2006. január 31.
A Vatikán evolúcióval kapcsolatos álláspontjának alakulásába enged bepillantást Ian Fisher és Cornelia Dean január 19-én a New York Times-ban megjelent In 'Design' vs. Darwinism, Darwin Wins Point in Rome [1] című írása.
A cikk alapja a Vatikán hivatalos lapjában, a L'Osservatore Romano [2]-ban 2006. január 17-én megjelent tanulmány. A szerző Fiorenzo Facchini – a bolognai egyetem evolucionista nézeteket valló biológiatanára – jogosnak ismeri el Pennsylvania állam bíróságának döntését, mely szerint az intelligens tervezés elmélete [3] nem tanítható az evolúció tudományos alternatívájaként. Véleményét alátámasztandó a professzor kijelentette: „Módszertanilag helytelen elhagyni a tudomány területét, és közben tevékenységünket továbbra is tudományosként értelmezni”, mivel így „összekeveredik a tudományos gondolkodás a filozófiaival vagy a vallásival”.
A New York Times cikkének szerzői elismerik, hogy Facchini írása nem tekinthető az egyház hivatalos álláspontjának, ám az kétségtelen, hogy a benne foglaltak figyelemre méltó módon árnyalják a XVI. Benedek pápává választása óta folyamatosan formálódó vatikáni álláspontot.
Az evolucionisták közül többen is üdvözölték a cikket: „A szerző is megerősíti, hogy nem szükséges ellentmondást látni a katolikus tanítások és az evolucionista tézis között” kommentálta az írást Dr. Francisco J. Ayala, a Kaliforniai Egyetem biológiaprofesszora.
Más véleményen van Robert L. Crowther, a Discovery Institute [4] keretei között működő, az intelligens tervezés elméletét terjesztő Center for Science and Culture [5] szóvivője, aki szerint a cikk tartalma távolról sem tükrözi a Szentszék álláspontját.
A szerzők a cikk további részében bemutatnak néhány közelmúltban tett Vatikán-közeli állásfoglalást az evolúcióról.
A tavalyi év júniusában a XVI. Benedek pápához ideológiailag igen közel álló Christoph Schönborn osztrák kardinális a New York Times által publikált cikkében [6] megkérdőjelezte az évek óta elfogadott egyházi álláspontot, amely szerint a katolicizmus és az evolucionizmus nem szükségképpen ellentétesek egymással. Állítása szerint: „Az evolúció tana a közös őstől való származás értelmében talán helyes, de a neodarwinista értelemben vett evolúció, amely az evolúciót a véletlenszerű kiválasztódás és a természetes szelekció irányítás és tervezés nélküli folyamataként fogja fel, semmiképpen sem az.”
Az ember „nem az evolúció valamiféle véletlenszerű és céltalan terméke” – nyilatkozta az újonnan beiktatott pápa ezt megelőzően már 2005 áprilisában. Novemberben, hasonló témában felszólalva, az univerzum teremtését nevezte a szentatya „intelligens projektnek”. A fenti kijelentések természetesen nagy lökést adtak az intelligens tervezés elméletének és eltávolították az új vatikáni álláspontot a II. János Pál által vallottaktól.
A Vatikán álláspontja a jezsuita George Coyne atya novemberi, az olasz és a nemzetközi média által is felkapott kijelentése [7] révén újabb csavart kapott: szerinte „az intelligens tervezés elmélete nem tudományos, noha annak láttatja magát”, továbbá „az intelligens tervezés elmélete nem a természettudománnyal, hanem a vallással és a kultúrtörténettel tanítandó együtt”.
Ekkorra már Schönborn kardinális is finomított korábban képviselt álláspontján, több riportban is hangsúlyozva, hogy korábbi kijelentése nem az evolúció elméletének tudományosságát kérdőjelezte meg, csupán azt a fajta evolucionizmust kritizálta, mely megkísérli figyelmen kívül hagyni Isten teremtésben játszott szerepét.
Dr. Kenneth R. Miller, a Brown Egyetem hithű katolikus biológiaprofesszora az intelligens tervezés iskolai oktatásáról folytatott, 2005 szeptemberében kezdődő perben [8] amellett érvelt, hogy Facchini professzornak és Coyne atyának az intelligens tervezés elméletét kritizáló kijelentései, valamint Schönborn kardinális önmagát pontosító interjúi a „tradicionális katolikus gondolkodás” megerősítését jelentik. Ezután született meg 2005. december 20-án a Facchini cikkében méltatott bírói döntés, mely megtiltotta az állami iskolák számára, hogy az intelligens tervezés elméletét az evolúciós elmélet alternatívájaként mutassák be.
A cikk záró soraiban, a kérdés összetettségét és le nem zártságát érzékeltetendő, a szerzők fontosnak tartják kiemelni, hogy sem dr. Facchini, sem a L'Osservatore szerkesztője nem vállalta a készülő cikk kommentálását.
Az összefoglalót Piroska Balázs készítette.
Kapcsolódó írásunk:
Marosán György: Intelligens tervezés, avagy az ész trónfosztása [3]
- Fénytörés [9]