Skip to main content

Üzenet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Kosztka Szent Szaniszló egyházközség híveinek Barátaink, kelet-európai honfitársak!

Sok millió ember gyászában osztozunk, amikor hangot adunk részvétünknek és szolidaritásunknak. A brutális módon meggyilkolt Jerzy Popieluszko atyát nemcsak hozzátartozói, polgártársai, hívei és a Szolidaritás követői gyászolják; mártírhalála mindannyiunkért, kelet-európaiakért volt. Azokért az elemi jogokért halt meg, amelyekért most már nélküle küzdünk tovább.

Budapest, 1984. november 3.

A levelet lapzártáig aláírták:

Demszky Gábor szociológus
Haraszti Miklós író
Hodosán Róza egyetemi hallgató
Kis János filozófus
Kőszeg Ferenc nyelvtanár
dr. Krassó György közgazdász
Nagy András szociológus
Nagy Bálint építész
Petri György író
Rajk László építész
Solt Ottilia szociológus
Szilágyi Sándor kritikus





















Megjelent: Beszélő szamizdat, Külön-Beszélő (1984. november), Évfolyam 1, Szám 11


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon