Új, példátlan jelenség tűnt fel néhány éve a lengyelországi független kezdeményezések térképén: a „Dékánia” Politikai Gondolkodó Klub. A klubot egy varsói utcáról nevezték el, ahol több egyházi intézmény székel, pl. a Varsói Érsekség Kiadója; itt van Jerzy Dabrowski püspöknek, a Lengyel Püspöki Kar helyettes titkárának, Józef Glemp érsek legközelebbi munkatársának rezidenciája. Itt, az Óváros kellős közepén gyűltek össze 1984-től a résztvevők a 80 esztendős Stanislaw Stomma professzor, a Prímási Társadalmi Tanács akkori vezetője meghívására. A „Dékánia” másik ösztönzője és valódi spiritus movense (Stomma professzor mellett) az azóta elhunyt Henryk Krzeczkowski műfordító és politikai gondolkodó, a Tygodnik Powszechny kitűnő publicistája volt.
Mitől különleges ez a kísérlet? Hisz léteztek már a népi Lengyelországban intézményes politikai klubok, mint pl. az 1956-ban alakult Görbe Kör Klub vagy a napjainkban is működő számos Katolikus Értelmiségi Klub. Csakhogy a „Dékánia” az első a háború utáni Lengyelország történetében, amely 1. már négy éve nyíltan működik, bár nem kért engedélyt a hatalomtól; 2. egyértelműen ellenzékinek tartott egyéneket és csoportokat tömörít; 3. nyíltan hirdeti, hogy szigorúan politikai jellegű, nem rejtőzik a „társadalmi”, „kulturális” vagy „karitatív” tevékenység paravánja mögé; 4. noha a csoport szűkebb értelemben véve nem katolikus jellegű, lojális az egyház iránt, és a támogatását élvezi; 5. nem hivatkozik semmiféle baloldali, marxista vagy „revizionista” irányzatra, épp ellenkezőleg, semmi köze az effajta fogalmakhoz vagy csoportokhoz.
Figyelemre méltó, hogy épp a „Dékániá”-tól ered az ellenzék legalizálására tett kezdeményezés. Ezt az elvet Józef Wierny fogalmazta meg elsőként a Polityka Polska c. független lapban megjelent, „Elveszítette-e jelentőségét az ellenzék?” c. írásában. A „Dékániá”-ból indult Marcin Król, a Res Publica, a kommunista táborban egyedülálló független, legális folyóirat főszerkesztője és Miroslaw Dzielski a szintúgy példa nélkül álló Krakkói Ipari Társaság hivatalos bejegyzését kérte. Az alapító levelet 17-en írták alá; az Ideiglenes Vezetőség elnöke Stomma professzor, tagja Miroslaw Dzielski, Aleksander Hall és Przemyslaw Hniedziewicz.
A „Dékánia” klub három csoportot foglal magában:
1. „Polityka Polska” – az egyik legrégebbi lengyel ellenzéki csoportosulás, 1976 óta működik mint a Fiatal Lengyelország Mozgalom. Ez az országos kiterjedésű értelmiségi csoport 1980-ban részt vett a Szolidaritás alapításában, közel áll Lech Walesához, konzervatív, keresztény értékekre hivatkozik, nemzeti (noha nem nacionalista) politikai és kulturális hagyományokat újít föl. A „Dékániá”-ban Aleksander Hall, a csoport vezetője a Prímási Társadalmi Tanács tagja a legaktívabb, valamint Aleksander Rybicki (sokáig együttműködött Walesával), Grzegorz Grzelak (a Szolidaritás elnökségének titkárságát vezette), Jacek Bartyzel dr. (filozófus, színháztörténész és esszéista), Marek Gadzala (rendkívüli jártas nemzetközi kérdésekben) és Tomasz Wolek (a „Dolgozó Emberek Evangelizálása” nevű Érseki Tanács tagja, a „Polityka Polska” szerkesztője).
2. A 13. c. keresztény-liberális irányzatú független lap körül tömörülő, a magángazdálkodáshoz és -vállalkozáshoz kötődő csoport. Legfőbb képviselői Miroslaw Dzielski, a Prímási Társadalmi Tanács tagja és a Krakkói Ipari Társaság elnöke, valamint Tadeusz Syryjczyk; ő elnökölt a Szolidaritás 1981. évi kongresszusán. Ez a csoport rendkívül dinamikusan ösztönzi az országban a civilizációs és gazdasági átalakulást, rehabilitálta a piac, a tulajdon, a hatékony munka és a korszerű vállalkozó kedv kategóriáját.
3. A harmadik csoport a Przemyslaw Hniedziewicz, Andrzej Kostarczyk és Jan Król köré tömörülő keresztény társadalmi aktivistákat foglalja magában. 1980–81-ben a PAX újjáalakításával történelmi tettet hajtottak végre, a hatalomnak szót fogadó, katolikus mezbe bújtatott szervezetet igazi hazafias, katolikus csoporttá, a Szolidaritás hű szövetségesévé formálták át. A csoport a katolikus társadalmi tanokat próbálja nem doktriner módon átültetni a politikai, gazdasági és társadalmi gyakorlatba. Hozzá kell tennem, hogy a szükségállapot kihirdetésekor a csoport kivált (illetve eltávolították) a PAX-ból.
E három csoport mellett sok elvbarátot és szimpatizánst gyűjt maga köré a „Dékánia”. E kapcsolatok lehetnek lazábbak vagy erősebbek, mindenesetre számos ellenzéki csoportosulás és aktivista, független értelmiségi, publicista és politikus tartozik a „Dékániá”-hoz. Valamelyest lazább a kapcsolat Marcin Król folyóiratával, a Res Publicával. Rendkívül értékes szövetségessé fejlődött a „Vola”, a Dolgozó Emberek Evangalizációján munkálkodó, a munkások jelentékeny részét tömörítő csoport. Olyan jelentős tudósok, jogászok és publicisták is közel állnak a „Dékániá”-hoz, mint Witold Trzeciakowski és Krzysztof Skubiszewski professzor, Jan Olszewski ügyvéd, Henryk Wozniakowski, a Znak nevű független folyóirat főszerkesztő-helyettese, valamint Jerzy Mikke és Janusz Reiter szerkesztő. Az állandó vendégek és munkatársak körébe tartozik Juliusz Zulawski, a lengyel PEN-Klub elnöke. Az említettekhez hozzászámítandó Lengyelország legnagyobb városainak egyetemi ifjúsága.
A „Dékánia” működése ez idáig a következő főbb formákból állt. Először is, kiadja a „Találkozások a Dékánián” c. bulletint, politikai kutatásokat végez, különböző témákat dolgoz fel. A „Dékánia” szűkebb körű, szemináriumi jellegű találkozókat is szervez, amelyeken politikai kérdéseket vitatnak meg (hatalom, ellenzék, egyház, Szovjetunió, Németország, Európa, gazdaság stb.). A csoport hírnevét megnövelték azok a nagy létszámú találkozók, amelyeken Varsóban több száz fős közönség vett részt. Eddig öt ilyen rendezvényt tartottak: „A két német állam” (Juliusz Reiter, Juliusz Skubiszewski, S. Stomma referátumaival), „Nemzet – állam – ellenzék – hatalom” (M. Dzielski, A. Hall, P. Hniedziewicz, M. Król, A. Macierewicz), „Társadalmi-politikai átalakulások a népi Lengyelország négy évtizede alatt” (L. Dorn, A. Kostarczyk, M. Król), „A lengyel nemzeti érdek és az államérdek” (Klemens Szanaiwski prof., T. Wolek), „Lengyel perspektívák” (S. Stomma, M. Dzielski, A. Hall, P. Hniedziewicz). A lengyel ellenzék történetében tehát új irányzat van kibontakozóban, amely korszerű politikai gondolkodást alakít ki, ugyanakkor hagyományos értékekhez is ragaszkodik. A „Dékánia” a lengyel „jobbközép” csírája; a nemzetállam hibás antinómiáját az állampolgári szemlélet kialakítása útján kívánja meghaladni. Meg akarja törni az Oroszországgal való ellenségeskedés fatális hagyományát, és a mindkét fél érdekeit szolgáló partnerség elveire kívánja helyezni a lengyel–szovjet kapcsolatokat. E szellemi formációtól, noha a szabadpiaci gazdaság alapján álló reformokat, sürget, nem idegen a társadalmi érzékenység, figyelembe veszi a gyengébb, kevésbé dinamikus és tehetséges csoportok anyagi perspektíváit. E csoport a Szolidaritás korában is aktív volt, hű marad öröksége legjobb, legértékesebb elemeihez, ugyanakkor nem „szolidaritás-központú”, a Szolidaritásban a Lengyelország jövőjét meghatározó sokféle mozgalmak egyikét látja. A nyilvános tevékenységet a szolgálat, a felelősség, a politikai mérlegelés kategóriáiban fogja fel, harcol az alapvető emberi, állampolgári és társadalmi jogokért, szervesen kötődik a család, nemzet, egyház és állam iránti kötelességtudathoz. Ez következetes tevékenységük stratégiája; állandó és határozott nyomást gyakorolnak a hatalomra az ideologikus utópiától fokról fokra eltávolodó evolúciós változások irányába.
A „Dékánia” és az egyház viszonya két szinten képzelhető el. A csoport tagjai laikusok, katolikus lapoknál dolgoznak, különböző egyházi és az egyházhoz kapcsolódó testületek és tanácsok tagjai. Politikailag azonban – noha lojális kapcsolatban marad az egyházzal – a „Dékánia” kizárólag saját felelősségére tevékenykedik, csak a saját nevében nyilatkozik. Ez egészséges és tisztességes kapcsolat.
A „Dékánia” kezdeményezte bejegyeztetését, de nem mint a hatalomhoz forduló kérelmező lépett fel; létét nem teszi függővé a kegytől vagy kegyvesztéstől. Önálló, független társadalmi erőket képvisel, saját hátországa van, kialakította elképzelését a társadalom fejlődéséről. A lengyel közvélemény figyelemmel kíséri e politikai kísérlet sorsát.
- Térségünk [6]