jelen volt Molnár Ferenc, az MSZMP kulturális osztályvezető-helyettese, Agárdi Péter, az osztály munkatársa és Tóth Dezső miniszterhelyettes is. Dobozy Imre felolvasott egy levelet, amely kimondja, hogy a „programtervezet teljes egészében összeegyeztethetetlen a FIJAK státusával, működési szabályzatával, saját alapszabályunkkal, felügyeleti hatóságunk, a művelődési miniszter álláspontjával”. „Ezt a programtervezetet elutasítjuk, hangsúlyozva, hogy azzal a bármilyen leplezetten vagy leplezetlenül kimondott törekvéssel, hogy egy másik Írószövetséget szervezzetek, határozottan szembeszállunk. Szövetségünk teljes titkársági tanácskozása f. hó 9-én épp ezért úgy határozott, hogy felhív Titeket, fejezzétek ki az egész FlJAK-vezetőség közös véleményét: készek vagytok-e alávetni tevékenységeteket a fenti alap-, illetve működési szabályzatnak a titkárság december 1-jén a Művelődési Minisztériummal egyetértésben hozzátok intézett levelében foglaltakkal, vagy sem.” Dobozy a vezetőségi tagok kérdéseit, hogy miképp értelmezzék az elhangzottakat, leintette: „Vitának helye nincs. Igen vagy sem, ennyit mondjatok! Átmehettek a szomszéd szobába, hogy eldöntsétek; kaptok rá harminc percet.”

A vezetőség félrevonult tehát, s rövid vita után – egyedül Zelei Miklós javasolta a feltételek zokszó nélküli elfogadását – kialakította álláspontját: a nekik szegezett kérdésre nem tudnak válaszolni. Kerítettek egy írógépet, s válaszlevelet fogalmaztak, melyben leszögezik: 1. A vezetőség tevékenysége összhangban volt a FIJAK működési szabályzatával. 2. A titkársághoz tájékoztatás céljából elküldött fogalmazvány nem ultimátum, hanem tervezet az alapszabály módosítására, illetve a JAK jövőbeni tevékenységére. 3. Tervezetüket Aczél György miniszterelnök-helyettes kérésére dolgozták ki, az Írószövetség titkárságának december 1-jei levelében foglaltak alapján. S a végkövetkeztetés: az imént feltett kérdést mindezek alapján megválaszolhatatlannak tartják. Kopogtattak a titkársági ajtón.

Dobozy átfutotta a levelüket, majd kijelentette: „Ez nem válasz!” Ezután felolvasta a titkárság előre megfogalmazott határozatát: felfüggesztik a FIJAK tevékenységét. A vezetőség tagjai úgy vélték, egy ekkora horderejű döntést az Írószövetség választmánya elé illett volna vinni – s ha a titkárságnak ez nem jutott eszébe, ők majd megpróbálják elérni, hogy legalább utólag üljön össze a testület. Tóth Dezső erre indulatosan odavetette: amíg ehhez a titkárság hozzájárulása kell, a FIJAK ügyében nem lesz összehíva a választmány. (Az Írószövetség alapszabályának 14. pontja: „A választmányi ülést negyedévenként össze kell hívni. Rendkívüli ülést akkor kell tartani, ha azt a titkárság vagy a választmányi tagok egyharmada szükségesnek tartja. Az ülésre a választmány tagjait legalább 3 nappal az ülés előtt a tárgysorozat közlésével a titkárság hívja meg.”) A vezetőség látta, hogy az apparátus hajthatatlan a kör felfüggesztésében, így hát azt igyekezett menteni, ami még menthetőnek látszott: az előrehaladott szervezési munkára hivatkozva kérték, hogy a felfüggesztés csak április 11-től – a pécsi konferencia után – lépjen életbe. Cserébe megígérték, hogy Pécsett nem esik szó a FIJAK és a Írószövetség közötti vitás kérdésekről. Dobozy visszautasította az ajánlatot: ilyen döntésre – mondta – nincs felhatalmazása.

A választmány

Ki kezdeményezte a kultúrpolitikai apparátus durva fellépését? Nem tudjuk. A szárnyra kelt hírecskék ellentmondanak egymásnak, s önmagukban is kétes hitelűek. Aczél György állítólag azt mondta: „A FIJAK tervezete egészen használható programnak látszik – csak hát elkövették azt a hibát, hogy odaadták az Írószövetségnek is; így olyan pályára került, ahol én már nem avatkozhatom bele a dolgokba.” Tóth Dezsőt meg – így a szóbeszéd – „hosszasan kellett győzködni” a felfüggesztés szükséges és hasznos voltáról. Dobozy viszont – a szakítás estéjén, az Írószövetség büféjében – azt mondta a FIJAK vezetőségi tagjainak: „Nehogy azt higgyétek, nekem annyira tetszett ez a szerep! Régen játszottam már kemény fiút. De hát mit tehettem volna? Próbáltam kiállni mellettetek, hogy nem úgy gondoljátok ti azt a dolgot, nem akartok ti egy másik Írószövetséget szervezni – de azt mondták: nem rendezünk vitát! Tessék intézkedni! Hát mi mást tehettem?”

Bárki volt is a kezdeményező, a FIJAK ügye nem áll magában. Márciusban vagyunk: most tetőzik először a lengyelországi válság – az apparátust nyugtalanítja az egyetemisták mozgolódása; idegességében szokatlan horderejű adminisztratív intézkedéseket hoz: nemcsak a FIJAK működését függeszti fel, hanem elkoboztatja a Mozgó Világ márciusi számát,[SZJ] és a szerkesztőség átszervezésével próbálkozik.

Ám végül – mintha az illetékesek maguk is meghökkentek volna intézkedő buzgalmukon – mégiscsak összehívták az Írószövetség választmányának ülését, hogy szentesítsék a FIJAK ügyében hozott döntést. A márciusi ülés azonban nem váltotta be a reményeket: az egybegyűlt írók testületüket ért sérelemnek tartották, hogy a titkárság úgy hozta meg döntését az ő nevükben is, hogy őket meg sem kérdezte. Olyan ez – mondta Mészöly Miklós –, mintha kimondanának egy halálos ítéletet, végre is hajtanák – majd kikérnék az esküdtek véleményét. Többen szóvá tették, hogy a titkárság elfelejtette meghívni az ülésre a FIJAK vezetőségének tagjait. A békétlen írókat nem nyugtatták meg Tóth Dezső szavai, hogy nem szavazni kell FIJAK-ügyben, a titkárság csupán tájékoztatni kívánta őket a helyzetről. Az ülés azzal a határozattal ért véget, hogy a titkárság dolgozzon ki tervezetet a FIJAK újjászervezésére, amelyet a következő választmányi ülésen – a kör vezetőségének részvételével – megvitatnak.

A KISZ-esek

Addig is, amíg az újjászervezés elveit részletesebben kidolgozza, a kultúrpolitikai apparátus igyekezett tájékozódni – abban az irányban, ahonnan támogatást remélt. Ekkoriban ülésezett Tatán a Művészeti Dolgozók Szakszervezete, s ezen részt vett az Írószövetség KISZ-alapszervezetének vezetősége is – Pozsgay Imre művelődési miniszter szerét ejtette, hogy tudomásukra hozza: a KISZ-nek fontos szerepet szánnak a kibontakozás munkálataiban. (A mendemondákból nem lehetett kideríteni, mi volt a miniszter elgondolása. A feltehetőleg túlzó változat szerint az Írószövetség KISZ-vezetősége kerülne az újjászervezett FIJAK élére; mások úgy tudták: a FIJAK vezetőségét csak egy-két „hangadótól” szabadítanák meg, s az így megtisztított vezetőséggel kellene a KISZ-nek szorosabbra fogni az együttműködést.)

A KISZ-esek működésbe is léptek: május 8-ra „baráti beszélgetésre” hívták meg a kör vezetőségi tagjait. Megbízott KISZ-titkárként Hideg Antal irányította a beszélgetést; a FIJAK-ot Elek István, Reményi József Tamás és Szilágyi Ákos képviselte. Az Írószövetség egy párttag alkalmazottja, Földeák Iván is jelen volt a baráti megbeszélésen. A KISZ-esek többször kijelentették: nem hivatalos tárgyalásról van szó. Ám hamar kiderült, hogy voltaképpen még „baráti alapon” sincs miről beszélgetni. A FIJAK vezetői ugyanis közölték álláspontjukat: a felfüggesztés visszavonása előtt nem hajlandóak semmiféle tartalmi kérdést megbeszélni – ha pedig visszaállítják jogaiba a kört, a titkárság megtalálja őket. A KISZ-esek megértették: jóindulatúnak szánt közvetítésükben a kör vezetői nem segítséget látnak.

Hideg Antal és Csajka Gábor Cyprián röviddel a beszélgetés után levélben fordult Aczél Györgyhöz, az Állami Ifjúsági Bizottságot felügyelő miniszterelnök-helyetteshez. Arra kérték: szerezzen érvényt az Ifjúsági Törvénynek – ez ugyanis kimondja, hogy az ifjúságot érintő döntés érvénytelen, ha az illetékes KISZ-szervezet megkérdezése nélkül hozzák meg. Márpedig a FIJAK felfüggesztéséről a titkárság nem kérte ki az Írószövetség KISZ-vezetőségének véleményét. Aczél György válaszlevelében megköszönte az aláírók bizalmát, és biztosította őket: a FIJAK helyzetét nemsokára rendezik.

Az ütemterv

Ezután jó darabig csönd volt a FIJAK körül. Az Írószövetség titkársága csak a felfüggesztést követő negyedik hónapban, június 25-i ülésére hívta meg a kör vezetőségét; pontosabban: közülük néhányat. Elek István, Lezsák Sándor és Zalán Tibor egyáltalán nem kapott meghívót; Csordás Gábor, Reményi József Tamás és Tóth Erzsébet meghívója 11 órára szólt – Kulcsár Szabó Ernőt és Szilágyi Ákost viszont 9-re várta a titkárság. Utóbbiak időben meg is jelentek – s mindenekelőtt magyarázatot kértek: mi az oka e lépcsőzetes kezdésnek, illetve társaik mellőzésének? A titkárság igyekezett megnyugtatni őket: szó sincs róla, hogy meg akarnák osztani a vezetőséget, meg egyébként is ez nem hivatalos tárgyalás; csupán tájékozódni szeretnének: mit szól a vezetőség a titkárság kibontakozási ütemtervéhez. Elképzeléseik szerint ugyanis a kör újjászervezésének programját először a választmány elé vinnék, s csak ha a testület jóváhagyja, akkor ülnének le a FIJAK vezetőségével tárgyalni: hajlandók-e a program alapján részt venni a kör újjászervezésében? Ha igent mondanak, akkor a titkárság feloldja határozatát a felfüggesztésről, döntését bejelenti az ÉS-ben, egyúttal létrehoz egy bizottságot, amely kidolgozza a kör új működési szabályzatát. A bizottság munkájában részt venne a FIJAK két képviselője – a titkárság Kulcsár Szabóra és Szilágyira gondolt –, valamint a minisztérium, az Írószövetség és a KISZ KB képviselői.

Szilágyiék kérték, ismertessék velük a választmány elé terjesztendő programot. A tervezet több lényeges ponton eltért az övékétől. 1. Szerepel benne a 35 éves korhatár, vagyis – a KISZ-tagság korhatárát követve – rétegszervezetnek tekinti a kört. 2. Nem említi az önálló könyv-, illetve folyóirat-kiadás jogát. 3. Ismét az Írószövetség felügyelete alá rendeli a kört, bár bizonyos kérdésekben nem a titkárságot, hanem a választmányt nevezi meg illetékesnek.

Szilágyi közölte, hogy ilyen fontos kérdésekben csak a teljes vezetőség foglalhat állást; 11 órára (Lezsák és a Mozgó-ügyben elfoglalt Reményi kivételével) sikerült a többieket is elérnie, s elkezdődhetett az érdemi megbeszélés. A késő délutánba nyúló vita középpontjában az állt, hogy a titkárság szerette volna elérni, a FIJAK vezetősége mondjon le programja kifogásolt pontjairól, s akkor hatálytalanítják a felfüggesztő határozatot – a vezetőség viszont makacsul ragaszkodott álláspontjához: hajlandó a vitás kérdésekben engedményekre, előbb azonban oldják fel a felfüggesztést. Végül sikerült elérni, hogy a titkárság elhagyja a tervezet másfél oldalas – a FIJAK vezetőségét elmarasztaló – bevezetőjét, s helyébe a következő változat kerüljön: „A felfüggesztést kiváltó helyzet kialakulásában a kör rendezetlen belső viszonyai, képviselői egy részének türelmetlensége – és természetesen belpolitikai életünk időszerű problémái, irodalmi életünk egészének feszültségei – mellett része volt az Írószövetség belső működésében, a titkárságnak a körrel kialakított kapcsolatában mutatkozó ellentmondásoknak is.”

A július 9-i választmányi ülésre a titkárság egyedül Szilágyit hívta meg a FIJAK képviseletében. (Igaz, délben – amikor már senkit nem tudott értesíteni – közölték vele, hogy mégiscsak jöhet az egész vezetőség.) Szilágyi a választmány előtt részletesen ismertette az eddigi események történetét, s kifejtette a kör vezetőségének álláspontját a titkársági tervezet említett pontjaival kapcsolatban. Hideg Antal – ő megbízott KISZ-titkárként hivatalos volt az ülésre – hasonlóképpen elmondta bírálatát a tervezetről. A választmány tagjai inkább csak hangulatuknak adtak kifejezést felszólalásaikban – Mezei András például azt mondta, hogy „miközben állandóan a fiatalokról beszélünk, szarunk a fiatalokra”, Dobai Péter pedig – elég keserűen – Loyolai Ignác jelmondatát idézte: „Ahogy lehet!” A testület végül elfogadta a titkárság tervezetét, a részletesebb kidolgozás feladatát pedig a szabálymódosító bizottságra bízta – ami nem túl fejlett gyakorlati érzékre vall.

A menetrend szerint ezután – július 21-én – került sor a titkárság és a FIJAK vezetőségi tagjai közötti tárgyalásra. A vita bő négy óra hosszat tartott – a vezetőségi tagok ugyanis a tervezet általánosságokban fogalmazó pontjai körül értelmezési vitát kezdtek, nehogy a véglegesnek szánt változatot azzal varrják a nyakukba: „Egyszer már elfogadtátok!” Sikerült elérniük azt is, hogy az új alapszabályt kidolgozó bizottságban a kört hárman – Elek István, Reményi és Szilágyi – képviseljék. Hosszas vita után megállapodtak az Írószövetség közleményének szövegében: nem beszélnek róla, kit terhel a felelősség a felfüggesztésért – jóllehet a kör vezetősége úgy vélte, hogy a döntés indokolatlan, illetve politikai hiba volt, de belátta: a kultúrpolitikai vezetés nem gyakorolhat nyilvános önkritikát. A megállapodás szerint a közleményt az ÉS július 25-i számában kellett volna közzétenni – de csak rá két héttel és nem a kialkudott szöveggel jelent meg:

A Magyar Írók Szövetségének közleménye

„A Magyar Írók Szövetségének Választmánya – a titkárság javaslatára – 1981. július 9-i ülésén irányelveket fogadott el a Fiatal Írók József Attila körének újjászervezése ügyében. A Művelődési Minisztérium jóváhagyta, hogy a FIJAK az Írószövetség keretein belül, a Választmány határozatának szellemében felújítsa működését.”



Vagyis nem azt jelentik be, hogy a FIJAK működik – ennek feltételéül jövőbeli magatartásukat szabják.

A bizottság

Mindenesetre megalakulhatott a bizottság, hogy az új működési szabályzatot kidolgozza. Tagjai: Csapody Miklós, a Művelődési Minisztérium Irodalmi Főosztályának munkatársa; Móricz Miklós, a Művészeti Alap KISZ-titkára; Garamvölgyi Károlyné, az Írószövetség titkárságának beosztott tisztségviselője, valamint Elek István, Reményi József Tamás és Szilágyi Ákos. Az új szabályzat csak ez év elejére készült el; nehézkessé tette ugyanis a munkát, hogy a bizottság kádertagjai minden vitás részletkérdésre azt mondták: nem tudjuk, lehet-e; meg kell kérdeznünk; halasszuk a következő összejövetelre. A FIJAK vezetői igyekeztek ugyan könnyíteni a dolgukon, s ők is felkeresték a minisztérium vagy a KISZ KB illetékeseit, hogy tájékoztassák őket vagy kicsikarják beleegyezésüket – de úgy is sok időbe telt, mire a végleges szöveget sikerült tető alá hozni. (Érdekes: az Írószövetség mintha egyáltalán nem lett volna érdekelt az ügyben, Dobozyék legalábbis nem adták jelét.)

Március 5-én végre összehívhatták a FIJAK-taggyűlést, s előterjesztették az új működési szabályzatot. Ez lényegében kompromisszum: intézményes formákkal szabályozva közvetít a JAK önállósodási, illetve az Írószövetség és a Művelődési Minisztérium ellenőrzési törekvései között. A JAK felügyeleti szerve továbbra is a titkárság – de van rá mód, hogy intézkedéseivel szemben a vezetőség a választmánynál keressen védelmet. (Ha az idősebb írók veszik maguknak a fáradságot, rácáfolhatnak Mezei András szavaira…) A füzetsorozat terve is zöld utat kapott – bár még nem lehet tudni, melyik kerülőutat. De legalább Agárdi Péter, az MSZMP Kulturális és Agit-Prop. Főosztályának munkatársa elárulta végre, mi a hivatalos álláspont: a Magyarország felfedezése sorozat mintájára képzelik el a dolgot, vagyis a szerkesztőbizottság afféle munkaközösség volna – javaslatokat tehetne, miket volna jó kiadni, de az érdemi munka, a szerkesztés, szöveggondozás a már meglévő keretek között folyna. A füzetsorozat részletesebb tervét és a JAK ösztöndíj-alapítási, illetve -javaslattévő jogait a később kidolgozandó Függelék tartalmazza majd.

A FIJAK tehát felújíthatta a működését: megtarthatja péntek esti klubestjeit az Írószövetségben, a tagok nyilvánosan vitatkozhatnak gimnáziumi tankönyveinkről, találkozhatnak az ország vezető politikusaival, esteket rendezhetnek kötet előtt álló pályatársaiknak vagy irodalmi csoportoknak, s újból felvethették a pécsi konferencia tervét is. Úgy tudjuk, a vezetőség mostanában tárgyal Kardos Györggyel, a Magvető Kiadó igazgatójával a füzetsorozatról, s állítólag egy-két füzet szerkesztésére már szerződést is kötöttek.

Egyelőre ennyit sikerült megvalósítani a követelésekből.