Skip to main content

Beszélő szamizdat, 3. szám (1982. május), Évfolyam 1, Szám 1

: Impresszum

[Dalos György]: Írók egymás közt

Kis János: Gondolatok a közeljövőről

[Haraszti Miklós]: Nyugtalanság a katolikus egyházban

Bulányi György: Bulányi György levele Lékai László bíboroshoz

: A Dignitatis Humanae Bizottság nyilatkozata

Kelemen Csaba [Dr. Temesszentandrási Péter]: „A keresztény szeretet: másokért vívott küzdelem és a konfliktusok elviselése”

Z. S. [Szalai Erzsébet]: Beszélgetés egy 28 éves szakmunkással

arról, hogy mi történik Lengyelországban – és Magyarországon

[Tamás Gáspár Miklós]: Eszmecsere és konzultáció a fiatal írók önállósodási törekvéseiről

Beretvás Benjámin [Fencsik Flóra]: Vétó magyar módra avagy: az autonómia határai

B. D. [Lengyel Gabriella]: Gyűjtő, 1981–82

Garzó Kálmán [Tamás Gáspár Miklós]: Éhség és terror Romániában

Szilágyi Sándor: Az irónia rekordereként, farral a jövőnek

Konrád György: A cinkos

[Haraszti Miklós–Kőszeg Ferenc]: Beszélő-beszélgetés

Lapunk kérdéseire az AB Független Kiadó vezető mun­katársai válaszolnak

Godán Jenő [Eörsi István]: Egy német polgár Magyarországon

Csiky János–Tarr Gergely [Tamás Gáspár Miklós]: A csángóügy és a román hecclapok

Sci [Szilágyi Sándor]: A főszerkesztőket le lehet váltani…

: Olvasóink írják

A Beszélő: Tájékoztatjuk olvasóinkat,

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon