Skip to main content

Eszmecsere és konzultáció a fiatal írók önállósodási törekvéseiről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Magyar Írók Szövetségének közleménye



A Magyar Írók Szövetségének titkársága a Művelődési
Minisztériummal egyetértésben 1981. március 11-i hatállyal

felfüggesztette a Fiatal Írók József Attila Körének
működését, és állást foglalt a kör újjászervezése ügyében.
A határozat meghozatalára a vezetőséggel folytatott több
hónapos eszmecsere és konzultáció után került sor;
a vezetőség többsége a körnek olyan funkciókat kívánt
biztosítani, amelyek ellenkeznek az Írószövetség
alapszabályával és a FIJAK működési szabályzatával.”
(Élet és Irodalom, 1981. március 14.)

A Fiatal Írók József Attila Köre 1973-ban alakult meg; a legenda szerint Darvas József azt mondta egyszer: „Azért hoztuk létre a kört, hogy ne történjen semmi.” Az Írószövetség főtitkára talán arra emlékeztetett, hogy pár évvel korábban fiatalabb írók önálló folyóiratot akartak indítani Eszmélet címmel – a kultúrpolitikai apparátus betiltotta felolvasóestjeiket, majd megindította a Mozgó Világot, a KISZ KB felügyelete alatt. A fiatal írónemzedék ellenőrizhető rétegszervezetének szánták tehát a FIJAK-ot. Működési szabályzata kimondja: „a Magyar Írók Szövetsége külön munkabizottságaként működik, a Szövetség támogatása és felügyelete mellett.”

A kör jó ideig olyan volt, mint a többi kulturális „műhely”: a tagság közönye és vezetői állandó fluktuációja jellemezte. Alapítói lassanként kinőtték nemzedékük jelzőjét, a szövetség rendes tagjává váltak, kialakították saját publikációs kapcsolataikat. Helyükbe azok léptek, akiket egyetemi kiadványok, antológiák, eldugottabb folyóiratok tartalomjegyzéke vagy első kötetük alapján lehetne számon tartani.

Szentendre

1980. október 30–31-én a szentendrei művelődési központban a FIJAK tanácskozást rendezett. A felszólalók mindenekelőtt azt szerették volna az illetékesek tudomására hozni, hogy elegük van az atyai gondoskodásból. Szokatlanul nyílt hangon fejezték ki elégedetlenségüket: magyarázatot kértek például Csoóri Sándor Egy nomád értelmiségi című esszéjének a kecskeméti Forrásból történt kimetszésére, furcsállották, hogy az ország jelenlegi vezetőinek múltjáról Méray Tibor külföldön megjelent Nagy Imre-könyvéből[SZJ] kell megtudniuk egyet s mást – s így tovább. A tanácskozás végén a kör vezetősége hét pontban foglalta össze kívánságaikat:

1. A fiatal írók szervezete ezentúl József Attila Kör néven működjék.

2. A kör kapjon saját költségvetést.

3. Legyen joga arra, hogy társadalmi szervektől és magánszemélyektől anyagi támogatást elfogadjon és önállóan felhasználjon.

4. Biztosítsanak a kör számára könyvkiadási és lapalapítási lehetőséget.

5. A körnek – belső szervezési munkáihoz – sokszorosító eszközre van szüksége.

6. Kapjon a kör – akár a meglévő díjak terhére – díjazási és ösztöndíj-odaítélési jogot.

7. Titkára és ügyvezetője kapjon munkáját megillető fizetést.

Választ a novemberben esedékes FIJAK-taggyűlésre kért a vezetőség. Csakhogy az Írószövetség illetékesei nem hívták össze a taggyűlést: a Petőfi Kör[SZJ] rémképének elhessegetésével voltak elfoglalva. A tanácskozás hangszalagra vett anyagát belső használatra 20-30 példányban sokszorosították – a szövetség könyvtárában letétbe helyezett két példányt „Szigorúan bizalmas! Részleteiben sem idézhető!” kriptafelirat mögé zárták. De valamit lépni is kellett – hogy ne történjék semmi.

Aczél György, majd Tóth Dezső miniszterhelyettes tehát magához rendelte a FIJAK vezetőségének tagjait. Csupán tájékozódni akartak, hiszen a pontokba foglaltakról azt mondták: nem ők illetékesek, hogy választ adjanak rájuk. De erre sem kellett sokat várni. Dobozy Imre, az Írószövetség akkori elnöke december 1-jei keltezésű levelében – miközben visszautasítja az „illuzórikus szólamokat és okfejtéseket” – elismeri, hogy a fiatal írók szervezetét nagyobb önállóság illeti meg. A szervezet neve mellől elhagyják majd a becézgetve kiskorúsító előtagot: a szövetség titkárságának nincs kifogása az ellen, hogy József Attila Körre változtassa a nevét a FIJAK. A kért nagyobb zsebpénzt is megkaphatja, de el kell számolnia vele: pénzalapját elkülönítik majd az Írószövetség költségvetésén belül, s annak sincs akadálya, hogy igénybe vegye a Művelődési Minisztérium szerint erre illetékes társadalmi szervek anyagi támogatását; új ösztöndíj alapítására viszont nincsen mód, sem szükség – ellenben a meglévő díjak odaítélésére a kör tehet javaslatot. (Ezt eddig is megtehette – az Írószövetség elnöke nem tudott volna róla?) Dobozy nem tartja kizártnak, hogy új füzetsorozat induljon, melynek szerkesztési munkálataiban a kör tagjai is részt vehetnének. Önálló könyvkiadás és lapalapítás azonban nem illetheti meg a JAK-ot – hiszen erre még az Írószövetségnek sincs joga. Megjegyzi még Dobozy, hogy a szövetség „sokszorosítója eddig is a rendelkezésetekre állt, ha pedig terjedelmesebb szövegeket akartok sokszorosítani, azt mint a szövetség bulletinjét engedélyeztetni kell a főhatósággal”. A levél ezzel zárul, hogy a vezetőség dolgozzon ki egy „hosszabb távú, átgondolt” programtervezetet, amelyet a titkárság ülésén közösen megvitatnak.

Korlátozott autonómiájú irodalmi szervezet?

A FIJAK taggyűlése végül 1981. január 26-án ülhetett össze. Az elmúlt két évben végzett munka értékelése után ismertették a tagsággal Dobozy levelét, s elhatározták, hogy válaszolnak rá. A kért „átgondolt” programtervezethez ki kell dolgozni a füzetsorozat koncepcióját és tématerveit, valamint a működési szabályzatot módosító javaslatokat is. Kiosztották a feladatokat, majd megbeszélték az áprilisra tervezett, Pécsett megrendezendő Munkások a műben – művek munkások között című konferenciájuk előkészítési munkálatait. Elhatározták továbbá, hogy létrehoznak egy szociális bizottságot, amely a tagok anyagi helyzetét és publikációs gondjait kíséri figyelemmel. Ezek után a tagság új vezetőséget választott, tagjai: Csordás Gábor, Elek István, Kulcsár Szabó Ernő, Lezsák Sándor, Reményi József Tamás, Szilágyi Ákos, Tóth Erzsébet, Zalán Tibor és Zelei Miklós. Az új vezetőség a kör titkárává Szilágyi Ákost választotta.

Februárban a vezetőség átalakult afféle jogi reformbizottsággá: elővették az Írószövetség alapszabályát és a FIJAK működési szabályzatát, s igyekeztek az intézményes garanciák nyelvére lefordítani önállósodási törekvéseiket. Munkájukhoz Aczél Györgytől is ösztönzést kaptak: a miniszterelnök-helyettes magához hívatta Szilágyi Ákost, és a február végére összehívott politikai bizottsági ülés vitájához tájékoztatót kért a JAK elképzeléseiről (ahogy a Mozgó Világ szerkesztőitől és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója vezetőitől is). Jóllehet a kör vezetőségének az volt az álláspontja, hogy a hivatalos ügyek intézését ki kell vonni a személyes kapcsolatok köréből – Aczél kérése nem hivatalos jellegű volt –, végül felhatalmazta Szilágyit a tájékoztató megfogalmazására. Szilágyi Ákos február 26-án elküldte a fogalmazványt Aczél Györgynek, A József Attila Kör programja és működésének módosított alapelvei (Vázlat) címmel. A levél másolati példányát – tájékoztatásul – eljuttatta Dobozy Imrének is. A fogalmazvány a következőket tartalmazza:

1. A JAK korlátozott autonómiájú irodalmi szervezet, s bár különös gondot fordít a pályakezdő írók támogatására, nem az úgynevezett „fiatal írók”, hanem a legújabb magyar irodalom szervezete. Törli tehát működési szabályzatából azt a pontot, amely szerint a tagság felső korhatára 35 év.

2. A JAK szervezetileg az Írószövetséghez tartozik, de felügyeleti szerve nem a szövetség titkársága, hanem a Művelődési Minisztérium. A titkárságot konzultatív jogkör illeti meg – a közös jogi felelősség alá tartozó területeken (közös rendezvények, konferenciák, a költségvetés közös része stb.) a JAK természetesen együttműködik vele.

3. A JAK vezetőségének titkárát – a vezetőség javaslata alapján – a taggyűlés választja.

4. A JAK költségvetését a Művelődési Minisztérium fedezi, de a körnek joga van anyagi támogatást elfogadni intézményektől és társadalmi szervezetektől is. Évi 3-4000 ezer Ft körül mozogna a kör költségvetése (az addigi 30-40 ezerrel szemben).

5. A JAK mint társadalmi szervezet kérheti füzetsorozat, folyóirat és más kiadványok engedélyezését (a magánkiadású műveknél szokásos feltételek között). Önálló kiadványainak a kör maga keres nyomdát és terjesztőt; joga van előfizetőket gyűjteni.

6. A JAK 1982-től tizenkét számból álló füzetsorozatot indít valamelyik könyvkiadónál. A füzeteket a taggyűlésen – a vezetőség javaslata alapján – megválasztott öttagú bizottság szerkeszti, s ez vállalja értük a politikai felelősséget is. A sorozat egyelőre állami támogatással jelenne meg, de a távlati cél az, hogy önköltségi áron lehessen terjeszteni.

7. A JAK – a Fiatal Képzőművészek Stúdiója mintájára – költségvetéséből belső ösztöndíjat alapít (évente 50 ezer Ft körüli összegben), valamint évente három szerzőnek megszavazandó nívódíjat. A kör ezenkívül részt vesz a József Attila-díj, a KISZ nívódíja és a Móricz Zsigmond-ösztöndíj odaítélésében is.













Másik Írószövetség?

A kör vezetőségét meghívták az Írószövetség március 11-i titkársági ülésére; a megbeszélésen jelen volt Molnár Ferenc, az MSZMP kulturális osztályvezető-helyettese, Agárdi Péter, az osztály munkatársa és Tóth Dezső miniszterhelyettes is. Dobozy Imre felolvasott egy levelet, amely kimondja, hogy a „programtervezet teljes egészében összeegyeztethetetlen a FIJAK státusával, működési szabályzatával, saját alapszabályunkkal, felügyeleti hatóságunk, a művelődési miniszter álláspontjával”. „Ezt a programtervezetet elutasítjuk, hangsúlyozva, hogy azzal a bármilyen leplezetten vagy leplezetlenül kimondott törekvéssel, hogy egy másik Írószövetséget szervezzetek, határozottan szembeszállunk. Szövetségünk teljes titkársági tanácskozása f. hó 9-én épp ezért úgy határozott, hogy felhív Titeket, fejezzétek ki az egész FlJAK-vezetőség közös véleményét: készek vagytok-e alávetni tevékenységeteket a fenti alap-, illetve működési szabályzatnak a titkárság december 1-jén a Művelődési Minisztériummal egyetértésben hozzátok intézett levelében foglaltakkal, vagy sem.” Dobozy a vezetőségi tagok kérdéseit, hogy miképp értelmezzék az elhangzottakat, leintette: „Vitának helye nincs. Igen vagy sem, ennyit mondjatok! Átmehettek a szomszéd szobába, hogy eldöntsétek; kaptok rá harminc percet.”

A vezetőség félrevonult tehát, s rövid vita után – egyedül Zelei Miklós javasolta a feltételek zokszó nélküli elfogadását – kialakította álláspontját: a nekik szegezett kérdésre nem tudnak válaszolni. Kerítettek egy írógépet, s válaszlevelet fogalmaztak, melyben leszögezik: 1. A vezetőség tevékenysége összhangban volt a FIJAK működési szabályzatával. 2. A titkársághoz tájékoztatás céljából elküldött fogalmazvány nem ultimátum, hanem tervezet az alapszabály módosítására, illetve a JAK jövőbeni tevékenységére. 3. Tervezetüket Aczél György miniszterelnök-helyettes kérésére dolgozták ki, az Írószövetség titkárságának december 1-jei levelében foglaltak alapján. S a végkövetkeztetés: az imént feltett kérdést mindezek alapján megválaszolhatatlannak tartják. Kopogtattak a titkársági ajtón.

Dobozy átfutotta a levelüket, majd kijelentette: „Ez nem válasz!” Ezután felolvasta a titkárság előre megfogalmazott határozatát: felfüggesztik a FIJAK tevékenységét. A vezetőség tagjai úgy vélték, egy ekkora horderejű döntést az Írószövetség választmánya elé illett volna vinni – s ha a titkárságnak ez nem jutott eszébe, ők majd megpróbálják elérni, hogy legalább utólag üljön össze a testület. Tóth Dezső erre indulatosan odavetette: amíg ehhez a titkárság hozzájárulása kell, a FIJAK ügyében nem lesz összehíva a választmány. (Az Írószövetség alapszabályának 14. pontja: „A választmányi ülést negyedévenként össze kell hívni. Rendkívüli ülést akkor kell tartani, ha azt a titkárság vagy a választmányi tagok egyharmada szükségesnek tartja. Az ülésre a választmány tagjait legalább 3 nappal az ülés előtt a tárgysorozat közlésével a titkárság hívja meg.”) A vezetőség látta, hogy az apparátus hajthatatlan a kör felfüggesztésében, így hát azt igyekezett menteni, ami még menthetőnek látszott: az előrehaladott szervezési munkára hivatkozva kérték, hogy a felfüggesztés csak április 11-től – a pécsi konferencia után – lépjen életbe. Cserébe megígérték, hogy Pécsett nem esik szó a FIJAK és a Írószövetség közötti vitás kérdésekről. Dobozy visszautasította az ajánlatot: ilyen döntésre – mondta – nincs felhatalmazása.

A választmány

Ki kezdeményezte a kultúrpolitikai apparátus durva fellépését? Nem tudjuk. A szárnyra kelt hírecskék ellentmondanak egymásnak, s önmagukban is kétes hitelűek. Aczél György állítólag azt mondta: „A FIJAK tervezete egészen használható programnak látszik – csak hát elkövették azt a hibát, hogy odaadták az Írószövetségnek is; így olyan pályára került, ahol én már nem avatkozhatom bele a dolgokba.” Tóth Dezsőt meg – így a szóbeszéd – „hosszasan kellett győzködni” a felfüggesztés szükséges és hasznos voltáról. Dobozy viszont – a szakítás estéjén, az Írószövetség büféjében – azt mondta a FIJAK vezetőségi tagjainak: „Nehogy azt higgyétek, nekem annyira tetszett ez a szerep! Régen játszottam már kemény fiút. De hát mit tehettem volna? Próbáltam kiállni mellettetek, hogy nem úgy gondoljátok ti azt a dolgot, nem akartok ti egy másik Írószövetséget szervezni – de azt mondták: nem rendezünk vitát! Tessék intézkedni! Hát mi mást tehettem?”

Bárki volt is a kezdeményező, a FIJAK ügye nem áll magában. Márciusban vagyunk: most tetőzik először a lengyelországi válság – az apparátust nyugtalanítja az egyetemisták mozgolódása; idegességében szokatlan horderejű adminisztratív intézkedéseket hoz: nemcsak a FIJAK működését függeszti fel, hanem elkoboztatja a Mozgó Világ márciusi számát,[SZJ] és a szerkesztőség átszervezésével próbálkozik.

Ám végül – mintha az illetékesek maguk is meghökkentek volna intézkedő buzgalmukon – mégiscsak összehívták az Írószövetség választmányának ülését, hogy szentesítsék a FIJAK ügyében hozott döntést. A márciusi ülés azonban nem váltotta be a reményeket: az egybegyűlt írók testületüket ért sérelemnek tartották, hogy a titkárság úgy hozta meg döntését az ő nevükben is, hogy őket meg sem kérdezte. Olyan ez – mondta Mészöly Miklós –, mintha kimondanának egy halálos ítéletet, végre is hajtanák – majd kikérnék az esküdtek véleményét. Többen szóvá tették, hogy a titkárság elfelejtette meghívni az ülésre a FIJAK vezetőségének tagjait. A békétlen írókat nem nyugtatták meg Tóth Dezső szavai, hogy nem szavazni kell FIJAK-ügyben, a titkárság csupán tájékoztatni kívánta őket a helyzetről. Az ülés azzal a határozattal ért véget, hogy a titkárság dolgozzon ki tervezetet a FIJAK újjászervezésére, amelyet a következő választmányi ülésen – a kör vezetőségének részvételével – megvitatnak.

A KISZ-esek

Addig is, amíg az újjászervezés elveit részletesebben kidolgozza, a kultúrpolitikai apparátus igyekezett tájékozódni – abban az irányban, ahonnan támogatást remélt. Ekkoriban ülésezett Tatán a Művészeti Dolgozók Szakszervezete, s ezen részt vett az Írószövetség KISZ-alapszervezetének vezetősége is – Pozsgay Imre művelődési miniszter szerét ejtette, hogy tudomásukra hozza: a KISZ-nek fontos szerepet szánnak a kibontakozás munkálataiban. (A mendemondákból nem lehetett kideríteni, mi volt a miniszter elgondolása. A feltehetőleg túlzó változat szerint az Írószövetség KISZ-vezetősége kerülne az újjászervezett FIJAK élére; mások úgy tudták: a FIJAK vezetőségét csak egy-két „hangadótól” szabadítanák meg, s az így megtisztított vezetőséggel kellene a KISZ-nek szorosabbra fogni az együttműködést.)

A KISZ-esek működésbe is léptek: május 8-ra „baráti beszélgetésre” hívták meg a kör vezetőségi tagjait. Megbízott KISZ-titkárként Hideg Antal irányította a beszélgetést; a FIJAK-ot Elek István, Reményi József Tamás és Szilágyi Ákos képviselte. Az Írószövetség egy párttag alkalmazottja, Földeák Iván is jelen volt a baráti megbeszélésen. A KISZ-esek többször kijelentették: nem hivatalos tárgyalásról van szó. Ám hamar kiderült, hogy voltaképpen még „baráti alapon” sincs miről beszélgetni. A FIJAK vezetői ugyanis közölték álláspontjukat: a felfüggesztés visszavonása előtt nem hajlandóak semmiféle tartalmi kérdést megbeszélni – ha pedig visszaállítják jogaiba a kört, a titkárság megtalálja őket. A KISZ-esek megértették: jóindulatúnak szánt közvetítésükben a kör vezetői nem segítséget látnak.

Hideg Antal és Csajka Gábor Cyprián röviddel a beszélgetés után levélben fordult Aczél Györgyhöz, az Állami Ifjúsági Bizottságot felügyelő miniszterelnök-helyetteshez. Arra kérték: szerezzen érvényt az Ifjúsági Törvénynek – ez ugyanis kimondja, hogy az ifjúságot érintő döntés érvénytelen, ha az illetékes KISZ-szervezet megkérdezése nélkül hozzák meg. Márpedig a FIJAK felfüggesztéséről a titkárság nem kérte ki az Írószövetség KISZ-vezetőségének véleményét. Aczél György válaszlevelében megköszönte az aláírók bizalmát, és biztosította őket: a FIJAK helyzetét nemsokára rendezik.

Az ütemterv

Ezután jó darabig csönd volt a FIJAK körül. Az Írószövetség titkársága csak a felfüggesztést követő negyedik hónapban, június 25-i ülésére hívta meg a kör vezetőségét; pontosabban: közülük néhányat. Elek István, Lezsák Sándor és Zalán Tibor egyáltalán nem kapott meghívót; Csordás Gábor, Reményi József Tamás és Tóth Erzsébet meghívója 11 órára szólt – Kulcsár Szabó Ernőt és Szilágyi Ákost viszont 9-re várta a titkárság. Utóbbiak időben meg is jelentek – s mindenekelőtt magyarázatot kértek: mi az oka e lépcsőzetes kezdésnek, illetve társaik mellőzésének? A titkárság igyekezett megnyugtatni őket: szó sincs róla, hogy meg akarnák osztani a vezetőséget, meg egyébként is ez nem hivatalos tárgyalás; csupán tájékozódni szeretnének: mit szól a vezetőség a titkárság kibontakozási ütemtervéhez. Elképzeléseik szerint ugyanis a kör újjászervezésének programját először a választmány elé vinnék, s csak ha a testület jóváhagyja, akkor ülnének le a FIJAK vezetőségével tárgyalni: hajlandók-e a program alapján részt venni a kör újjászervezésében? Ha igent mondanak, akkor a titkárság feloldja határozatát a felfüggesztésről, döntését bejelenti az ÉS-ben, egyúttal létrehoz egy bizottságot, amely kidolgozza a kör új működési szabályzatát. A bizottság munkájában részt venne a FIJAK két képviselője – a titkárság Kulcsár Szabóra és Szilágyira gondolt –, valamint a minisztérium, az Írószövetség és a KISZ KB képviselői.

Szilágyiék kérték, ismertessék velük a választmány elé terjesztendő programot. A tervezet több lényeges ponton eltért az övékétől. 1. Szerepel benne a 35 éves korhatár, vagyis – a KISZ-tagság korhatárát követve – rétegszervezetnek tekinti a kört. 2. Nem említi az önálló könyv-, illetve folyóirat-kiadás jogát. 3. Ismét az Írószövetség felügyelete alá rendeli a kört, bár bizonyos kérdésekben nem a titkárságot, hanem a választmányt nevezi meg illetékesnek.

Szilágyi közölte, hogy ilyen fontos kérdésekben csak a teljes vezetőség foglalhat állást; 11 órára (Lezsák és a Mozgó-ügyben elfoglalt Reményi kivételével) sikerült a többieket is elérnie, s elkezdődhetett az érdemi megbeszélés. A késő délutánba nyúló vita középpontjában az állt, hogy a titkárság szerette volna elérni, a FIJAK vezetősége mondjon le programja kifogásolt pontjairól, s akkor hatálytalanítják a felfüggesztő határozatot – a vezetőség viszont makacsul ragaszkodott álláspontjához: hajlandó a vitás kérdésekben engedményekre, előbb azonban oldják fel a felfüggesztést. Végül sikerült elérni, hogy a titkárság elhagyja a tervezet másfél oldalas – a FIJAK vezetőségét elmarasztaló – bevezetőjét, s helyébe a következő változat kerüljön: „A felfüggesztést kiváltó helyzet kialakulásában a kör rendezetlen belső viszonyai, képviselői egy részének türelmetlensége – és természetesen belpolitikai életünk időszerű problémái, irodalmi életünk egészének feszültségei – mellett része volt az Írószövetség belső működésében, a titkárságnak a körrel kialakított kapcsolatában mutatkozó ellentmondásoknak is.”

A július 9-i választmányi ülésre a titkárság egyedül Szilágyit hívta meg a FIJAK képviseletében. (Igaz, délben – amikor már senkit nem tudott értesíteni – közölték vele, hogy mégiscsak jöhet az egész vezetőség.) Szilágyi a választmány előtt részletesen ismertette az eddigi események történetét, s kifejtette a kör vezetőségének álláspontját a titkársági tervezet említett pontjaival kapcsolatban. Hideg Antal – ő megbízott KISZ-titkárként hivatalos volt az ülésre – hasonlóképpen elmondta bírálatát a tervezetről. A választmány tagjai inkább csak hangulatuknak adtak kifejezést felszólalásaikban – Mezei András például azt mondta, hogy „miközben állandóan a fiatalokról beszélünk, szarunk a fiatalokra”, Dobai Péter pedig – elég keserűen – Loyolai Ignác jelmondatát idézte: „Ahogy lehet!” A testület végül elfogadta a titkárság tervezetét, a részletesebb kidolgozás feladatát pedig a szabálymódosító bizottságra bízta – ami nem túl fejlett gyakorlati érzékre vall.

A menetrend szerint ezután – július 21-én – került sor a titkárság és a FIJAK vezetőségi tagjai közötti tárgyalásra. A vita bő négy óra hosszat tartott – a vezetőségi tagok ugyanis a tervezet általánosságokban fogalmazó pontjai körül értelmezési vitát kezdtek, nehogy a véglegesnek szánt változatot azzal varrják a nyakukba: „Egyszer már elfogadtátok!” Sikerült elérniük azt is, hogy az új alapszabályt kidolgozó bizottságban a kört hárman – Elek István, Reményi és Szilágyi – képviseljék. Hosszas vita után megállapodtak az Írószövetség közleményének szövegében: nem beszélnek róla, kit terhel a felelősség a felfüggesztésért – jóllehet a kör vezetősége úgy vélte, hogy a döntés indokolatlan, illetve politikai hiba volt, de belátta: a kultúrpolitikai vezetés nem gyakorolhat nyilvános önkritikát. A megállapodás szerint a közleményt az ÉS július 25-i számában kellett volna közzétenni – de csak rá két héttel és nem a kialkudott szöveggel jelent meg:

A Magyar Írók Szövetségének közleménye

„A Magyar Írók Szövetségének Választmánya – a titkárság javaslatára – 1981. július 9-i ülésén irányelveket fogadott el a Fiatal Írók József Attila körének újjászervezése ügyében. A Művelődési Minisztérium jóváhagyta, hogy a FIJAK az Írószövetség keretein belül, a Választmány határozatának szellemében felújítsa működését.”



Vagyis nem azt jelentik be, hogy a FIJAK működik – ennek feltételéül jövőbeli magatartásukat szabják.

A bizottság

Mindenesetre megalakulhatott a bizottság, hogy az új működési szabályzatot kidolgozza. Tagjai: Csapody Miklós, a Művelődési Minisztérium Irodalmi Főosztályának munkatársa; Móricz Miklós, a Művészeti Alap KISZ-titkára; Garamvölgyi Károlyné, az Írószövetség titkárságának beosztott tisztségviselője, valamint Elek István, Reményi József Tamás és Szilágyi Ákos. Az új szabályzat csak ez év elejére készült el; nehézkessé tette ugyanis a munkát, hogy a bizottság kádertagjai minden vitás részletkérdésre azt mondták: nem tudjuk, lehet-e; meg kell kérdeznünk; halasszuk a következő összejövetelre. A FIJAK vezetői igyekeztek ugyan könnyíteni a dolgukon, s ők is felkeresték a minisztérium vagy a KISZ KB illetékeseit, hogy tájékoztassák őket vagy kicsikarják beleegyezésüket – de úgy is sok időbe telt, mire a végleges szöveget sikerült tető alá hozni. (Érdekes: az Írószövetség mintha egyáltalán nem lett volna érdekelt az ügyben, Dobozyék legalábbis nem adták jelét.)

Március 5-én végre összehívhatták a FIJAK-taggyűlést, s előterjesztették az új működési szabályzatot. Ez lényegében kompromisszum: intézményes formákkal szabályozva közvetít a JAK önállósodási, illetve az Írószövetség és a Művelődési Minisztérium ellenőrzési törekvései között. A JAK felügyeleti szerve továbbra is a titkárság – de van rá mód, hogy intézkedéseivel szemben a vezetőség a választmánynál keressen védelmet. (Ha az idősebb írók veszik maguknak a fáradságot, rácáfolhatnak Mezei András szavaira…) A füzetsorozat terve is zöld utat kapott – bár még nem lehet tudni, melyik kerülőutat. De legalább Agárdi Péter, az MSZMP Kulturális és Agit-Prop. Főosztályának munkatársa elárulta végre, mi a hivatalos álláspont: a Magyarország felfedezése sorozat mintájára képzelik el a dolgot, vagyis a szerkesztőbizottság afféle munkaközösség volna – javaslatokat tehetne, miket volna jó kiadni, de az érdemi munka, a szerkesztés, szöveggondozás a már meglévő keretek között folyna. A füzetsorozat részletesebb tervét és a JAK ösztöndíj-alapítási, illetve -javaslattévő jogait a később kidolgozandó Függelék tartalmazza majd.

A FIJAK tehát felújíthatta a működését: megtarthatja péntek esti klubestjeit az Írószövetségben, a tagok nyilvánosan vitatkozhatnak gimnáziumi tankönyveinkről, találkozhatnak az ország vezető politikusaival, esteket rendezhetnek kötet előtt álló pályatársaiknak vagy irodalmi csoportoknak, s újból felvethették a pécsi konferencia tervét is. Úgy tudjuk, a vezetőség mostanában tárgyal Kardos Györggyel, a Magvető Kiadó igazgatójával a füzetsorozatról, s állítólag egy-két füzet szerkesztésére már szerződést is kötöttek.

Egyelőre ennyit sikerült megvalósítani a követelésekből.






























































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon