A Nagy-budapesti Központi Munkástanács (KMT) 1956. november 14-én alakult meg, és december 9-ig működött, amikor helyiségeit a karhatalom lezárta, vezetőit letartóztatta.
A KMT üléseiről, tudomásunk szerint, nem készült gyorsírói jegyzőkönyv (nem kizárt viszont, hogy a BM archívumában akadnak titokban készített magnófelvételek). Dokumentumaink az elhangzottak egykorú, sebtében készült összefoglalásai.[SZJ]
Az első, mely a november 21-i ülésről számol be, a felszólalók nevét sem tartalmazza. Az sem mindig derül ki, honnan jöttek, kit képviselnek. Többségük vidéki. Erre a napra a KMT országos munkásgyűlést hívott össze a Sportcsarnokba, hogy megalakítsák az Országos Munkástanácsot. A környéket azonban szovjet tankok zárták le, azt pedig magyar karhatalmisták akadályozták meg, hogy a gyűlés az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában üljön össze. A küldöttek egy része ekkor a Beszkárt Akácfa utcai székházába ment (itt kapott otthont november közepén a KMT), ahol mégiscsak sort kerítettek a tervbe vett tanácskozásra. Igaz, a jelenlévő 60-70 küldött nem volt elég az Országos Munkástanács megalakításához. Mégis, ők voltak azok, akik a 23-24 éve meghirdetett, 48 órás sztrájkot elhatározták.
A KMT november 26-i ülésének témái: beszámoló a fegyveres erők miniszterével, Münnich Ferenccel folytatott tárgyalásról, a IV. kerületi munkástanács képviselőjének tájékoztatója az Újpesti Nemzeti Tanács tagjainak elhurcolásáról, beszámoló a kormány, ipari vezetők és munkástanácstagok november 25-i parlamenti találkozójáról, gyakorlati kérdések. A IV. kerületi küldött közléseihez néhány kommentár kívánkozik. Az Újpesti Nemzeti Tanács vagy Forradalmi Bizottság Kósa Pál asztalosmunkás vezetésével alakult október végén. November 4. után Újpesti Forradalmi Munkástanács néven folytatta működését. Tagjait nem 5-én, hanem 13-án tartóztatták le, miután 12-én felhívást intéztek a főváros munkástanácsaihoz, hogy küldjék el képviselőiket az újpesti tanácsházára, megalakítani a budapesti munkástanácsot. (A KMT végül egy nappal később, az Egyesült Izzó területén jött létre.) Az Újpesti Forradalmi Munkástanács letartóztatott tagjait 1958-ban statáriális bíróság elé állították, magát Kósa Pált és nyolc társát halálra ítélték, s kettő kivételével valamennyiüket kivégezték.[SZJ] – A november 25-i parlamenti tanácskozást Apró Antal a kormány gazdasági bizottságának elnökeként hívta össze. Az üzemi munkástanácsok embereit közvetlenül, a KMT-t kikapcsolva hívták meg. Talán azt próbálták kipuhatolni, nem kezelhetőbbek-e az üzemi munkástanácsok, mint az egyértelműen politikai szerepet betöltő KMT. Ha ez volt a cél, a rendezőknek csalódniuk kellett. A szócsatává fajult tanácskozás eredmény nélkül félbeszakadt. 27-én a XX. kerületi munkástanács nyilatkozatban tiltakozott Apró és Kádár kijelentései ellen (Apró azt mondta: „akinek ez nem tetszik, az vegye a kalapját és mehet”, míg Kádár figyelmeztette politikájának ellenzőit, hogy „húzzák be fülüket, farkukat”).
A november 28-i ülés fő témái: a KMT és a szakszervezetek viszonya, valamint a KMT lapjának ügye. A jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy ezekről a kérdésekről november 27-én a KMT küldöttei tárgyaltak Kádár Jánossal. A KMT 2. sz., november 30-án kelt Tájékoztatója szerint Kádár tudomásul vette, hogy a munkástanács a szakszervezeti tisztségviselők alulról felfelé haladó újraválasztását szorgalmazza. A lapengedély kérdésében kitérően nyilatkozott, de nem kifogásolta, hogy a Munkásújság megjelenéséig a KMT stencillel sokszorosított tájékoztatót adjon ki.
Jegyzőkönyv
Felvettük a nagy-budapesti és vidéki munkástanácsok nagygyűléséről 1956. XI. 21-én.
ELNÖK: Be szeretnék számolni a kormánnyal folytatott legutóbbi megbeszélésről.
1. Bejelentettük, hogy ezt az értekezletet meg akarjuk tartani, amire úgy a kormányt, mint a szovjet parancsnokot meg akartuk hívni. Másfél órás vitánk volt még azzal kapcsolatban is, hogy elvisznek egyes munkatársainkat, bár ezeket úgy hívják, hogy véletlenek, meg kell hogy mondjuk, hogy sajnos sok ilyen véletlen jelenséggel kell találkoznunk.
2. Lapengedélyt kértünk, mire azt válaszolták, hogy 20 lap kiadását engedélyezték, és feleslegesnek tartják a 21. lap kiadását. Kértük, hogy a rádió közölje ennek a mai nagygyűlésnek az időpontját, erre nem voltak hajlandók.
3. Felvilágosítást kértünk arra vonatkozólag, hogy miért osztják, ill. miért árulják a Közért boltokban pénzért a külföldi ajándékokat. Mire azt a választ kaptuk, hogy ezek(et) szállítási szerződésekre előre küldték.
Felvetődött az, hogy esetleg a Népakarat újságban[SZJ] kapunk egy oldalt, ahol a mi közleményeinket le tudjuk adni.
HOZZÁSZÓLÁS(OK):
– Fontosnak tartanám, hogy először a vidéki küldöttekkel foglalkozzunk, azon belül a legfontosabb, hogy állítsanak fel a vidéki munkástanácsok egy csúcsszervet, amik állandóan tudják tartani a kapcsolatot velük.
– Teljes összhangra van szükség az egész vonalon, meg kell beszélni itt a gyűlésen, hogy most már mi legyen, induljunk-e el országos viszonylatban, itt természetesen főleg a bányászokra gondolok, mert addig, amíg a bányák nem mennek teljes kapacitással, addig nem sok értelme van a munka felvételének.
– Véleményem szerint én azt tartanám helyesnek, hogy egynapos sztrájkot kezdjünk, hogy vegye tudomásul a kormány a mi követeléseinket, a XI. 14-i 8 ponttal kapcsolatban[SZJ] még egyáltalán nem foglalkozott velünk, semmi konkrét választ egyik pontunkra sem adott, játszik velünk. Meg kell, hogy lássa azt, hogy a nép egységes, mi igenis dolgozni akarunk, helyre kell állítani a rendet.
– Nagyon furcsának találom ezt a megoldást a kormány részéről, hogy bejelentettük, hogy meg akarjuk tartani a gyűlést, akkor nem emeltek különösebb kifogást, sőt a kormány meg is lett híva, mégis, akkor, amikor a Sportcsarnokba mentünk, legnagyobb meglepetésre kordonnal volt körülvéve a Sportcsarnok, sőt azt sem tudtuk elérni, hogy a már előre megbeszélt helyen, amennyiben a Sportcsarnokban nem sikerül esetleg megtartani, a Rózsa Ferenc kultúrotthonban sem tarthattuk meg, mert nem volt rendőrségi engedélyünk, így kénytelenek voltunk ideszállingózni, itt is csak karhatalom mellett.
– Hát szükség van itt karhatalomra, mit akarunk mi itt csinálni, miért kell tőlünk félni, fegyvertelenek vagyunk.
– Nem kellene félni a Kádár-kormánynak tőlünk, ha azokat a pontokat teljesítette volna, amiket kértünk, de azonkívül, hogy az 5-ből 1 osztályzat lett,[SZJ] azonkívül semmiféle ígéretet nem kaptunk.
– Én teljesen egyetértek a sztrájkkal, lássák, hogy igenis teljesen egységesek vagyunk, mi fel akartuk venni a munkát, meg is tettük ezt, lássa be a kormány, hogy igenis dolgozni akarunk, de azt is tudja, hogy ennek dacára is, hogy egységben vagyunk, a munkástanácsnak akár egy gombnyomására újból leáll az egész országban a munka.
– Én a bányászok részéről meg kell hogy mondjam, hogy azt az állapotot, ami itt uralkodik enyhén szólva langyosnak tartom. Mi, bányászok egyetlenegy percig sem vettük fel a munkát, a kormány a legminimálisabb követelményeinket nem teljesítette, mi addig nem dolgozunk, ameddig követeléseink teljesítése nincs biztosítva, ha a kormánynak ez nem sürgős, akkor mi nem dolgozunk. Azt természetesen eddig is és ezután is elvégezzük, amire a legnagyobb szükség van: a világítás és stb. energia, ennyit dolgozunk, de nem többet. A munkástanácsnak véleményem szerint az lett volna a feladata, hogy igenis a további teljes sztrájk mellett álljon ki. El kell érni azt, hogy a munkástanácsok olyan emberekből álljanak, akik minden szempontból megfelelőek legyenek, harcosak, akik nem félnek a nehézségektől, az ijesztgetésektől. A vidékiek részéről még van egy kívánságom, a deportálásokkal kapcsolatban,[SZJ] ami sajnos nálunk is előfordult, hogy a 8 pont mellé még egy kibővítést, ill. 9. pontot is fel kell venni.
– Nekem az a véleményem, hogy álljunk le nemcsak 24 órára, hanem addig állunk, amíg Kádár nem jön hozzánk tárgyalni, eddig mindig mi mentünk, most jöjjön ő.
– A karhatalom részéről egy őrnagy kívánja a gyűlést meghallgatni. A gyűlés részéről ennek semmiféle akadálya nincs.
– Meg kell hogy mondjam, hogy Győrben meg tudtuk oldani a munkástanácskérdést, általános megelégedésre, a gyeplőt mi vettük a kezünkbe, az üzemek a csúcsszerv nélkül nem tesznek semmit, mindennel hozzánk jönnek, sajtónk van, azokat az embereket, akik nem voltak a helyükre valók, akik a munkájukat nem úgy végezték, ahogy azt kellett volna a múltban, azokat eltávolították. Ezt meg kell oldani itt is a nagy-budapesti munkástanácsnak.
– Sajnos én nem számolhatok be ilyen jó munkáról Szegeden, mert ott bizony lefogtak bennünket, 3 napig fogva tartottak, és csak nehezen engedtek szabadon bennünket. Szegeden pl. az is előfordult hogy volt párttitkár most az őrség tagja lehet.
– Én is helyesnek tartom az egynapos figyelmeztető sztrájkot, de véleményem szerint ezt ne pénteken, hanem egy másik napon, éspedig azért, mert most tartjuk Csepelen a végleges tanácsválasztásokat, hagyjuk, hogy most már ezeket válasszák meg, lássák el a szükséges megbízólevelekkel és utána tartsuk meg. Az időpont, véleményem szerint, a jövő hét szerdája a megfelelő.
– Én ismét csak azt tudom mondani, hogy nincs értelme az egynapos sztrájknak. Mikor a Parlamentben voltunk tárgyalni, megfigyelhették azok, akik ott voltak, hogy a mi beszédünket felvették magnetofonra, és mikor a Kádár beszéde következett volna, akkor félrelökték. Játszanak velünk, nincs ennek értelme, álljunk le teljesen addig, amíg nem vesznek komolyan.
– Én mérnökember vagyok, jól meg kell fontolnunk azt, hogy teljes sztrájkot vegyünk fel, nem szabad megfeledkeznünk a gyermekekről, az öregekről, a betegekről, az élelmiszeriparnak feltétlenül mennie kell. Beszélünk itt sztrájkról, hogy dolgozzunk-e, én ezt feleslegesnek tartom, akkor amikor a bányászok még egyáltalán nem vették fel a munkát, mi teljesen a bányászok függvényei vagyunk. A gyárakban, ott ahol már a dolgozók egy része bement, ott sincs munka, hiszen nincs energia, sétálgatnak egyik üzemrészből a másikba, de nem dolgoznak.
– Mi, bányászok egyet mondhatunk, hogy a munkát addig fel nem vesszük, amíg a kormány nem teljesíti a követelésünket, napok óta itt vannak a küldötteink, tárgyalnak, de semmi konkrétum nincs. Mi természetesen alávetjük magunkat a nagy-budapesti munkástanácsnak a döntése alá, de meg kell hogy mondjuk, hogy amennyiben a munka mellett döntenek, akkor is, amennyiben a kéréseink, követeléseink nincsenek teljesítve, akkor félünk hazamenni, félünk, hogy munkásárulóknak fognak bennünket megpecsételni.
– Az a fontos, hogy egységesek legyenek a dolgozók. A deportálással kapcsolatban is ez a legfontosabb, Szombathelyen is egységben léptünk fel, küldöttség ment az orosz parancsnokságra és 160 diákot ki is engedtek.
– A városban, miután a nagygyűlést nem engedték megtartani, a most hallott értesülések szerint a buszok, villamosok leálltak.
Az általános vélemény szerint határozati javaslatokat terjesztünk a nagygyűlés elé.
1. A kormány ismerje el a demokratikus alapon megválasztott Országos Munkástanács létrehozását, mely szervezetet a munkásság érdekében egyedüli tárgyalófélnek ismer el.
2. Amennyiben a kormány erre vonatkozó nyilatkozatát 1956. XI. 22-ével beleegyezéssel megadja, a sztrájkjog fenntartása mellett legkésőbb 1956. XI. 24-ig az egész ország területén a munkát felvesszük.
3. Tiltakozásul az ellen, hogy a folyó hó 21-én délelőtt 9 órakor a Sportcsarnokban meghirdetett, a munka felvételét célzó országos munkástanácsgyűlés megtartását a kormány megakadályozta, a nagy-budapesti munkástanács elhatározta, hogy folyó hó 24-ig, az élelmiszer-ipari dolgozók kivételével, valamennyi termelőüzem részére kimondja a sztrájkot.
4. A kormány a munkástanácsok képviselő szervével a tárgyalásokat 1956. XI. 24-ével kezdje meg.
5. A tárgyalások alapját a nagy-budapesti munkástanács által 1956. XI. 14-én elfogadott és a vidéki munkástanácsok által kibővített határozat pontjai képezzék.
6. A tárgyalásokról a kormány és a munkástanácsok képviseleti szervei állandó nyílt tájékoztatást adjanak saját sajtóin keresztül.
7. Közös tárgyalások megindításához szükséges jóindulat bizonyítékául:
a) A letartóztatott, fogva tartott, deportált polgári és katonai személyek azonnali szabadon bocsátását, ill. név és tartózkodási hely közlésével független magyar bíróságnak való átadását.
b) A magyar igazságszolgáltatás hatáskörében átadott személyek ügyében nyilvános tárgyalást tartsanak.
1956. XI. 21
nagy-budapesti és vidéki munkástanácsok
A fenti határozati javaslatokat a Nagy-budapesti és vidéki munkástanácsok küldöttei egyhangúan elfogadták. kmf.
A Nagy-budapesti Központi Munkástanács 1956. november 26-i ülése
1. NEMESKÉRI tanácstag beszámolója Münnich Ferenc, a magyar fegyveres erők miniszterével való tárgyalásról.
1/1 A karhatalom kérdése
A Központi Munkástanács ígéretet kapott arra, hogy az üzemek dolgozóiból kiegészítik a karhatalmat. Helytelen, hogy a kormány ilyen kijelentést lesz akkor, amikor az ügyben nem intézkedik.
MÜNNICH: Igazat ad a küldötteknek és bejelenti, hogy azóta a kérdést napirendre tűzték. Intézkedés azért nem történt, mert azt gondolta a kormány, hogy elég a rendelkezésre álló karhatalom is.
Határozat: Kerületenként meg kell állapítani, hány fő mehet a kerületi munkástanács ajánlásával a karhatalomba. Az eddigi ajánlások, melyeket a pártszervezetek, az üzemi bizottságok és szakszervezetek adtak, semmisek, és az ilyen ajánlásokkal rendelkezőket a karhatalomból el kell bocsátani.
1/2 Az ÁVH ügye
A munkástanács felrója a kormánynak, hogy többszörös bejelentése ellenére a karhatalomban még mindig bújtatnak volt államvédelmi tiszteket.
MÜNNICH: Ezt az állítást kétségbe vonja, de kijelenti, hogy kiadta már utasítását dr. Szénási államügyésznek arra vonatkozóan, hogy nyilvános tárgyaláson igazoltassanak minden egyes államvédelmi tisztet. Az igazoltatandók nevéről, az igazoltatás helyéről és idejéről az újságokban és a rádióban előre tájékoztatja a közönséget.
1/3 A deportálások ügye
A munkástanácsok képviselői elítélték a kormánynak azt az intézkedését, hogy a szovjet csapatok által elfogadott és a magyar hatóságoknak átadott személyeket egyik kerületből a másikba, egyik börtönből a másikba kísérgetik, hogy meggátolják ezzel a pontos tájékozódást, és hogy újabb zaklatásoknak tegyék ki az ártatlanul elhurcoltakat. Ugyancsak kifogásolja a kormánynak azt a helybenhagyó álláspontját, amellyel régi, önmagukat lejáratott állami és pártfunkcionáriusok részéről elfogadja az aljas besúgásokat.
MÜNNICH: Foglalkozni fog az üggyel és lehetőleg elintézi.
A munkástanács követeli, hogy záros határidőn belül teljes névsort adjon a kormány a neki átadott elhurcoltakról.
Határozat: Münnich Ferenc utasítja az országos rendőrkapitányt és a budapesti főkapitányt, hogy a névsort készíttesse el a munkástanácsnak.
1/4 Nagy Imre ügye
A munkástanács kifejti, hogy a sokféle hír ellenére biztosat senki nem tud Nagy Imre elvtárs tartózkodási helyéről, elhurcolásának vagy eltávozásának okáról és körülményeiről. Miért kellett neki, mint magyar embernek, elhagynia az országot.
MÜNNICH: Nem tartja szükségesnek az utánjárást, tekintve, hogy Nagy Imre önszántából tette azt, amit tett. A kérdést mégis továbbítja felettes hatóságai felé. Amennyiben ő választ kap, a választ továbbítja a munkástanácshoz.
1/5 A Tiszti Nyilatkozat[SZJ]
A munkástanács helytelennek és erkölcstelennek tartja a Tiszti Nyilatkozatot.
MÜNNICH: Kijelenti, hogy ezt a nyilatkozatul bár aláírni szükségesnek mondható, teljesíteni nem kell a katonatiszteknek. Biztosítja a munkástanácsot, hogy mihelyt időszerű lesz, a Tiszti Nyilatkozatot felülvizsgálják.
ÚJPEST KÉPVISELŐJE: Hozzászólásában ismerteti az újpesti dolgozók sérelmét, és azt, hogy miért nem dolgozik a 10 400 dolgozót számláló Egyesült Izzó. A forradalom első felében Újpest igazgatását a Nemzeti Tanács vette kezébe. Számos ténykedése közül csak azt kívánja kiemelni, hogy minden erejével megakadályozta azt, hogy a volt vezető személyiségek ellen tettleges megtorlásra kerülhessen sor. November 5-én ugyanezek a megvédett személyek az orosz csapatok segítségével letartóztatták és elhurcolták az egész Nemzeti Tanácsot.[SZJ] Azóta a Nemzeti Tanácsról Újpest népe csak annyit tud, hogy valamelyik börtön mélyén sínylődnek. Az Egyesült Izzó dolgozói addig nem veszik fel a munkát, és addig nem lesz nyugalom Újpesten, amíg az elhurcoltak vissza nem térnek a város élére.
KALOCSAI, a munkástanács elnökhelyettese beszámol azokról az eseményekről, amelyeket vasárnap este a rádió nem közölt.
A felvételből utólagos megállapítás szerint több részt kihagytak és több részt hozzáfűztek. A vasárnapi tárgyaláson a kormány és a munkástanács tagjain kívül nagy számmal vettek részt olyan régi „káderek”, akiket a Rákosi-rezsim vállalatok és üzemek élére állított.
APRÓ ANTAL államminiszter így magyarázta az október 23-i eseményeket:
A Rákosi–Gerő–Farkas hármas rossz politikája okozta a feszültséget. Kialakult egy ellenzéki csoport a pártban. Az ellenzéki hang kikerült a dolgozó tömegek közé is. Megingott a bizalom a pártvezetésben. Az írók ezt a hangulatot megnyergelték és túlhajtották az ellenforradalom felé. Benn az országban és külföldön az ellenség szervezkedett a kapitalista országok hathatós segítségével. A magyar nép jogos sérelmeit az ellenforradalom kihasználta.
Figyelemre méltó Apró Antal és Kádár János véleménye október 23-ról.
APRÓ: Az október 23-i tüntetésben már ott voltak az ellenforradalom erői is.
KÁDÁR: (3 órával később) Az október 23-i tüntetésben még nem vettek részt ellenforradalmárok.
A munkástanács kijelenti, hogy az eseményekkel kapcsolatban csak azt hajlandók elhinni, amit ők maguk láttak és tapasztaltak. Ott voltak a rádiónál és a Parlamentnél, és ha ott ellenforradalmárok voltak, akkor Budapest népe mind egy szálig ellenforradalmár.
APRÓ: A Nagy Imre-kormány vezetése alatt teljessé vált a jobbratolódás. Legjobban mutatja a parasztságnak hirdetett program, amely azonos az 1938-as mezőgazdasági programmal. A közelébe férkőzött burzsoá egyének üzelmeihez becstelenül a nevét adta.
Az ENSZ-csapatok behívása[SZJ] kapitalista restauráció.
A semlegesség kihirdetéséhez nincs meg az országnak az elégséges ereje.
Nagy Imre azzal, hogy ki akart lépni a Varsói Szerződésből, feladta a munkásosztály vezető szerepét. Nem demokrácia következett volna, hanem horthysta restauráció.
Majd a kormány kidolgozza 15 pontos programját és ez alkotja a nemzeti egységfront alapját. Az ellenforradalmárok ma sztrájkolnak.
A munkások részére a legszükségesebb most a munkáspárt felállítása.
A MUNKÁSTANÁCS KÉPVISELŐI: Miért bújnak el a miniszterek a Parlamentben, miért félnek a dolgozóktól, miért nem hallgatják közvetlenül a munkásság szavát, miért csak a minisztériumon keresztül érkező jelentésekből alkotnak véleményt? Jöjjenek ki az üzemekbe, és lássák meg mekkora tömeg áll a munkástanács mögött.
APRÓ: Becsületbeli ügyüknek tekintik az élelmezést és a lakosság ruhával való ellátását. 4 szocialista országgal vették fel a kapcsolatot segélyügyben.
MUNKÁSTANÁCS: Ne kolduljunk, mert koldusfilléreken nem építhetünk országot.
APRÓ: Köszönetet mond a parasztságnak, hogy az elmúlt hónapban is dolgoztak. „Szolidárisak voltak a várossal és támogatják a kormányt.” Szerinte az egész világ sajtója elismeri a Kádár-kormányt és egyetért vele. Az üzemanyag-ellátás terén bejelenti, hogy a szomszédos jugoszláv, csehszlovák és román köztársaságok a határ menti vidékeknek folyékony üzemanyagot adnak.
Utasította (Apró) a tervhivatalt, hogy az energiagazdálkodást jobban szervezze meg. Ettől várja a nehézségek megoldását. Bejelenti, hogy a minisztériumokban megindultak a személycserék.
MUNKÁSTANÁCS: Csak még az nincs tisztázva, ki kit cserél le.
APRÓ: Nyilatkoznia kell mindenkinek, demokráciát akar-e a kormánnyal, vagy az ellenforradalom uralomra jutását. Ugyancsak bejelenti, hogy kormánybiztosok kiküldésére van szükség a nagyiparhoz, a bányákhoz, megyékhez. Úgy látszik, hogy a közvélemény azt tartja rendes embernek, aki 12 évig nem dolgozott, erre mutat a vezető funkcionáriusok erőszakos leváltása. A kormány megvédi azokat, akiket ő helyezett pozícióikba.
KERESZTES (munkástanács): Megállapítja, hogy a karhatalom nem más, mint pártőrség és ávósok civilben. Tiltakozik a kormánybiztosok ellen.[SZJ]
BALI (munkástanács): Nem szükséges, hogy a kormány magyarázza meg a dolgozóknak, mi történt 23-án. Nem a munkások fejében van zavar a 23-a miatt, hanem azokéban, akik a Parlamentben üldögéltek akkor is, most is. Ő 10 éve párttag, és 1955-ben is járt a Parlamentben. Akkor is ugyanazok voltak a tanácsadók és talpnyalók, mint most. A párt történelmi szerepével kapcsolatban csak annyit kíván mondani, hogy 12 évig hazudott, és 12 év már történelem. Mindszentyről kijelenti, hogy nem ismeri el politikusnak, és mint politikusra sem ő, sem a munkásság nem kíváncsi. A magyar érdekek politikusának egyedül Nagy Imrét ismeri el, és beszélni kíván vele. A kormány legnagyobb hibája az állítólagos ellenforradalom kérdésében az, hogy nem a munkásosztállyal törte le.
Érdekvédelmi szervezetre (szakszervezet) szükség van, de csak alulról választott formában. Kinevezett „Gáspárokban” nem bíznak[SZJ] a dolgozók. Kell tárgyalnunk továbbra is a kormánnyal, de a kormány képviselői ne legyenek ilyen merevek. A szovjet csapatok parancsnokságával sokkal jobb és előnyösebb feltételek között érthetünk szót. A MÁV, Beszkárt, posta és egyéb közület csak maga dönthet arról, hogy alakítanak-e munkástanácsot vagy sem.
Ha a kormány azt akarja, hogy rendeleteit végre is hajtsák, előbb beszélje meg a munkástanáccsal.
SZ. NAGY IMRE (munkástanács): A kormány azt akarja, hogy a munkástanács elnökét 2 évre válasszák meg. Ne akarjon a kormány példát venni az USA-ról, ahol 4 évre választják az elnököt (mi kis ország vagyunk, nálunk elég a 2 esztendő). Ha jó az elnök, marad, ha nem, leváltjuk. A kormánybiztosok kinevezése a kormányra tartozik, elfogadása ránk. Biztos benne, hogy be sem engedik őket a gyárakba.
MAROSÁN (államminiszter): Kijelenti, hogy aki nincs a kormánnyal, az ellenforradalmár. Ő elmondhatja magáról, hogy a nép nevében beszél. Nem a sztálinista restaurációtól fél, hanem a fasizmustól. Aki sztrájkol, az nem kaphat fizetést. – Itt a Parlamentben is csak úgy lehet beszélnünk, és a munkástanács tagjai is csak azért nyilváníthatják véleményüket, mert a kormány leverte az ellenforradalmat. Biztos benne, hogy a munkástanács tagjait is felakasztották volna. Sajnálja, hogy az ENSZ tárgyalásaihoz az anyagot mi adjuk azzal, hogy sztrájkolunk.
Tekintve, hogy a fegyveres ellenforradalmat leverték, az ellenforradalmárok most a politika fegyveréhez nyúltak. Megállapítja, hogy aki ma az országban igazat mond, azt sztálinistának bélyegzik meg. A kormány legfontosabb feladata: a párt helyreállítása.
KÁDÁR JÁNOS (miniszterelnök): Ismerteti a forradalom eseményeit. Amikor látták, hogy ellenforradalmárok lépnek fel a forradalom tömegeiben, tárgyalásokat kezdtek a Szovjetunióval. Ezeken a tárgyalásokon részt vett Nagy Imre is. Hogy őt ne kompromittálják, Hegedűs András miniszterelnök intézkedett és adta nevét a szovjet csapatok behívásához.[SZJ] A nacionalizmustól fűtött ellenforradalom az lett volna, ami az első világháború előtt Szarajevó, a második világháború előtt Danzig,[SZJ] a harmadik világháború előtt Budapest. A kormánynak merevnek kell lennie, mert csak ez a biztosíték arra, hogy nem következik el még egyszer a Nagy Imre-szerű káosz.
Az elhurcolásokkal kapcsolatban fölényesen jegyezte meg, hogy hat vagon fiatalt véletlenül szállítottak ki Munkácsra. Azt gondolta ugyanis a szovjet parancsnokság, hogy ott nyugodtabb légkörben hallgathatja ki az érdekelteket. Eszerint ezenkívül kiszállítás nem történt.[SZJ]
A miniszterelnök kijelentette, hogy a magyarországi szovjet csapatok parancsnoksága minden egyes akció előtt kikérte a magyar kormány véleményét és előzetes hozzájárulását.
Nagy Imrével kapcsolatban kijelentette, hogy a jugoszlávok azért engedték ki őket, mert a távozást magyar belügynek tekintették. Hogy miért nem a lakásukra mentek Nagy Imréék, az a kormány dolga, „féltettük őket”.[SZJ]
KALOCSAI: Ezután ismertette egyéni benyomásait. Úgy érezte, hogy a kormány merevségével és kihívó megnyilatkozásaival azt akarta, hogy a munkásküldöttséget fogja el az indulat, aminek beláthatatlan következményei lehettek volna. Mégis azt kell mondani, hogy fel kell venni a munkát. Ennek az oka az, hogy a kormány szemmel láthatóan újabb és újabb provokációkkal ingerli a munkásságot maga ellen. A múlt hét szerdáján a sportcsarnoki nagygyűlés megakadályozásával, később Nagy Imre elhurcolásával akadályozta a munkafelvételt még akkor is, ha a rádióban és a sajtóval munkafelvételre buzdít. Ahhoz, hogy a kormánnyal eredményes tárgyalásokat folytathassunk, erőt kell mutatnunk. A sztrájk további fenntartásához nem kell erő, csak demagóg hang. A munkástanács ereje abban mutatkozhat meg, ha fel tudja vetetni a munkát, amikor akarja, de le is tudja tetetni egyetlen intézkedésével.
KERESZTES (hozzászólás): A munkástanács tud arról, hogy a kormány régi „szocdem” képviselőket hívott be a parlamentbe, hogy vállaljanak miniszteri tárcát. A behívottak között egy sem akadt, aki bársonyszékre pályázott volna.
X. KERÜLET: Úgy látszik, a kormány híveinek roncsait szedi össze és ezeket akarja az új pártba tömöríteni. Úgy látja, hogy maga Kádár nem akar kibontakozást, a zavarosban akar megerősödni.
XVIII. ÉS A XV. KERÜLET KÉPVISELŐI bejelentik, hogy a szovjet csapatok képviselői erőszakosan beavatkoztak egyes üzemek életébe. A lőrinci hengerműben pl. a szovjet parancsnok az üzemi párttitkárt kereste. Felvilágosították, hogy ilyen nincs. Kijelentette az orosz őrnagy, hogy ez ellenforradalom. A küldött megkérdezte a szovjet csapatok jelenlevő képviselőjétől, hogy egyetért-e az ilyen pártszervezéssel? Másik üzemben a munkástanács összetételét kifogásolta a szovjet tiszt, szerinte az igazgatót, a főmérnököt, a főkönyvelőt és párttitkárt azonnal be kell hívni a tanácsba. A szovjet küldött helytelenítette és egyéni akciónak minősítette a bejelentett eljárásokat.
RÁCZ (a munkástanács elnöke):
1. A kormány ismételten felajánlotta, hogy összekötőt küld a tanács üléseire. Ez ideig a kijelölt Sándor elvtárs egyszer sem jelent meg közöttünk. Egyszer nem ér rá, máskor mással van elfoglalva. A kormány elzárja magát és nem kíváncsi rá, mi történik az országban. Viszont nem dologtalan, mert az aknamunkát folytatja tovább, mert jó kádereit megpróbálja beépíteni a munkástanácsokba és szervezi fegyveres erőit.
A tegnapi tárgyaláson nyilvánvalóvá lett, hogy nem is volt barátjuk Nagy Imre, bár eddig ezt hangoztatták. A kormány hazugságaiból elegünk volt. Ezután egy szót sem hihetünk nekik.
2. A Nagy-budapesti Központi Munkástanácsot az egész világ nézi, és inkább hisz nekünk, mint a kormánynak. A kormány minden erejével azon dolgozik, hogy a munkástanácsokat kiszorítsa a politikából. Ezt a törekvést a munkástanács minden erejével meggátolja. Ellenőrző szerveinknek ott kell lenniök a kerületi, a városi tanácsokban és a rendőrparancsnokságokon. A delegált személyekért a munkástanácsok felelnek.
A Vöröskereszt ügyében legutóbbi ülésen azt a határozatot hoztuk, hogy ellenőrzőket küldünk ki az átvevő és szétosztó központokhoz, mert sok visszaélés történt a rászorulók részére küldött ajándékokkal. Erre az intézkedésünkre a Nemzetközi Vöröskereszt azzal válaszolt, hogy egyrészt bezárta budapesti raktárait, másrészt felfüggesztette a további külföldi szállításokat mindaddig, amíg a teljes ellenőrzés a munkástanács kezében nem lesz.
3. Vasárnap a munkástanácsok küldöttsége a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszthöz látogatott el Veszprémbe. Veszprém megye valamennyi munkástanácsa csatlakozott a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz.
A munka felvétele arra is vonatkozzék, hogy a munkástanácsok készíttessék el az üzemek év végi leltárát, hogy a munkástanács vezetésével meginduló új termelés idején tiszta lapot tartsanak kezükben.
4. A munkástanácsok országos szintű csúcsszervéről addig nem beszélhetünk, amíg a vidék be nem küldte csatlakozónyilatkozatát. Le kell szögeznünk, hogy a kormány mereven ellene van a nagy-budapesti munkástanács ilyetén kiszélesítésének. Kérdés, hogy ezzel az álláspontjával a kormány a magyar nép érdekeit képviseli-e?
Hiányát érzi a munkástanács annak, hogy a parasztság még nem szervezkedett, és csak kevés helyen alakult meg a paraszttanács. Kéri a vidéki küldötteket, hogy megyéjükben kezdjék meg szervezni a parasztságot.
5. A hírközlő szervek, sajtó és rádió ez idő szerint kizárólag a kormányt szolgálják. A nyilvánosság a munkástanácsok számára is éltető erő. Ezért legálisan vagy illegálisan a hírközlést meg kell szervezni.
6. A párt kérdésében álláspontunk ez: a nagy-budapesti munkástanács munkásegységet akar. A munkásegységet nem bontja meg pártoskodással. Ameddig a helyzet meg nem szilárdul, mindenféle párt szervezkedését, amennyire tőlünk telik, megakadályozzuk. Ha a helyzet úgy alakul, és a rend helyreáll, több pártot akarunk. Ezek a pártok azonban kívül maradnak az üzemen és a gyáron. Szervezésükben azonban a munkástanácsok felügyeletet kívánnak gyakorolni.
7. A kormánybiztosok intézményével kapcsolatban a munkástanács álláspontja: előzőek!
A Jogász Szövetség képviselője kijelenti, hogy a jogosan vagy jogtalanul elhurcoltak ügyében egyedül a független magyar bíróságokat tartja illetékeseknek.
SEBESTYÉN: Megállapítja, hogy a sajtó terén rosszabb a helyzet, mint a Gerő-kormány alatt. Akkor az Irodalmi Újság és a Hétfői Hírlap megmondhatta a tömegek véleményét a kormánnyal szemben is. A kormány már szervezné a termelési tanácsot a parlament mellé, de ezt felső irányításra a régi káderekből hívja össze. Mi csak akkor ismerjük el ezt a szervet, ha alulról történő választásokkal küldik oda a dolgozók.
AZ ÉRTELMISÉG FORRADALMI TANÁCSÁNAK KÉPVISELŐJE egyedül a munkástanácsot ismeri el, aki útmutatást és rendelkezést adhat. Kéri a munkástanácsot és rajta keresztül a munkásságot, hogy ha esetleg bizalmatlanok lennének az értelmiség iránt, gondoljanak arra, vajon a 12 év internáltjai között hány százalék volt értelmiségi.
Határozat:
1. A kormány írásban nyilatkozzék: Nagy Imre és társai milyen körülmények között és miért kerültek ki az országból. A munkástanács küldöttsége személyesen kíván beszélni Nagy Imrével. Amennyiben erre a pontra a kormány 48 órán belül választ nem ad:
a) az ügyben felveszik a kapcsolatot a Budapestre akkreditált külföldi követségekkel;
b) újabb sztrájkot hirdet meg a munkástanács.
2. A kormány 24 órán belül adjon engedélyt „Munkások Újsága” megindítására. Amennyiben ez nem történik meg:
a) a papír-, nyomda-, újságírók és lapterjesztők, munkások sztrájkba lépnek;
b) a hírközlés leáll;
c) a „Munkások Újsága” illegálisan megjelenik. (Mint a munkástanács állandó híradója.)
3. Engedélyezzék és ne akadályozzák meg a rádió munkástanácsának a megalakulását. Ha nem: A rádió dolgozói teljes létszámban megválnak munkahelyüktől.
4. A kormány a munkástanácsokkal való tárgyalásokról vagy ne nyilatkozzék, vagy ha a rádió felveszi a tárgyalásokat, a hírközlés igaz legyen.
Amennyiben nem: a munkástanácsok parlamenti küldöttei nem lesznek hajlandók mikrofonba beszélni, ill. rádióinterjút adni.
Beszámoló a nagy-budapesti munkástanács 1956. november hó 28-i üléséről
PÉCSI küldött: Sürgősen segítséget kér, mert a pécsi városi munkástanácsot a szovjet csapatok elhurcolták a tegnapi nap folyamán. Az új, általuk kinevezett munkástanács a régi párt- és szakszervezeti vezetők kompániája. Hatalmuk éppúgy, mint a kormányé, csak az orosz tankokra támaszkodik. Ettől függetlenül Pécsett újra megalakult a munkástanács, de illegalitásba vonult. A munkástanács küldötte indul holnap Pécsre.
RÁCZ SÁNDOR (a munkástanács küldötte): Beszámol a szakszervezeti vitáról.
A Minisztertanács az egész ügyet áttette Gáspár et.-hoz, a SZOT elnökéhez, aki maga is a Minisztertanács tagja. Úgy látszik, hogy ezzel az volt Kádárék szándéka, hogy a szakszervezeti ügyet ellangyosítsák. A munkásújság kérdésében is az volt az álláspontjuk, hogy a már létező szakszervezeti újsággal (Népakarat) oldják meg a munkástanács igényeit. Azzal, hogy a felmerülő ügyekben Gáspárhoz utasította a munkástanácsot Kádár, sem igent, sem nemet nem mondott.
Megállapodás jött létre Gáspárral, hogy ő küld összekötőt a munkástanácshoz, és a munkástanács küld egyet hozzá. Ez csak akkor válik érvényessé, ha a tanács elfogadja. Gáspár kijelentette, hogy a kormányrendelettel[SZJ] ő sem ért egyet. De érdekes, hogy ilyen megnyilatkozásait csak a munkástanács küldöttei előtt teszi, a Minisztertanácsban nem tiltakozik.
A SZOT-ot a munkástanács eddig nem ismerte el, ezután még kevésbé. A szakszervezetekről az a leszögezett álláspontunk, hogy csak alulról, az üzemekben és szakmánként megválasztott vezetők képviselhetik ügyeinket. Az üzemi bizottság szerepét társadalmi munkában vállalhatják ott, ahol erre szükség van. (Kádár kijelentette Keresztesnek, hogy a SZOT-ot sóhivatalnak tartja.) A XX. kerületi szakszervezet pl. már nem ismeri el az országos szakszervezetet.
Figyelemre méltó Gáspár kijelentése, hogy állítólag a harcot Rákosi ellen ők kezdték meg. Ezzel szemben a második szovjet bevonulás előtt a SZOT úgy nyilatkozott, hogy az áldatlan üb-rendszert[SZJ] meg kell szüntetni, most ismét az üb-rendszer mellett vannak. Úgy táncolnak, ahogy a kormány fütyül.
A szakszervezeti hivatalok forradalmi bizottságai bejelentették csatlakozásukat a munkástanácshoz. Erről az a véleményünk, hogy csatlakozásukat azzal bizonyítják legjobban, ha feloszlanak és visszamennek üzemeikbe. Úgy látja a munkástanács, hogy a SZOT roskadozó tekintélyét a munkástanáccsal akarja támogatni, viszont a munkástanácsot lealacsonyítják azzal, hogy a SZOT mellé áll.
Ezen a tárgyaláson részt vett a Népakarat munkatársa is, és cikket akart kipréselni a munkástanács küldötteitől. A munkástanács a Népakaratnak nem nyilatkozik, mert nem tartja illetékesnek arra, hogy a munkásság nevében cikkeket közöljön.
A XIV. KERÜLET KÉPVISELŐJE: Bejelenti, hogy ma délelőtt a textiles szakszervezet kivált a SZOT-ból.
A gépkocsivezetők szakszervezete is csatlakozott a kiváláshoz.
SEBESTYÉN (XI. kerület) beszámol a munkástanács újságjának helyzetéről.
Két nappal ezelőtt azzal a követeléssel léptek a kormány elé, hogy 24 órán belül adjon a kormány lapengedélyt. A kormány kitérő válasza az volt, hogy a Minisztertanács elé terjeszti a kérést. A mai napig válasz nem érkezett. Ezért sokszorosítóval kellett lehúzatni a munkástanács tájékoztatóját, a küldöttek ezt most megkaphatják (az egynapos késést az okozta, hogy az anyagot a MÁV vállalta magára sokszorosításra, de időközben a kormány a vasúthoz kormánybiztost nevezett ki, és ez a sokszorosítást erőszakkal megakadályozta).
Felvették a kapcsolatot a nyomdákkal. Az Egyetemi Nyomda gyáva vezetői sok kifogást hoztak fel, amíg végre elvállalták az újság kinyomását. Az újságot csak egy gépen húzhatják le, ezért 12 órát vesz igénybe kihozása. Mivel ez az újság illegális, s nem akarják a munkástanácsot ezen a banánhéjon elcsúsztatni, a következő megoldást látták helyesnek: Közlemény címmel jelenti be a budapesti munkástanács, hogy meg akarja indítani a Munkások Újságját. Közleményhez csak a kerületi tanács engedélye kell, a munkástanács viszont a kerületek felett áll, tehát önmagának ad engedélyt. A nyomda, lapterjesztő, rádió és posta tiltakozó sztrájkját arra az esetre tartjuk fenn, ha a kormány a rendelkezésére álló eszközökkel az ilyenfajta hírközlést is megakadályozná.
KALOCSAI (a munkástanács alelnöke) beszámolt arról, hogy a délelőtt folyamán a Keleti pályaudvaron részt vett a vasutasok nagygyűlésén. A vasutasok este 8 órára országos sztrájkot akartak meghirdetni azért, mert a kormány letiltotta munkástanácsaikat. Kalocsai ígéretére, hogy a kormánnyal való tárgyalásnak első pontja az intézmények és közületek munkástanácsainak ügye lesz, a vasutasok elálltak a sztrájktól.
Ekkor érkezett meg a miniszterelnök átirata, amelyben bejelenti, hogy nem ma, hanem holnap délelőtt 10-kor fogadja a munkástanács küldötteit.
A RÁDIÓ KÉPVISELŐJE bejelenti, hogy küldöttségük holnap megy a Parlamentbe, és bejelenti, hogy 30-ával a rádió egész személyzete sztrájkba lép és kiválik a rádiótól, amennyiben az igazságnak meg nem felelő híradást kell közölniük.
Határozatok:
1. A központi munkástanács és a munkástanácsok szervezeti kérdését az éjszaka folyamán jogász csoport dolgozza ki és holnap terjessze a tanácsülés elé.
2. A szakszervezet kérdésében a központi munkástanács holnap ad nyilatkozatot azért, mert a holnapi nap folyamán válik világossá a SZOT előtt is, hogy a szakmai szakszervezetek leszakadtak róla. A nyilatkozatot azért nem lehet ma kiadni, mert ezzel a SZOT előtt gyönge jelleműnek tűnhetnék a munkástanács. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt, hogy a munkástanács a továbbiakban semmiféle közösséget nem vállal a SZOT-tal olyan formában sem, hogy tárgyalna vele.
3. A nagy-budapesti munkástanács székhelyét átteszi a Földművelésügyi Minisztériumba. Az átköltözésről 48 óra alatt gondoskodni kell.
4. A munkástanács javasolta a kormánynak, hogy tagjai menjenek ki az üzemekbe, és győződjenek meg maguk arról, hogy mi a munkások hangulata. Hosszas vita után a kérdésben a következő határozatot hozta a munkástanács:
a) Miniszter és munkástanácstag együtt nem megy üzembe.
Megokolás: Még annyira sem azonosítják magukat a kormány tagjaival, hogy együtt lássa őket a munkásság. Ez a bizalom megingását eredményezné.
b) Javasolja a munkástanács, hogy a kormány tagjai munkástanácstagok nélkül látogassák az üzemeket.
Megokolás: Marosán szavai szerint a kormányőrségre mindenképpen szükség van. Használják fel a kormányőrséget arra, hogy azok kíséretében menjenek a munkásság elé, ha mernek. Testi épségükért a munkástanács semmilyen felelősséget nem vállal.
c) A munkástanács tagjai kötelesek kerületeik üzemeit látogatni.
d) A munkástanács tagjai kötelesek a titkárság beosztása és útmutatása alapján a vidéki nagyüzemekbe és városokba kimenni.
5. Ki kell használni Kádár engedélyét, hogy a munkástanács rádiónyilatkozatot tehet, de az engedéllyel csak akkor lehet élni, ha biztosítva látszik az, hogy a rádió azt közli teljes egészében, amit a munkástanács mond.
6. A kormánnyal való holnapi tárgyalás pontjai és sorrendje a következő legyen:
a) Az intézmények és közüzemek munkástanácsainak elismertetése.
b) Nagy Imre et. ügye.
c) Munkásújság.
A munkástanács hétfői ülésén hozott határozataira a következők történtek:
1. A munkástanács beszélni akar 48 órán belül Nagy Imrével.
A kormány válasza: Tekintve, hogy Nagy Imre nem tartózkodik a Magyar Népköztársaság területén, vele kapcsolatban bármilyen lépés csak diplomáciai úton lehetséges, ehhez pedig idő kell. A válasz sem igen, sem nem, ezért a munkástanács a kérdést függőben hagyja.
2. Az újság megjelenésének kérdésében Kádár azt válaszolta, hogy az ügyet áttette a
Minisztertanácshoz, a további lépések az előzőekből már ismeretesek.
A kormánnyal való tárgyalásokról a munkástanács álláspontja a következő: ha a kormány enged, a tárgyalások tovább folynak, és a munkát december végéig nem tesszük le.
Ha a kormány ismét mereven elzárkózik, a munkástanács minden rendelkezésére álló erőt megmozgat.
Vigyázniok kell a munkástanácsoknak, mert a kormány minden törekvése arra irányul, hogy megbontsa a magyar egységet, ezért adta meg a parasztságnak az engedményeket,[SZJ] ezért tiltja a közüzemek és intézmények munkástanács-szervezését. Ismételten leszögezi a munkástanács, hogy munkástanács ott van, ahol azt a dolgozók megalakították, és nem ahol a kormány engedélyezte. Szükségesnek tartja, hogy a paraszttanácsokat minden vidéken és mezőgazdasági központban megszervezzék.
1956. november 28.
Kapcsolódó cikkek
- 1956 [8]