Skip to main content

Újabb hatósági támadások a független sajtó ellen

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1984. október 18-án az I. kerületi rendőrkapitányság nevében intézkedő rendőrök házkutatást tartottak dr. Krassó György lakásán. Ugyanezen a napon átkutatták S. L. budapesti kisiparos gépkocsiját. Október 19-én Philipp Tibor lakásán, november 1-jén Gadó György fordító lakásán és munkahelyén volt házkutatás. A rendőrök minden esetben „lakossági bejelentésre” jártak el; „lakásellenőrzést” tartottak, házkutatásra szóló ügyészi meghatalmazás nélkül. Az ügy kapcsán kihallgatták az említett személyeket, valamint – részben még október 18. előtt – J. L. osztályvezetőt, H. K. és Sz. Gy. nyomdászokat. Valamennyiüket „engedély nélkül előállított sajtótermékek” sokszorosításában, illetve terjesztésében való közreműködéssel gyanúsították; Gadót ezenkívül azzal is, hogy szerzője a Hírmondóban Ravasz Győző néven megjelent írásoknak, és része van a Salom független zsidó békecsoport dokumentumainak szövegezésében is (Gadó a vádakat tagadta).

A házkutatások során lefoglalt rengeteg irat között nemcsak sokszorosított kiadványok voltak, hanem fényképek, grafikák, kéziratok, személyes feljegyzések is.

Október 26-án J. L.-t 7000 Ft, H. K.-t 5000 Ft, október 30-án S. L.-t 7500 Ft, Sz. Gy.-t 5500 Ft, november 1-jén dr. Krassó Györgyöt 10 000 Ft, november 8-án Gadó Györgyöt 10 000 Ft pénzbírságra ítélte az I., II., illetve a X. kerületi rendőrkapitányság szabálysértési osztálya. Adjuk ehhez Bouqet Gábor büntetését, akit a Beszélő utcai terjesztéséért október 12-én ítéltek 9000 Ft pénzbírságra a II. kerületi rendőrkapitányságon. Egy hónapon belül 54 000 Ft bírságot vetettek ki a második nyilvánosságra! Tíz magyar állampolgár egyhavi keresetét.

A hatóság minden esetben a 21/1983. (VI. 15.) MT számú kormányrendeletre hivatkozik, amely a „sajtórendészeti szabálysértés” ügyeit a rendőrség hatáskörébe utalta. Lapunk szerkesztői már '83 szeptemberében az Országgyűlés igazságügyi bizottságához fordultak, rámutatva a jogszabály alkotmányellenes voltára (lásd Beszélő 9.). Olvasóinkat aligha lepi meg, hogy a bizottság nem kezdeményezte a bírált rendelet visszavonását, sőt, arra sem vette a fáradságot, hogy álláspontját a hozzá forduló állampolgároknak megindokolja. Azóta sorozatban születnek a mostaniakhoz hasonló büntető határozatok.

A cél nyilvánvaló: politikai perek, nyilvános botrányok nélkül végezni a független sajtóval. A szabadságjogok önkényes korlátozása azonban akkor is törvénytelen, ha vér nélkül, feltűnés nélkül teszik. Ha a hatóság bármikor jogszabályt kreálhat, amikor az érdeke úgy kívánja, és még a maga alkotta jogot is a tetszése szerint sértheti meg, a következmény a jogrend fellazulása lesz. S hogy a jogrend fellazulásának mi a következménye, azt – magyarok és kelet-európaiak lévén – sajnos nem kell találgatnunk.

A Beszélő nem szándékozik tétlenül eltűrni, hogy megfojtsák a második nyilvánosságot. Anyagi és erkölcsi támogatásért fordulunk mindenkihez, akinek fontos a független sajtó, és fontos a jog védelme: hazai és külhoni magyarokhoz, Európa demokratikus szakszervezeteihez, író- és újságíró-szövetségeihez.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon