A Magyar Közgazdasági Társaság elnökségének állásfoglalása a VII. ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslatról[SZJ] és annak indoklásáról
A Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége elismeri az Országos Tervhivatal és a törvényjavaslat előkészítésében részt vett szakértők erőfeszítéseit: a törvényjavaslat a VII. ötéves tervvel kapcsolatban eddig vitára bocsátott dokumentumok közül a legmagasabb színvonalú. A társadalmi vitákhoz pótlólag megküldött „Összefoglaló tájékoztató a VII. ötéves népgazdasági tervjavaslat fő jellemzőiről” c. dokumentum pedig reálisan veti fel az 1985. évi várható helyzetből fakadó feszültségpontokat, melyekre még a tervező munka és a jóváhagyási szakaszban, illetve a következő években a figyelmet kell fordítani.
A dokumentumok tartalmával az elnökség abból a szempontból tökéletesen egyetért, hogy a benne foglalt célok helyesek, megvalósulásuk feltétlenül kívánatos. Ennek ellenére a tervjavaslat az MKT megítélése szerint nem tudja megoldani – hanem csak célokként tudja megfogalmazni – a legégetőbb társadalmi és gazdasági problémáinkat, köztük talán a legfontosabbat, iparunk nemzetközi versenyképességének a javítását. Nem derül ki belőle, hogy mai gondjaink fő része nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom egyéb alrendszerei működésének a hiányosságaira vezethető vissza. Ezért a kibontakozás sem várható, ha csupán a gazdaság teljesítőképességét, funkcionálását javítjuk. Az innovációs készség lehetetlen a munka- és bérfegyelem, a munkamorál, a szocializmus talaján a demokratizmus szinte ugrásszerű fokozása, bizonyos eltorzult értékrendek korrigálása nélkül.
A tervjavaslatban – s jelenlegi fogalmazásában – úgy tűnik, azonos módon kezeltetnek a megalapozott várakozások, tervcélok és a vágyak, a kívánatos célok. Ami pedig ezek elérésének eszközeit illeti, azok még egyes reális és az egész fejlődést megalapozó célok esetében sincsenek kellően kidolgozva (l. pl. konvertibilis export). Ily módon nem derül ki, mi a garanciája annak, hogy a ma érvényesülő kedvezőtlen folyamatok és irányzatok megállnak, illetve megfordulnak. (Erről legalábbis az indokló részben karakterisztikusabban szólni kell!) A kiemelt prioritások (termelőerők fejlesztése, műszaki színvonalának növelése, hatékonyság növelése, az életszínvonal, életkörülmények javítása, az árszínvonal-emelkedés visszaszorítása, valamint a külföldi adósság csökkentése, az átfogó népgazdasági egyensúly, a teljes foglalkoztatottság fenntartása stb.) logikai egysége kétségtelen jogos követelmény. Gyakorlati megvalósításuk azonban nem vagy csak a folyamatok optimális egybeesése esetén biztosítható.
A tervjavaslat – a benne expressis verbis szereplő kijelentéstől eltérően – nem elégíti ki teljes mértékben az MSZMP XIII. kongresszusának határozatában foglaltakat, főleg pedig a kongresszussal kapcsolatos propaganda által keletkező igényeket. A javaslatban megfogalmazottak – a célok eléréséhez vezető utak már említett hiányos bemutatása miatt is – nem rendelkeznek kellő mozgósító erővel sem a lakosság, sem a gazdálkodó egységek körében.
Túlságosan merevnek tűnik az első két év és az azt követő három esztendő szétválasztása. Úgy tűnik, mintha a második időszakra egyfajta „majd csak lesz valahogy” hozzáállás jellemezné a javaslat készítőit. A terv nyitottsága – a belső és a külső folyamatok, adottságok ismert bizonytalansága miatt – önmagában helyes; ennek túlhangsúlyozása azonban azt az érzetet kelti, mintha a gazdaság irányítói eleve felmentést szeretnének kapni a kitűzött célok nem teljesítése esetére. Emellett tág teret enged a gazdaság rövid távú szempontokat a távlatiak elé helyező „kézi vezérléséhez”, a szabályozórendszer gyakori váltogatásához, ami így a jövőben is veszélyezteti az ésszerű gazdálkodáshoz szükséges stabilitást, ami a bizalomnak is fontos feltétele.
Hiányolja az MKT elnöksége, hogy a tervjavaslatból nem derül ki elég határozottan: a központi irányítás el van szánva arra, hogy a – sok esetben csupán jelszószerűen megfogalmazott – célok megvalósításához szükséges eszközöket, feltételeket a kedvezőtlenül érintettek ellenkező irányú nyomása ellenére is megteremti (pl. a szerkezetváltáshoz elengedhetetlen visszafejlesztések, a nagyobb mértékű differenciálódás tolerálása tekintetében, gondoskodva egyidőben az ehhez szükséges más irányú szervezési, adózási intézkedésekről).
A törvényjavaslat még lehetséges tökéletesítése során célszerű lenne különös figyelmet fordítani a következőkre:
1. A törvényjavaslat, annak indoklása adjon reálisabb képet jelenlegi társadalmi-gazdasági gondjainkról, kialakulásuk mikéntjéről, a külső és belső tényezők ebben játszott szerepéről.
2. Érvényesüljön nagyobb körültekintés a konkrét célok kijelölésekor; megalapozatlan célokat (hát még számokat!) még a konzisztencia megteremtése kedvéért sem szabad szerepeltetni.
3. Az így kijelölt célokhoz vezető utak, azok logikai kapcsolatai, az elérésüket szolgáló eszközök karakterisztikusabban jelenjenek meg a tervben, ill. annak indoklásában.
4. A gazdaságpolitikát illetően a központi, gazdaságfejlesztési és általában a cselekvési programok új tartalékok feltárására konkrétabban fordítsanak kiemelt figyelmet, így
a) a gazdaságirányító szervek minden erejükkel legyenek azon, hogy a gazdasági növekedés egyik legfontosabb tényezőjét képező magyar–szovjet árucsere-forgalom (elsősorban természetesen a szovjet nyersanyag- és energiahordozó-szállítások) a most előirányzottnál gyorsabban fejlődjön;
b) a gazdaságirányítás készüljön fel arra, hogy az energiahordozók világpiacán frontáttörésszerű árucsökkenés várható az egészen közeli jövőben, ami fejlesztési és külkereskedelmi stratégiánkat alapvetően érintheti, és újfajta szabályozási problémákat is fölvet.
5. A gazdasági szabályozást illetően
a) a szabályozórendszer alakításakor tudatában kell lenni annak, hogy a magyar történelemben egyedülálló helyzet alakult ki; most először történik átfogóan nettó tőkekivonás; emiatt rendkívül alaposan kell megválogatni a legcélravezetőbbnek tűnő szabályozóeszközöket;
b) a népgazdasági terv megvalósítása, ezen belül is a versenyképesség javítása, a termelési szerkezet átalakítása, a technikai lemaradás megállítása, majd csökkentése a vállalatokon múlik. Ezért a gazdasági szabályozásnak olyan feltételeket kell teremtenie, hogy a vállalatok tudjanak és akarjanak tartalékokat képezni, s valós és lényeges tőkeáramlás valósuljon meg, ami a fejlesztés egyik meghatározó alapja lehet. Röviden: mielőbb meg kell szüntetni a vállalati jövedelmek túlzott központosítását.
c) Az MKT elnöksége összességében úgy véli, hogy a gazdasági fejlődésnek vannak még föltáratlan tartalékai. Ezek megkereséséhez, a mozgósításukhoz szükséges eszközök kidolgozásához a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben kellene igénybe venni a meglehetősen kiterjedt hazai közgazdasági kutatóbázist, akár oly módon is, hogy az egyes kutatóhelyek konkrét feladatokat, utasításokat kapjanak.
Megjegyzések a törvényjavaslat, illetve az indoklás egyes megfogalmazásaival kapcsolatban
Bevezető
Az 1981–85 közötti időszak egyik dokumentumban sincs kellő mélységben, illetve a szükséges módon bemutatva. Egyfelől hangsúlyozni kellene, hogy mind a növekedésünk, mind a felhalmozásunk aránya kiállja a nemzetközi összehasonlítást. Másfelől viszont ügyelni kellene arra, hogy a helyzetértékelés tükrözze a közvélemény reális benyomásait. (Illetve a propaganda ennek figyelembevételével hatékonyabban funkcionáljon.) A lakosság (de tegyük hozzá: a mikrogazdaság vezetésének jelentős része is!) a gazdasági helyzet egyértelmű romlását érzékeli. S igaz ugyan, hogy a tervtörvény javaslatának indoklása bemutatja a kedvezőtlen fejleményeket, összességében mégis a reálisnál pozitívabb kicsengésű. E részben feltétlenül utalni kellene arra is, hogy cserearányaink romlása csak részben „sorsszerű”; nagyobbik hányada gazdasági gondjainknak nem oka, hanem inkább következménye.
A gazdasági növekedés üteme és fő arányai
10. § Az indokló részben ki kellene fejteni, hogy a gazdasági növekedés gyorsulása a gazdaság megújulása vagy a belföldi felhasználás növelésére irányuló nyomás miatt várható-e? (Az utóbbi tűnik valószínűbbnek.) Megteremtik-e ennek alapját 1985–87 teljesítményei?
11. § (4) „A nemzeti vagyon 12-15 százalékkal gyarapodjon; ebből az állóeszköz-állomány 19-20 százalékkal növekedjen.” Az indoklásban utalni kellene ennek összetételére, különös tekintettel a szelektívebb fejlődési célkitűzésekre és az ennek is alárendelt állóeszköz-gazdálkodásra (l. 15. ill. az indoklás 18. pontját)
A termelés és értékesítés fejlesztésének irányai; valamint
Állóeszközök korszerűsítése, fejlesztése
12. § (2) A javaslat helyesen a népgazdaság jövedelemteremtő képességének fokozását és az exportorientált fejlesztéspolitikát állítja középpontba. Nem vitatva a tőkés piacokkal való kapcsolatok fejlesztésének a jelentőségét és e kapcsolatoknak az egész gazdaságra kiáradó húzó hatását, figyelembe kell azonban venni, hogy az exportorientált fejlesztés önmagában nem képes – már csak azért sem, mert a termelésnek egy kisebb részét érinti közvetlenül – a strukturális problémák megoldásában főszerepet játszani, különösen a belső piaci viszonyok, ágazatközi és vállalatközi vertikális kapcsolatok fejletlensége, a költségérzékenység gyengesége és egyéb ismert okok miatt. Ezért a gazdaságpolitikai orientációban egyre inkább a három piac egységét kell mint követelményt érvényesíteni és a közgazdasági feltételrendszerben biztosítani. (Ezért a 13. § 2. pontban megfogalmazott fontos követelmények megvalósításának komplex feltételrendszerén még van mit munkálni!)
13. § A termelési struktúra váltásának alapja az ipar lenne. Ennek kulcságazata, a gépipar azonban olyan gyönge teljesítményt mutat föl, hogy e szerepre való jelenlegi alkalmassága kérdéses. A struktúraváltozásra vonatkozó célokat a beruházásokkal foglalkozó paragrafusok nem támasztják kellően alá. (A külföldi működő tőke és nemzetközi kooperáció határozottabb számításba vételével lehet enyhíteni a beruházási feszültségeken!) Kérdéses, hogy a nemzetközi élvonallal való lépéstartás (ami elengedhetetlen követelmény!) szempontjából alapvető műszaki fejlesztésre jut-e elegendő pénz, illetve oda koncentrálódik-e, ahol a lemaradás megállításához arra a legnagyobb szükség van.
E fejezetekben – és az indokló részben – szólni kellene a visszafejlesztések irányairól is, hiszen a hatékonyságjavításához leépítésre is elengedhetetlenül szükség van.
13. § (2) A bekezdésben szereplőnél nagyobb súllyal kellene foglalkozni a belső kooperáció kérdésével. A mostani feltételek valójában a gazdaságos kooperáció terjedése ellen hatnak, s a kényszerkooperáció nem képes alátámasztani sem a kívánatos szerkezetváltást, sem a hatékonyság növelését.
A már évek óta folyó – és a következő egy-két (remélhetőleg!) évben várhatóan tovább tartó – importkorlátozásoknak a gazdasági szerkezet korszerűsítésére gyakorolt kedvezőtlen hatását a tervjavaslat nem veszi kellően figyelembe.
A lakosság életszínvonala, életkörülményei
16. § (2) Az indokló részben utalni kellene arra, hogy „a reálbér átlagos színvonalának fenntartása” egy szükségszerű differenciálódás mellett megy végbe, annak egyfelől pozitív teljesítményorientált hatása van, másfelől azonban ez az átlag több problémát is takar.
Energiagazdálkodás és energiatermelés
24. § A gazdaság pótlólagos incrementális energiaigényének feltételezett mértéke a VII. ötéves népgazdasági terv egyik kritikus pontja. Az eddigi tapasztalatokhoz képest a reálisnál lényegesen alacsonyabbnak feltételezett fajlagos energiafelhasználás sok és tartós feszültség forrásává válhat. Ezért az energiagazdálkodásra vonatkozó központi gazdaságfejlesztési programnak rendkívül nagy a szerepe.
Alapanyagipar
25. § Alapvetően helyes a kohászati koncepció. Ügyelni kell azonban a visszafejlesztési döntésekkor arra, hogy ebben az alágazatban egyaránt vannak elavult és nagyon korszerű kapacitások; természetesen az előbbiektől célszerű megválni. Hangsúlyozni kellene a törvényjavaslatban, annak indoklásában, hogy az alapanyagiparok termelésének minőségétől, korszerűségétől nagymértékben függ a feldolgozóipar teljesítménye.
Építőipar
33. § (2) Az építőiparral szemben támasztott teljesítmény- és költségelvárások évtizedek óta azonosak, s ezekhez képest e tervjavaslat sem hozhat újdonságot. A követelmények realizálását az 1., ill. 8. pontban megfogalmazottak szolgálhatják általában. Ennek megvalósításán azonban még sokirányúan munkálkodni kell. Ezért e témát a teendőket indokló részben kissé ki kell bontani.
34. § (2) „A korábbi időszakot lényegesen meghaladó építésszerelést kell külföldön teljesíteni.” Figyelembe kell venni, hogy a külföldi építkezésekhez – a tömegtájékoztatási eszközök híradásain keresztül, de még inkább élőszóban terjedő hírek révén – a közvéleményben sok negatív érzés társul. Erre a fogalmazásnál és indoklásnál gondolni kellene.
Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás
36. § Tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi körülmények között a mezőgazdasági termelés növekedése (például a tömegesen jelentkező beruházási, felújítási igények miatt) szükségképpen emelkedő költségekkel jár. (Annak ellenére, hogy e területen is indokolt a jövedelemtermelő-képesség fogalmazás szerinti kiemelése!)
38. § A háztájit illetően nemcsak a termelési és értékesítési feltételek javításáról, hanem az érdekeltség megfelelő szinten tartásáról is szólni kellene.
42. § Az állattenyésztés kibocsátásának növelésével, annak szerkezeti módosulásával kapcsolatban figyelembe kell venni a termelői alkalmazkodás és az ágazat specifikumait figyelembe vevő differenciált idő- és költségigényét.
43. § Utalni kellene az erdőgazdálkodás nagyméretű eszközpótlási igényére is.
Közlekedés
45. § (2) Határozottabb elképzeléseket kell kidolgozni, és legalább az indokló részben arra utalni kell, hogy a vasúti közlekedés fejlesztésében fennálló feszültségek csökkenjenek. Tekintve, hogy a beruházások az elmúlt időszakban rendkívül visszaestek, ami pedig meggátolhatja a feladatok teljesítését (és ez a vasúti közlekedés teljesítményi arányát lényegesebben csökkentheti), illetve aránytalanul megnöveli a fenntartási költségeket.
Foglalkoztatottság
57. § A foglalkoztatás teljessége mellett a hatékonyság egyidejű erőteljes növelése sokoldalú s egyre nehezebben megoldandó feladat. Ennek keretében törekedni kellene arra, hogy a közvélemény (de az érdekeltségi motívumok is) a munkahely megtartását olyan értéknek tekintse, amely minden dolgozóból teljesítménytöbbletet hoz felszínre!
(2) Amellett, hogy a tervjavaslat kimondja: a termelő ágazatokból áramoljon el munkaerő, le kell szögezni, hogy a megmaradó létszámot jobban meg kell fizetni (és ezt a keresetszabályozás rendje egyfelől, a teljesítményorientált gazdálkodás másfelől garantálja).
A lakosság jövedelme
58. § A gazdaság jövedelemtermelő-képességének növekedésében egyre határozottabban kell a munkajövedelmeknek érezhetően nagyobb szerepet kapniok. Ezen belül határozottabban deklarálni kellene azt is, hogy a fő munkaidőből származó jövedelmeknek kell nagyobb szerepet játszaniuk, s a mellékmunkából származók arányának visszaszorulása kívánatos.
59. § (2), illetve 60. § (2). Nagyon fontos és kívánatos célok, de csak akkor és úgy fogalmazzuk meg, ha annak pénzügyi feltételeit biztosítottnak látjuk a rétegek közötti jövedelem átcsoportosítása nélkül is.
A lakosság fogyasztása, áruellátása, szolgáltatások, fogyasztói árak
63. § (1) és (2), illetve 78. § (1). Az egészségesebb táplálkozás – egyébként helyes célkitűzés – elterjesztésének, az olcsóbb cikkek bővítendő kínálatának igénye esetenként ütközik azzal a céllal, hogy csökkenjenek a fogyasztói ártámogatások (illetve az utóbbit nagyobb differenciáltsággal kell realizálni).
65. § (1) A fogyasztói árak emelkedési ütemének leszorítására vonatkozó célkitűzés fékezheti azt a törekvésünket, hogy az árak érzékenyebben reagáljanak a kereslet-kínálati viszonyok változásaira.
Oktatás és kultúra
68. § (3) A Nemzeti Színház szerepeltetése – lévén a közvélemény által még kellően nem elfogadott – csökkentheti a tervvel való azonosulást. Ha pedig mégis szerepel, akkor utalni kell a közadakozásra mint a beruházás megvalósulása egyik forrására.
Egészségügy és szociális ellátás
Ki kellene mondani, hogy nem a kórházi (klinikai), hanem a szociális otthoni ágyak számát célszerű növelni. (Ez utóbbiak ugyanis jóval kevesebbe kerülnek, és sok terápiás ágyat szabadíthatnak fel.)
69. § (3) A csecsemőhalandóság elleni küzdelemre „nagyobb figyelmet” kell fordítani. (Az eredeti szöveget olvasva erre eddig figyelmet nem fordítottunk?!)
69. § (4) Utalni kellene az alkoholizmus, a dohányzás és a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem fokozásának szükségességére.
A szabályozás általános elvei
Annak ellenére, hogy a 82. § (2) bek. jól határozza meg a követelményeket, és a ma élő problémákra irányítja a figyelmet, az MKT elnöksége úgy véli, határozottabban le kellene szögezni, hogy a jelenlegi szabályozórendszer köztudomásúlag nem ösztönöz eléggé a gazdaságos termelés növelésére, sőt a hatékonyság javítására sem. Nem bünteti a kapacitás-kihasználatlanságot, az elmaradt hasznot ott, ahol erre egyébként szükség lenne. A támogatások leépítésének megvalósíthatósága ilyen módon legalábbis kérdéses. Nem érezni azt a fordulatszerű változást a szabályozásban, amely e gondokat megoldaná.
A jövedelem- és keresetszabályozás elvei
Indokoltnak látszik, hogy a terv rendelkezzék hatékony csődtörvény létrehozásáról, tudniillik e nélkül a gazdasági szerkezet kívánatos átalakítása, a hatékonyság javítása nem látszik reális célnak.
85. § Véleményként megfogalmazódott, a törvényalkotók számára e helyütt kiváló lehetőség adódnék arra, hogy a keresetszabályozás egyik legnagyobb anomáliáját, a vgm-ek díjazásának költségkénti elszámolását megszüntesse, és e díjakat a bérkifizetések közé sorolják.
A külgazdasági tevékenység szabályozásának elvei
A tervjavaslat más területekhez képest túl keveset mond e szféráról. E paragrafusnak (88.) foglalkoznia kellene az importszabályozással is.
Határozottan utalni kellene arra is (legalább az indokló részben), hogy a jelenlegi szabályozás nem ösztönzi kellőképpen az exportot (illetve annak háttértevékenységét), holott erre a célkitűzésre a termelői, a vállalati magatartási követelményekre (lásd 13. § [2]) vonatkozó fejezet erőteljesen és e szemléletben utal.
A tanácsi gazdálkodás és szabályozás
90. § Ügyelni kell, hogy e paragrafus szóhasználata összhangba kerüljön az állami pénzügyekről és a tanácsokról szóló törvényekkel. (Pl. [3]: A fejlesztési eszközök elosztása tervezési, de nem pénzügyi lebonyolítási kategória!)
(3) Meggondolandó, vajon helyes-e az 5700-5800 Ft-os összeg szerepeltetése?!
A döntési és szervezeti rendszer fejlesztésének elvei
92. § (2) Utalni kellene arra, hogy a vállalati irányítás korszerűsítésével a vállalatoknak nemcsak az önállóságuk, hanem a felelősségük is növekszik.
A törvényjavaslat indoklása
13. Túl határozottnak tűnik az a megállapítás, hogy „a tervjavaslat az elosztási politikában, a belföldi felhasználás előirányzatainak kialakításában a biztonsággal rendelkezésre álló forrásokra épít, és a gazdaságpolitika számára érdemi mozgásteret adó tartalékokat tartalmaz”.
Bp. 1985. október 14.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének állásfoglalása a hetedik ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslat előzetes tervezetéről
Az MTA Elnöksége örömmel üdvözli azt a lehetőséget, hogy a következő évek gazdaságpolitikáját meghatározó népgazdasági terv előzetes tervezetéről a Minisztertanács elnökének[SZJ] felkérése alapján vitát folytatva, álláspontját kifejtheti, és a kormánynak megfontolásra ajánlhatja. Különösen üdvözli azt a gyakorlatot, hogy már a terv előkészítésének munkálataiba intézményesen is bekapcsolódhatott. Pozitívnak ítéli, hogy az Országos Tervhivatallal kötött megállapodásnak megfelelően az MTA intézetei megrendeléseket kaptak és előtanulmányokkal közreműködtek a terv megalapozásában. Ugyancsak pozitív, újszerű megoldás volt, hogy az Akadémia elnöksége már 1984 májusában tájékoztatót vitathatott meg a népgazdasági terv gazdaságpolitikai elgondolásairól. Állásfoglalását ezúttal ugyanúgy az Országos Tervhivatal rendelkezésére bocsátotta, mint 1985 februárjában, amikor az Akadémia Közgazdasági Bizottsága vitatta a terv irányelveit. Az elnökség 1985. októberi ülésének vitája tehát a terv előkészítésének, elkészítésének munkafolyamatában az akadémiai közreműködés olyan láncolatába illeszkedik, amelyet az elnökség megelégedéssel nyugtáz.
Az elnökség – hagyományos munkamódszerének megfelelően – ad hoc bizottságot küldött ki állásfoglalásának előkészítésére. Nagyra értékeli a bizottság munkáját, jelentésének gondolatgazdagságát, s méltányolja, hogy a végleges tervdokumentumok késői kézhezvétele következtében a bizottságnak rendkívül rövid idő állt rendelkezésére előterjesztésének megfogalmazására. Nyilván ebből is következik, hogy a bizottság elsősorban kritikai feladatokra vállalkozott, s kevésbé tudta magára vállalni a javasolt átalakítások pozitív kifejtésének feladatát. Az Akadémia elnöksége ezért vitája nyomán úgy határozott, hogy bár az ad hoc bizottság jelentését – mint előzetes anyagot – a Minisztertanács rendelkezésére bocsátja, de az elnökségi állásfoglalást nem tekinti azonosnak az ad hoc bizottság vitabevezető előterjesztésével.
A népgazdasági tervről szóló törvényjavaslat előzetes tervezetéről szóló akadémiai elnökségi állásfoglalást az alábbiakban foglaljuk össze:
1.
Az elnökség nagyra értékeli – és maradéktalanul egyetért – a tervdokumentumokban kifejezésre jutó gazdasági és társadalmi célrendszert, melyet a terv megfogalmaz, a preferenciákat, melyek az egyensúly megőrzését, antiinflációs politikáját, a teljes foglalkoztatást előtérbe állítva kívánnak lassú-fokozatos kibontakozást elérni.
2.
Az Akadémia elnöksége úgy véli, hogy a Tervhivatal rendkívül erőteljesen ragaszkodott a realitásokhoz, nem engedett olyan – bizonyos oldalakról jelentkező – nyomásnak, amely megalapozatlan növekedésfelgyorsítást, az életszínvonal rovására végrehajtott beruházás-növelést vagy más gazdasági-társadalmi, illetve politikai veszélyekkel járó felelőtlen megoldásokat igényelt. A preferenciákhoz ragaszkodva, a realitások talaján járva, a tervezési munka fontos missziót teljesített, amikor megmutatta, hogy a jelen nehéz feltételek között – ha feltételeinket nem tudjuk érdemben megváltoztatni – a következő öt évben is csak a relatív lemaradás tendenciájának további érvényesüléséről lehet szó, még a tervelőirányzatok viszonylag optimálisabb teljesítése esetén is. Ezen a talajon a tervről szóló törvényjavaslat tervezete a következő gazdaságpolitikai utak egyik lehetséges alternatívája.
3.
Az Akadémia elnöksége ugyanakkor értve és átérezve a külső és belső meghatározottságok szorítását, nem tud maradéktalanul egyetérteni a kivitelezés stratégiájával, a megoldások módjával. A rendelkezésre bocsátott tervdokumentumok alapján – a különböző cselekvési programok és egyéb kormányzati dokumentumok ismeretét nélkülözve – súlyos veszélyeket lát a korábbi restrikciós gyakorlat tovább folytatása esetén. Úgy véli, hogy a jelenlegi általános és nem szelektív restrikció nem arra vezet, hogy a társadalom és a gazdaság változatlan állapotban marad, hanem – a változatlan állapot esetén is növekvő relatív elmaradás mellett – helyzetünk abszolút romlásával is számolni kell. A jelenben és a következő években már rendkívül komolyan fenyeget a restrikciós spirál, vagyis az olyan visszafogás veszélye, amely visszacsatolási mechanizmusa révén újratermeli az egyensúlyzavarokat kiváltó feltételeket, és lefelé haladó mozgást válthat ki. Különösen veszélyesnek érzi az elnökség, hogy a restrikció gyakorlata nem is általában fog vissza, hanem nagyobb mértékben fékezi le a jókat, de változatlan életfeltételeket biztosít az alkalmatlanok számára is. Az Akadémia elnöksége tehát rendkívül fontosnak tartja az egyensúly-politika folytatása és vívmányainak megőrzése mellett a szelektív restrikció alkalmazását, amely a makrogazdaság visszafogó szabályozása mellett (amelyre szükség van) a vállalati szinten megszüntetné az eredményes vállalatok visszafogását, sőt lehetővé teszi azok átlagosnál jóval nagyobb ütemű fejlesztését is. Az Akadémia elnöksége úgy véli, hogy ezen a téren az egyensúlyteremtő politika rendkívüli sikerei és eredményei ellenére már eddig is többet tehettünk volna nagyobb cselekvési szabadságunk, kedvezőbb feltételrendszerünk kialakítása érdekében. Különösen fontos tehát, hogy a következő ötéves terv időszakában ne mulasszuk el e feladatok elvégzését.
4.
Ehhez kapcsolódva kell hangsúlyozni az elnökség azon álláspontját, hogy miközben rendkívül erőteljesnek érzi a külső és belső, a gazdasági-társadalmi és politikai meghatározottságok szorítását, a feltételeket mégsem tartja maradéktalanul megváltoztathatatlanoknak. Súlyos hiba lenne a feltételek adottságként történő kezelése olyan esetben, amikor a feltételek egy részét magunk formálhatjuk. Ezért tartja fontosnak az Akadémia elnöksége a terv céljaihoz és preferenciáihoz rendelt eszközrendszer jelenleginél jóval részletesebb, tökéletesebb kimunkálását. Az elnökség úgy véli, hogy a célok eléréséhez nem juthatunk el, ha a jelenleg tervezettnél nem lépünk jóval erőteljesebben tovább a reformfolyamat kibontakoztatásában. Ez hivatott az eszközrendszer radikálisabb megújítására. A reformfolyamat keretében a piaci érdekeltség eddiginél jóval erőteljesebb érvényre juttatására van szükség. Ennek kapcsán sürgősen és erőteljesen kell biztosítani a jó vállalatok piaci érdekeltségét és az általuk elért többletnyereség realizálását. Külön kell említeni a külkereskedelmi érdekeltség radikális fokozásának követelményét. Ennek érdekében az elnökség javasolja a külkereskedelem egész mechanizmusának alapos áttekintését, beleértve annak szervezeti, vállalati-intézményes kereteit is.
Az elnökség megoldatlannak tartja a visszafejlesztési mechanizmusok kidolgozását. Ennek jelentősége jóval nagyobb, mint az gyakorta megfogalmazást nyer: hogy ugyanis a visszafejlesztés révén nem számolhatunk jelentősebb eszköz-felszabadulással. Csakhogy a visszafejlesztés elmaradása – s ezzel gazdaságunkban hosszabb ideje adósok vagyunk – végül is a szerkezeti megújulás egyik központi akadályává vált, az eszközök elkerülhetetlen szétforgácsolására, a konzervatív szerkezetek fennmaradására és az új szerkezeti követelmények kialakításának elmaradására vezet. A reformfolyamatban ugyancsak középponti szerepet kell szánni a hosszú távú műszaki fejlesztési érdekeltség megteremtésének, ez ugyanis gazdasági rendszerünkben megoldatlan. A centralizált tervezés tapasztalatai csakúgy, mint a vállalati érdekeltség, akár a jelenleginél erőteljesebb piaci orientáltság is, elsősorban a rövid és középtávú érdekeltséget segíti csupán tulajdonviszonyaink rendszerében. A műszaki-technikai fejlesztés és az ezt szolgáló tudományos kutatás (amely az alapkutatásokat lényegében rezsiköltségnek tekinti) gazdaságunk továbbhaladásának, a jelenleg érvényesülő lemaradási tendenciák megállításának és megfordításának alapvető követelménye. A hosszú távú műszaki fejlesztési és kutatási érdekeltség biztosítása tulajdonviszonyaink továbbfejlesztését is igényli. (A szükséges átalakítások hozhatják csak létre azt a megfelelő feltételrendszert, melyek között nyitott műszaki fejlesztési politika érvényesíthető, amelyben a középtávra eldöntött fejlesztési befektetésekkel szemben a piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó vagy a kutatási eredményekből jelentkező lehetőségek gyors kihasználását célozzák, a vállalati szféra eredményességi és érdekeltségi meghatározottságában.)
Ugyanígy hangsúlyozni kell a munkaérdekeltség bérrendszerrel kapcsolatos jelentőségét. A bérrendszer hosszabb távon átfogó ár- és bérrendezést is magában foglaló továbbfejlesztése gazdasági működésünk ösztönzőrendszerében központi szerepet játszik. A reformfolyamat keretében ugyancsak nagy figyelmet kell fordítani a működő tőke bekapcsolódási mechanizmusának érdemi átalakítására, továbbfejlesztésére. Miközben elvileg a tervdokumentum is a működőtőke-bekapcsolás fontosságát hangsúlyozza, gyakorlati mechanizmusaink rendkívüli mértékben akadályozzák e célok realitását.
Mindez, az elnökség állásfoglalása szerint, arra utal, hogy – mint a tervmunkálatból kitűnik – az adott feltételek közötti lehetőségek rendkívüli korlátozottsága, a lemaradási tendencia tartósodásának súlyos veszélye megköveteli a reformfolyamat gyorsabb folytatását, az eszközrendszer eredetileg tervezettnél radikálisabb továbbfejlesztését.
Az Akadémia elnöksége felhívja továbbá a figyelmet a külgazdasági stratégia továbbfejlesztésének igényére és lehetőségére is. A külgazdasági feltételek sem foghatók fel változtathatatlan meghatározottságként. Belső feltételeink javításával ugyanis ugyanazok a külső adottságok más, kedvezőbb lehetőségeket kínálhatnak. Ehhez viszont a külgazdaság érdekeinek megfelelően érvényesülni kellene működésünk minden területén. Nélkülözhetetlennek tűnik a külgazdasági stratégia szempontjából áttekinteni beruházási, szabályozási, sőt még oktatási politikánkat is.
Nem tekinthető megnyugtatónak a külkereskedelem tervezett növekedési rátája, ami elmarad a világ külkereskedelmi növekedési átlaga mögött, s ezért kutatni kellene a lehetőségeket a jelentősebb külkereskedelem-növelés eléréséhez. Az elnökség úgy véli, hogy még jelentős tartalékaink vannak ezen a téren. Ilyen a már említett külkereskedelmi érdekeltség és jobb külkereskedelmi vállalati-intézményes mechanizmus megteremtése is. Szükséges lenne azonban átfogóbb külgazdasági stratégiát kidolgozni, amely magában foglalná a nemzetközi munkamegosztásba való jobb beilleszkedés (technikaimport és -exportnövekedést biztosítani képes) kidolgozott célkitűzéseit: milyen területeken mit kívánunk elérni, milyen területekre akarjuk centralizálni a külföldi működő tőkét, és milyen gazdasági diplomáciát, külpolitikai tevékenységet kívánunk folytatni bizonyos országok és régiók piacának feltárása, az azokra való fokozottabb behatolás érdekében. Az elnökség továbbá megfontolásra ajánlja a tartozásállomány tervezett csökkentésének újravizsgálatát, és – más adós országok politikáját is figyelembe véve – javasolja a lehető legnagyobb külsőforrás-megtartás, vagyis a lehető legminimálisabb adósságállomány-csökkentés elérését, hogy ezzel is pótlólagos erőforrások álljanak rendelkezésre fejlesztési-szerkezetátalakítási céljainkra.
A külgazdasági kapcsolatok különleges fontosságát hangsúlyozva, az Akadémia elnöksége szükségesnek tartja annak leszögezését, hogy maximális összekapcsolódást, összefüggést lát a termékeink és szolgáltatásaink értékesítésére rendelkezésre álló három piac között: úgy véli, nem lehet elválasztani egymástól a kétféle külső piacot, a szocialista és dollár-elszámolású relációkat, mert ezek szerves kapcsolatban jelentkeznek gazdasági működésünkben. Ugyanígy súlyos hibának tekinthető a külső és belső piacok elválasztott kezelése. A külpiaci expanzió fontos forrása a belső piac, és a külpiaci igényesség nehezen képzelhető el a belső piac leértékelése esetén.
6.
Az Akadémia elnöksége jelentős eredménynek minősíti a terv azon törekvését, amely a gazdaságosabb, hatékonyabb működéstől várja a teljesítmények nagyobb részét. Amennyiben ezt sikerül megvalósítani, megfelelő szabályozó rendszerrel előmozdítani, az lényeges fordulatot hozna korábbi gyakorlatunkhoz képest, és úgy értékelhető, mint a világgazdasági változásokhoz való alkalmazkodás fontos eleme.
Az elnökség korántsem tartja ilyen pozitívnak struktúraátalakítási politikánkat és az ezt szolgáló tervkoncepciót. Az elnökség által ismert dokumentumok kétségkívül sokszor és nagy nyomatékkal hangsúlyozzák a struktúraátalakítás szükségességét. Ezt az elnökség gazdasági alkalmazkodásunk és továbbfejlődésünk központi kérdésének ítéli. Ugyanakkor nem látja megnyugtatónak – a tervben található deklarációk ellenére sem – a szerkezetátalakítás feltételeit és lehetőségeit. Mozgásterünket ugyanis eleve beszűkíti a beruházások alacsony hányada s még inkább az a körülmény, hogy az ipar, beruházások körülbelül kétharmadát anyag- és energiaprogramok kötik le. Mint a Tervhivatal számításai mutatják, ez az egyébként több mint három évtizede nagyjából hagyományos arány még növekedhet is a hetedik ötéves terv időszakában. Mindez aggasztóan korlátozza a feldolgozó-ágazatok hangsúlyozott preferenciájának érvényesítését. Az elnökség attól sem tud elvonatkoztatni, hogy a gazdaságpolitika 1957 óta több ötéves terv keretében is hangsúlyozott hasonló preferenciákat, de a feldolgozóipar végül is hagyományosan kedvezőtlenül került ki a fejlesztési gyakorlatból. A feldolgozó-ágazatok fejlesztése gazdaságunk szinten maradásának, illetve felzárkózásának létkérdése. Ehhez azonban radikális struktúrapolitikai változásra van szükség, beleértve a már más vonatkozásban említett visszafejlesztési politikát, valamint a külső források lehetséges maximumának mozgósítását is. Gazdaságunk hosszú ideig bűvös körben mozgott: megfelelő versenyképes exportalapok hiányában leginkább a magas anyag- és energiatartalmú termékek voltak kedvezően értékesíthetők, ez viszont adottságainkhoz nem alkalmazkodó ágazatok fenntartását és továbbfejlesztését ösztönözte, ami viszont elvonta az eszközöket a feldolgozó-ágazatok fejlesztése, vagyis a versenyképes exportalapok megteremtése elől. Ebből a bűvös körből meg lehet kezdeni a kitörést a szelektív fejlesztési politika következetes alkalmazásával és egy annak megfelelő mechanizmus rendszerével. (Egyébként csakis így kerülhető el, hogy az elmúlt évtizedek egyik húzóágazata, az élelmiszer-gazdaság világpiaci és árhatások következtében lelassuljon. Fejlesztésének ugyanis központi kérdése a feldolgozó-ágazatok rendkívül gyors ütemű, korszerű kiépítése, a nyers formában történő export arányának minél gyorsabb csökkentése, illetve lehetséges megszüntetése.) Az Akadémia elnöksége egyetért a népgazdasági tervben kifejezésre jutó azon szemlélettel, hogy a hetedik ötéves terv időszakában látványos fordulat nem érhető el. E tervidőszak azonban a döntő fordulat előkészítésének, sőt részleges megindításának periódusa lehet, ha a jól megfogalmazott célokhoz és fontos preferenciákhoz megfelelő, azokkal összhangban álló eszközrendszert dolgozunk ki és hozunk működésbe ezekben az években, ha tehát a tervet megfelelő eszköztárral egészítjük ki.
Mindennek eléréséhez azonban nélkülözhetetlen feltétel gazdaságpolitikai céljaink világos bemutatása, a gazdasági nehézségekből kiutat mutató programok széles körű ismertetésére kiterjedő, tudományos népszerűsítő, felvilágosító propagandamunka. Az Akadémia elnöksége javasolja a tervcélokkal és gazdasági koncepciókkal kapcsolatos tájékoztatás stratégiájának részletes kidolgozását, és egyben munkatársai, tagjai, testületei és intézményei révén részt kíván vállalni e munkából.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége a tervmunkában való közreműködését ugyanakkor jóval átfogóbb területen kívánja kibontakoztatni, és ajánlja a Minisztertanács, illetve az Országos Tervhivatal számára.
Az Akadémia, amint az előkészítés elmúlt két éve során is, felajánlja közreműködését a tervmunka hátralévő szakaszában szükséges kiegészítő munkálatokban, és nem utolsósorban a hetedik ötéves terv „karbantartási munkáiban”, a tervezés rugalmasságával és nyitottságával összefüggő továbbfejlesztési feladatok megoldásában.
Az előző időszak jó tapasztalatait figyelembe véve és a gyakorlati eredmények jelentősebb továbbfejlesztésére törekedve, az Akadémia testületei és intézményei ugyanakkor már 1986-tól megkezdenék az 1990-es évek megújulására, azon belül gazdasági fordulatára, társadalmi programjainak kimunkálására irányuló kutatómunkát, hogy egyre inkább ne csupán a véleményezés, hanem a koncepcionális tudományos előkészítés szintjén is közreműködjön népgazdasági tervezésünk és gazdaságpolitikánk jobb tudományos megalapozásában.
Budapest, 1985. október 15.