Nyomtatóbarát változat

A bázisközösségekről

A magyar katolikus bázisközösségek mindegyike felelősségteljesen a katolikus egyház megújulásán fáradozik. Ebben a folyamatban közösségben akarnak lenni a magyar hierarchiával is, és távol áll valamennyiüktől, bármely irányzathoz tartozzanak is, hogy megbontsák a magyar egyház egységét, vagy ártsanak az ország társadalmi és politikai rendjének. A bázisközösségeken belül tehát olyan kettős csoportosulásról beszélni, hogy az egyik irányzat a hierarchiával akar együttműködni az adott plébániai keretek között, a másik nem, alaptalan, és nem szolgál más célt, mint hogy megossza a közösségeket.

Sajnálatos, hogy a bázisközösségeknek az egymással szembeni kijátszását és megosztását a püspöki kar egyes tagjai is szorgalmazzák, élükön Lékai bíboros úrral. Egyes bázisközösségeknek és -tagoknak a hierarchiával szembeni tartózkodása és bizalmatlansága ezzel a ténnyel magyarázható. Lékai bíboros úr 1980 tavaszáig az elvi nyilatkozatok ellenére gyakorlatilag ellenséges magatartást tanúsított minden bázisközösségi mozgalommal szemben. A Szentatyának 1980 húsvétján a magyarokhoz intézett és magyarul is megküldött levelét bázisközösség-ellenes éllel újrafordíttatta. Róma nyomására azonban kénytelen volt az eredeti szöveggel is megjelentetni a pápa levelét, a báziscsoportok iránti jóindulatát tanúsítandó. Ebben a kényszerhelyzetben fogadta el először a közösségek nagymarosi meghívását. 1981 nyarától a bíboros a bázisközösségek megosztására törekszik. 1981 májusában a nagymarosi találkozón olyan nyilatkozat aláírására akarta kényszeríteni a koncelebráló papokat, amely végleges szakadást hozott volna létre a báziscsoportok között, de ezt a résztvevők mindannyian elutasították. Bagi István segédpüspök, a Központi Szeminárium rektora pedig, a bíboroson is túllicitálva, már az 1981-es őszi találkozón való részvételt is megtiltotta a szeminárium hallgatóinak, jóllehet ezt is az elismert és támogatott közösségek szervezték.

A csoportok megosztásának hátteréről

Lékai bíboros és a magyar hierarchia egy része a Bulányi György vezetése vagy befolyása alatt álló közösségeket utasítja el, mint amelyek nem hajlandóak egyházi kereteken belül és a hierarchiával együttműködni. Mivel Bulányi György piarista papnak, aki hosszú börtönévekkel tanúskodott hite és egyháza iránti elkötelezettségéről, ma sincs működési engedélye, természetes, hogy így minden papi és lelkipásztori tevékenységét az egyházi kereteken kívül és a hierarchia beleegyezése nélkül fejti ki. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ügyének rendezése elől Bulányi György nem zárkózott el, számtalanszor kérte felvételét egyházmegyei keretbe, de Lékai bíboros és a legtöbb püspök ezt mindig megtagadta. Cserháti József pécsi püspök rendezési tervének megvalósítását pedig az ÁEH-val egyetértésben megakadályozták.

A másik vád Bulányi György ellen, hogy teológiai tanítása nem egyezik meg az egyházéval. Viszont 1980-ban Róma vizsgálta meg a piarista pap írásait, és minden sajátossága ellenére – ugyanis Bulányi bizonyos kijelentései nem „teológiai tanítások”, hanem csak a konkrét magyar egyház helyzetével kapcsolatos megjegyzések – Rómának nem akadt kifogása. E sikertelen kísérlet után Lékai bíboros önmagához fellebbezett, s egy általa felállított teológiai bizottság most Budapesten vizsgálja meg Bulányi György „teológiai elhajlásait”.

Úgy tűnik, hogy az egyetlen komoly vád politikai tartalmú. Bulányi György a második Vatikáni Zsinatra hivatkozva vallja a lelkiismereti alapon történő katonai szolgálatmegtagadás jogát. Országos fölháborodást váltott ki Kovács László és Gromon András felfüggesztése. Szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik emiatt tiltakozásukat fejezték ki.

Mindezek alapján szomorúan állapítjuk meg, hogy a magyar katolikus egyházban az a furcsa helyzet állt elő, hogy püspökeink a politikai rendszer érdekeit képviselik az egyházzal szemben. Mi viszont azt várjuk tőlük, hogy az egyház érdekeit képviseljék. Meggyőződésünk, hogy ebben az esetben is hasznos tagjai lehetünk a társadalomnak. Tisztelettel kérjük Lékai bíboros urat és a magyar püspöki kart, hogy hagyjanak fel a bázisközösségek megosztására irányuló kísérletekkel, keressék a békés megoldás útját Bulányi Györggyel és az irányítása alatt álló csoportokkal, és a felfüggesztettek ügyét mielőbb kedvezően rendezzék el. Ebben az esetben valamennyi bázisközösség és -tag tiszteletét és támogatását fogják élvezni. Meggyőződésünk, hogy a magyar egyház egységét is csak ezen az úton lehet megőrizni.

A békemozgalmakról

Üdvözöljük mindazokat az erősödő nyugat-európai békemozgalmakat, amelyek mind Nyugat-, mind Kelet-Európa katonai leszereléséért szállnak síkra. Tiltakozunk az amerikai neutronfegyverek Nyugat-Európában tervezett felállítása ellen, és követeljük a Kelet-Európában már hadrendbe állított közép-hatótávolságú rakéták leszerelését, valamint hogy mindkét oldalon tegyenek erőfeszítéseket a teljes katonai leszerelés érdekében.

Lengyelországról

A lengyelországi eseményekkel kapcsolatban mi is, II. János Pál pápa, a lengyel nép és egyház, a nyugati kormányok és közvélemény jelentős tábora mögé felsorakozva követeljük: a lengyel nép szabadságának megadását, a rendkívüli állapot megszüntetését, az elítéltek és internáltak azonnali szabadon bocsátását, a különböző társadalmi erők folytatódó dialógusát mint a jelenlegi válságból kivezető egyetlen lehetőséget.

Tiszteletünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki mindazoknak az egyéneknek és csoportosulásoknak, akik a lengyel népet történetének ebben a drámai szakaszában a lengyel emberbaráti szervek által segítik és támogatják.

Budapest, 1982. január
Dignitatis Humanae Bizottság

• Állam és egyház