1984. október 18-án az I. kerületi rendőrkapitányság nevében intézkedő rendőrök házkutatást tartottak dr. Krassó György lakásán. Ugyanezen a napon átkutatták S. L. budapesti kisiparos gépkocsiját. Október 19-én Philipp Tibor lakásán, november 1-jén Gadó György fordító lakásán és munkahelyén volt házkutatás. A rendőrök minden esetben „lakossági bejelentésre” jártak el; „lakásellenőrzést” tartottak, házkutatásra szóló ügyészi meghatalmazás nélkül. Az ügy kapcsán kihallgatták az említett személyeket, valamint – részben még október 18. előtt – J. L. osztályvezetőt, H. K. és Sz. Gy. nyomdászokat. Valamennyiüket „engedély nélkül előállított sajtótermékek” sokszorosításában, illetve terjesztésében való közreműködéssel gyanúsították; Gadót ezenkívül azzal is, hogy szerzője a Hírmondóban Ravasz Győző néven megjelent írásoknak, és része van a Salom független zsidó békecsoport dokumentumainak szövegezésében is (Gadó a vádakat tagadta).
A házkutatások során lefoglalt rengeteg irat között nemcsak sokszorosított kiadványok voltak, hanem fényképek, grafikák, kéziratok, személyes feljegyzések is.
Október 26-án J. L.-t 7000 Ft, H. K.-t 5000 Ft, október 30-án S. L.-t 7500 Ft, Sz. Gy.-t 5500 Ft, november 1-jén dr. Krassó Györgyöt 10 000 Ft, november 8-án Gadó Györgyöt 10 000 Ft pénzbírságra ítélte az I., II., illetve a X. kerületi rendőrkapitányság szabálysértési osztálya. Adjuk ehhez Bouqet Gábor büntetését, akit a Beszélő utcai terjesztéséért október 12-én ítéltek 9000 Ft pénzbírságra a II. kerületi rendőrkapitányságon. Egy hónapon belül 54 000 Ft bírságot vetettek ki a második nyilvánosságra! Tíz magyar állampolgár egyhavi keresetét.
A hatóság minden esetben a 21/1983. (VI. 15.) MT számú kormányrendeletre hivatkozik, amely a „sajtórendészeti szabálysértés” ügyeit a rendőrség hatáskörébe utalta. Lapunk szerkesztői már '83 szeptemberében az Országgyűlés igazságügyi bizottságához fordultak, rámutatva a jogszabály alkotmányellenes voltára (lásd Beszélő 9.). Olvasóinkat aligha lepi meg, hogy a bizottság nem kezdeményezte a bírált rendelet visszavonását, sőt, arra sem vette a fáradságot, hogy álláspontját a hozzá forduló állampolgároknak megindokolja. Azóta sorozatban születnek a mostaniakhoz hasonló büntető határozatok.
A cél nyilvánvaló: politikai perek, nyilvános botrányok nélkül végezni a független sajtóval. A szabadságjogok önkényes korlátozása azonban akkor is törvénytelen, ha vér nélkül, feltűnés nélkül teszik. Ha a hatóság bármikor jogszabályt kreálhat, amikor az érdeke úgy kívánja, és még a maga alkotta jogot is a tetszése szerint sértheti meg, a következmény a jogrend fellazulása lesz. S hogy a jogrend fellazulásának mi a következménye, azt – magyarok és kelet-európaiak lévén – sajnos nem kell találgatnunk.
A Beszélő nem szándékozik tétlenül eltűrni, hogy megfojtsák a második nyilvánosságot. Anyagi és erkölcsi támogatásért fordulunk mindenkihez, akinek fontos a független sajtó, és fontos a jog védelme: hazai és külhoni magyarokhoz, Európa demokratikus szakszervezeteihez, író- és újságíró-szövetségeihez.