Skip to main content

Nyilatkozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A jelen nyilatkozat írói az őket egyes hatósági személyek részéről ért zaklatások miatt és az összes illetékes fórum közömbösségét tapasztalva a jóakaratú magyar közvéleményhez fordulnak.

Keresztény felekezetünk, az újjászervezés alatt álló Isten Gyülekezete karizmatikus jellegű, teljes evangéliumi közösség. Létszámunk gyarapodása és az arra való hatósági reagálás miatt 1983. szeptember 11-én benyújtottuk szervezeti szabályzatunkat az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, kérve tőle annak jóváhagyását.

Miután kérelmünkre nem érkezett válasz, 1984. június 7-én felkértük a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnökét, Iványi Tibor lelkész urat, hogy lássa el gyülekezeteink jogi védnökségét. Erről a lépésükről is írásban értesítettük az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét.

Erre a levelünkre sem kaptunk semmilyen hivatalos választ. Ellenben folytatódott az általunk már több éve tapasztalt hatósági zaklatás: volt akit a munkahelyéről üldözlek el, másoknál házkutatást rendeztek, és kisebb rendőri zaklatás is többször érte gyülekezeti tagjainkat istentiszteleti helyeinken. A Magyar Ifjúság 1984. évi 10. számában Seszták Ágnes terjedelmes, rágalmazó és izgató hangvételű cikkben támadott meg bennünket.

Nyilatkozatunk megtételére sarkallt bennünket az a megdöbbentő esemény is, amelynek szenvedő alanya özv. Galambos Józsefné volt. A súlyosan szívbeteg asszonyhoz – aki a református egyház tagja, és szoros kapcsolatot tart fenn gyülekezetünk néhány tagjával – 1984. október 30-án, kedden délelőtt 11 órakor Balatonfüred, Népköztársaság út 3. sz. alatti lakásába két 30 év körüli fiatalember kéredzkedett be, azt mondván, hogy Budapestről jöttek. Az idős asszony jóhiszeműen beengedte őket, gondolván, hogy szintén keresztények. A vendégek gyors terepszemle után faggatni kezdték Galambosnét kapcsolatai felől, majd miután nem kaptak kielégítő válaszokat, elkezdtek ordítozni, számon kérve, hogy Petrócz Levente (aki a balatonfüredi református lelkész fia és gyülekezetünk tagja) miért jár hozzá Budapestről a „haverok”-kal. Amikor erre is kitérő választ kaptak a hatósági személyként viselkedő látogatók, becsmérelni és rágalmazni kezdték mind Petrőcz Leventét (akit Galambosné közel 10 éve ismer), mind gyülekezetünk vezetőit. Közösségünket „Nyugatról pénzelt maffiá”-nak titulálták, akik majd az ő (azaz Galambosné) behálózásáért is pénzt fognak kapni. Ugyanakkor kijelentették: „Mi majd teszünk róla, hogy itt ne fogjanak verebeket.”

Amikor Galambosné azt mondta, hogy sem ő, sem a gyülekezet nem fél a rendőrségtől, mivel semmi rosszat nem tesznek, megkérdezték tőle, „nem hallott-e arról, hogy szőrén-szálán eltűntek már emberek, s hogy itt-ott egy-egy hullát találtak?”.

Az idős, szívbeteg asszony ettől az elég egyértelmű fenyegetéstől nagyon megijedt; félt, hogy ott helyben megölik. Ekkor megígértették vele, hogy megszakítja a kapcsolatot Petrőcz Leventével és „haver”-jaival.

Galambosné egészségi állapota a látogatás után súlyosan megrendült.

Szilárd meggyőződésünk, hogy az ilyen és ehhez hasonló durva atrocitásokat az Állami Egyházügyi Hivatal sajátos magatartása teszi lehetővé azáltal, hogy a jogszabályoknak megfelelően elkészített és benyújtott szervezeti szabályzatunkra mind ez ideig nem adott hivatalos választ. Helyzetünk jelenlegi jogi rendezetlensége miatt továbbra is ki vagyunk szolgáltatva zaklatásoknak és más jellegű – bár remélhetőleg csupán egyéni – túlkapásoknak, amelyek sem hazánk nemzetközi jó hírnevét, sem a különböző világnézetű emberek békés együttélését nem fogják szolgálni, de nem munkálják a napjainkban tapasztalható, sajnálatosan feszült, erőszakra hajlamos légkör enyhülését sem.

Kérjük a jó szándékú közvélemény támogatását abban, hogy jogi helyzetünk rendeződjék, és így közösségi életünket háborítatlanul élhessük.

Budapest, 1984. november 6.

Az Isten Gyülekezete nevében:

Havas Tamás
Nagy Gábor
Nemes Pál
Németh Sándor
Petrőcz Levente
Piszter Ervin
Tallér István
Uzoni Péter
Vácz Tamás


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon