Z. S. [Szalai Erzsébet]

Nyomtatóbarát változat

Hogyan ért a szükségállapot bevezetésének a híre?

Teljesen váratlanul. Az ottani dolgok túlmentek azon a határon, hogy számítani lehetett volna arra, ami bekövetkezett… vagyis korábbra vártam. Vártam a keményedést vagy valamit, ami ebbe az irányba visz, de miután nem jött, úgy gondoltam, hogy valahogyan enélkül is konszolidálódhat a helyzet. Őszintén szólva, először örültem és megkönnyebbülést éreztem, hogy most majd véget érnek az állandó viták és harcok, és megindul a rendes termelőmunka.

Meddig tartott ez a jó érzés?

Az első pofon az volt, amikor belelőttek a bányászokba. Akkor értettem meg, miről van szó. Addig úgy gondoltam, hogy a szükségállapot majd valahogy megoldja a helyzetet. Ezt gondoltam kényelemből is, mert tényleg kényelmes ezt hinni. Azután megtudtam, hogy 1800 bányász lenn maradt, és beléjük lőttek. Ez olyan volt, mint a Vérvörös Csütörtök. Fasiszta módszerekkel nem lehet szocializmust csinálni.

De fenn lehet tartani a rendet.

Diktatórikus módszerekkel nem lehet helyreállítani a gazdaságot. Ha viszont lazítani fognak, akkor megint fellángol az ellenállás. Ezt pedig nem fogja bírni a hatalom. Az egyedüli kiút egy újabb forradalom lesz.

Valóban felkelésre gondolsz?

Igen, arra gondolok, hogy a nép fellázad, és elsöpri a kormányt. A katonaságot nem tartom elég ütőképesnek egy nyílt polgárháború esetében. A katonáknak is családja van, és azok a nép oldalán lesznek. Ebben az esetben egyetlen nagy veszély lehet, a szovjet beavatkozás. Nem biztos, hogy ezt a mostani feszült helyzetben meg merik kockáztatni. A Szovjetunió nagy hibát követett el, amikor megszállta Afganisztánt.

Beszéltek egymás között ezekről a dolgokról?

Általában csak négyszemközt. De volt nálunk a KISZ-ben egy nagyon izgalmas politikai vita a lengyel kérdésről, ahol a hozzászólók nem éppen a pártpropaganda szellemében beszéltek.

Miért, mit mondtak?

Bírálták a katonai hatalomátvételt és a jelenlegi politikát. Az elítélésnek persze fokozatai voltak, éles vita keletkezett. Voltak olyanok, akik szükségszerűnek tartottak valamilyen keményebb lépést a kormány részéről, bár a szükségállapot bevezetésével nem értettek egyet. Utólag nagy faggatózások voltak, mi történt, mi hangzott el, kinek mi volt a véleménye. Személyes következménye végül nem lett, mert az embereket nem sikerült szembeállítani egymással.

A párttagság hogyan foglalt állást lengyel ügyben?

Párttaggyűlésen december 13. óta Lengyelország nem volt téma. Szerintem szándékosan kerülik ezt a kérdést, mert érzik, hogy a hangulat nem az ő irányvonaluknak megfelelően változik. Sokan látják úgy, hogy ami most Lengyelországban történik, az a Rákosi-korszak legsötétebb dolgain is túlmegy.

Arról tudsz-e, hogy más vállalatnál is előfordult volna a tiétekéhez hasonló eset?

Erről csak kósza híreket hallottam. Az Orionban volt valami balhé a termelési értekezleten. Komoly problémák voltak, a munkások nem akarták elhagyni a helyiséget. De ez nem a lengyelországi események miatt volt, hanem bérköveteléseik voltak.

El tudod-e képzelni, hogy nálunk is sor kerülhet nagyobb megmozdulásokra?

Ha a gazdasági helyzet ilyen ütemben romlik, akkor igen. Az élelmiszerárak állandóan emelkednek, ezzel a fizetések nem tartanak lépést. Nézzük a saját helyzetemet: másfél év alatt 5 forinttal emelkedett az órabérem, de a fizetésem kétezer forinttal kevesebb.

Ez meg hogyan lehetséges?

Azelőtt sokkal nagyobbak voltak a prémiumok, most mindent a prémiumkeretből faragnak le.

Vállalkozással nem tudsz javítani a helyzeteden?

A vállalkozás elsősorban azoknak jó, akik már eddig is megszedték magukat, mert nekik van alaptőkéjük. A 8 óra munka béréből nem lehet összespórolni. Különben is, szeretnék a fizetésemből megélni, hogy ne kelljen folyton fusizni.

Elképzelhetőnek tartod-e, hogy a munkások nálunk is szervezkedni kezdjenek?

Szerintem nincs olyan hangulat, hogy olyan szervezetet kellene alakítani, mint amilyen a Szolidaritás. De sokkal jobban látjuk, hogy mi történik körülöttünk, mint korábban.

(Köszönjük Z. S.-nek,[SZJ] hogy az interjú szövegét rendelkezésünkre bocsátotta.)