A tavaly őszi brassói munkásmegmozdulás az egész világ figyelmét ráirányította a Ceausescu-rendszer népszerűtlenségére; megerősítette bírálóit és ellenfeleit; együttérzést váltott ki áldozatai iránt.
Magyarországon volt ez a hatás a legerősebb, ahol az érzelmek és az érdekek egyaránt a belpolitika témájává teszik Romániát. Három nagy jelentőségű esemény olyan változásokat hozott a román probléma magyar nyilvánosságában, amelyeknek jótékony hatásuk lesz itthon is.
Az első az, hogy az értelmiség több csoportja egy „román barátainkhoz” intézett közös levélben kinyilvánította; szolidáris az egész román néppel, a magyar kisebbség sorsának javulását egész térségünk demokratizálásától várja. Január 19-én nemzetközi sajtóértekezleten ismertették a levelet. Azóta is tömegesen csatlakoznak az aláírók.
A második: engedve a közhangulatnak és megriadva a Romániából menekülők mostoha fogadtatása miatti felháborodástól, a magyar kormány fordulatot hajtott végre a probléma kezelésében. Szűrös Mátyás külügyi KB-titkár nyilvánosan sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy januárban százvalahány kiutasítási végzést állítottak ki, s ígéretet tett a menekültek befogadására. Ugyanakkor eddig csak szamizdatban olvasható szóhasználattal élve felszólította az erdélyi magyar értelmiséget, hogy „emelje fel szavát a jogsértések ellen”. Az új stílust azonnal visszaigazolta a napi sajtó és a magyar diplomaták külföldi szereplése.
A harmadik esemény új fejezet a kelet-európai demokratikus erők együttműködésében. Február elseje, a Charta ’77[SZJ] felhívása nyomán, a román néppel való szolidaritás napja lett Európában. Budapesten is tüntetés volt a román nagykövetségnél, az első olyan politikai tüntetés Magyarországon a Kádár-korszakban, amely szervezett is volt, meg viszonylag tömeges is. A hagyományos március 15-i tüntetésekhez persze nem mérhető ez a mostani, de az 1982-es Bem téri lengyel szolidaritási tüntetés, vagy az 1986-os Batthyány–Nagy Imre-mécsesavatás[SZJ] csak szimbolikusnak tűnik mellette.
A legörvendetesebb azonban nem a résztvevők száma, hiszen minden bizonnyal ezerszer annyi ember tüntetne az erdélyi magyarokért, ha hivatalosan engedélyeznék. A tüntetés fegyelmezettsége, politikai üzenetének tisztasága az, ami ígéretes: sem a román kormány nem állíthatja be romángyűlölő, irredenta megmozdulásnak, sem a magyar kormány nem sajátíthatja ki. A tüntetők – együtt a varsói, prágai, moszkvai társaikkal – ezen a napon az ellen tüntettek, ami Kelet-Európa közös baja, s aminek Románia csak a legkirívóbb változata.
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Térségünk [6]