Skip to main content

Kérése nem teljesíthető

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Markója Imre Igazságügy-miniszter Úrnak
Budapest, Szalay u. 16.
1055

Tisztelt Miniszter Úr!

Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, szíveskedjék lehetővé tenni, hogy az 1958. július 16-án kivégzett Gimes Miklós sírjának helyét megtudhassam.

Az jogosít fel erre a kérésre, hogy Gimes Miklós életének utolsó éveiben élettársa voltam; kapcsolatunkat a Belügyminisztérium is tudomásul vette; vizsgálati fogságának ideje alatt Gimes Miklós nekem írt leveleket, és én kaptam beszélőt.

Azt remélem, hogy most már – negyedszázad múltán – lehetőséget kapok arra, hogy sírját gondozzam, s rá fejfát állíthassak. Úgy vélem, a jog és az emberiesség szempontjai egyaránt indokolják kérésemet.

Tisztelettel:
Halda Alíz

Budapest, 1983. július 27.




Igazságügyi Minisztérium Titkársága
2257/1983. IM I/2.
Halda Alíz
Budapest XII., Mártonhegyi u. 22/d
1121

Tisztelt Halda Alíz!

Tájékoztatom, hogy volt élettársa ügyében írt kérelmét illetékes elintézés céljából a Belügyminisztériumhoz áttettük.

Tisztelettel:


dr. Bründl Frigyes
főosztályvezető-helyettes

Budapest, 1983. augusztus 4.

Belügyminisztérium Központi Panaszirodája
9-921/1983
Halda Alíz részére
Budapest

Értesítem, hogy Gimes Miklóssal kapcsolatban hozzánk érkezett levelét a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (Bp. V. ker., Steindl u. 8.) küldtem meg, illetékességből.

Budapest, 1983. augusztus 9.

Ambrus Lajos r. őrgy.
Irodavezető




Igazságügyi Minisztérium
Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoka
15-E-544/9183.
Halda Alíz
1121 Budapest, Mártonhegyi út 22/d

Beadványára értesítem, hogy kérése nem teljesíthető.

Budapest, 1983. augusztus 10.

Nagy Tibor bv. v. őrgy.




KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRSNAK
Az MSZMP KB első titkárának

Tisztelt Kádár elvtárs!

Azért fordulok Önhöz, mert hivatalos úton nem tudtam érvényt szerezni kérésemnek, amely – mint a fotókópiában mellékelt levelekből kiderül – arra vonatkozott, hogy Gimes Miklós sírjának helyét megtudhassam, és rá fejfát állíthassak. A kérést indoklás nélkül utasították el.

Mint kérvényemben írtam: kívánságomat mind jogi, mind emberiességi szempontból indokoltnak érzem. Ami a jogi részt illeti:

A Magyar Közlöny 1979. 27. száma közli a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1979. évi 11. számú törvényerejű rendeletét, illetve a 44. szám az igazságügy-miniszter 8/1979 (VI. 30.) IM számú rendeletét a büntetés-végrehajtási szabályzatról. E rendeletek szerint: [153. § (2)] „Az elítélt holttestét köztemetőben, jelzett sírban a büntetés-végrehajtás temetteti el. (3) Az elítélt közvetlen hozzátartozóját az intézet parancsnoka olyan időpontban értesíti, hogy a temetésen részt vehessen.”

A rendeletből egyértelműen kiderül, hogy jogrendünk azt tartja természetesnek, ha a halálraítéltek is jelzett sírban nyugszanak, és arról a hozzátartozóknak tudomásuk van. Ami az emberiességi szempontokat illeti: nehéz megérteni, hogy negyedszázad múltán miért kell Gimes Miklósnak – bármi legyen is cselekedeteinek megítélése – ismeretlen helyen, jeltelen sírban nyugodnia, akár egy útfélen elhantolt ebnek. Kérem tehát Önt, szíveskedjen szempontjaimat mérlegelni, és a kedvező döntés meghozatalában befolyását latba vetni.

Tisztelettel:
Halda Alíz

Ui.: Mikor Gimes Miklóst megkérdeztem, voltaképpen mikor és miért fordult szembe a Rákosi-féle politikával, azt válaszolta: „Kádár letartóztatásakor. A Rajk-ügyet még – bizonyos fenntartásokkal – elhittem. Úgy gondoltam, ha nem is pontosan úgy történt minden, ahogy a perben elhangzott, de Rajk – mint Rákosi potenciális vetélytársa – talán valóban tett valamit. De Kádár letartóztatásakor meggyőződésemmé vált, hogy itt valami nagyon sötét dolog történik.”




MSZMP KB Irodája
H/20867/01 (84) Sné
Halda Alíz részére
Budapest XII., Mártonhegyi út 22/d

Tisztelt Halda Alíz!

Levelére válaszolva szíves tájékoztatásul közöljük, hogy beadványát illetékességből az Igazságügyi Minisztérium megfelelő szervéhez továbbítottuk állásfoglalás érdekében.

Kérjük válaszunk szíves tudomásulvételét és türelmét, amíg az eredményről értesítik.

Üdvözlettel:

dr. Holló András
Budapest, 1984. január 25.





Igazságügyi Minisztérium
Titkárság Vezetője
438/1984. IM I/2.
Halda Alíz
Budapest XII., Mártonhegyi út 22/d
1121

Tisztelt Asszonyom!

Az MSZMP KB első titkárához intézett – és a KB Irodája által hozzánk megküldött – kérelmére értesítem Önt, hogy 1984. február 9-én (csütörtökön) délelőtt 9 órakor meghallgatom, ha hivatali helyiségemben felkeres (Budapest V., Szalay u. 16. I. em. 104.).

Budapest, 1984. február 1.

Üdvözlettel:

Dr. Vörös József
Főosztályvezető




Kádár János elvtársnak
Az MSZMP első titkárának

Tisztelt Kádár elvtárs!

Köszönöm, hogy Önhöz intézett levelem dolgában a KB Titkársága intézkedett. Gyorsan válaszolt a hozzájuk átküldött levélre az Igazságügyi Minisztérium illetékes tisztségviselője, dr. Vörös József is. Sajnos, eredményt mégsem értem el. Dr. Vörös József beszélgetésünk során elmondta, hogy kérésemet jogosnak tartja, teljesen egyetért azzal, hogy a halálraítélteknek is joga van ahhoz, hogy nevüket egy fejfa őrizze, s a hozzátartozóknak is, hogy látogathassák a sírt. Elmondta továbbá, hogy Markója Imre igazságügy-miniszter úr azt az utasítást adta, hogy mindent tegyen meg a sír felkutatása érdekében. A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint azonban azokban az időkben nem készültek feljegyzések arról, kit hol temettek el. Ezt a gyakorlatot helytelenítik, de nem tud nekem segíteni; fáradozása, hogy Gimes Miklós sírjának helyét megtudja, eredménytelen volt.

Az információt tudomásul vettem – mi egyebet tehettem volna? –, noha az indokot elfogadhatatlannak tartom. Nehezen hihető, hogy egy ilyen nagy horderejű, a világsajtó közvéleményét is foglalkoztató per vádlottainak temetkezési helyét senki sem ismeri, és semmiféle dokumentum nem őrzi. Én tehát Gimes Miklós sírjának azonosítása iránti kérelmemet továbbra is fenntartom.



Tisztelettel:

Halda Alíz

Budapest, 1984. március 5.





MSZMP KB Irodája
H/20867/01/5/84/Sné
Halda Alíz részére
Budapest XII., Mártonhegyi út 22/d
1121

Tisztelt Halda Alíz!

Levelére válaszolva arra kérjük, hogy az Igazságügyi Minisztérium felelős vezetője által adott választ szíveskedjék tudomásul venni. Annál többet, mint amit tettünk kérelmével kapcsolatban, a jövőben sem tehetünk.

Kérjük válaszunk szíves tudomásulvételét.

Üdvözlettel:

dr. Holló András

Budapest, 1984. március 26.




A levelezés ezzel lezárult – de nem az ügy. A temetetlen holtak, mint már a középkorban jól tudták, hazajárnak. 1986 októberében olasz kommunista és nem kommunista értelmiségiek aláírásokat gyűjtöttek egy levélhez, mely felszólítja a magyar kormányt, adja ki végre Nagy Imre és társai holttestét a hozzátartozóknak. Előre látható, hogy az akciót újabbak fogják követni, míg csak a megtorlás valamennyi áldozata nem kerül jelzett sírba. Pár éve még a hatalom erejét és megbékélési szándékát demonstrálta volna, ha teljesítik a hozzátartozók kérését. Minél tovább halogatja a kormányzat az elkerülhetetlent, annál inkább lesz a lépés a hatalom gyengeségét demonstráló politikai engedmény. Ne várják meg, hogy Nagy Imre temetése második Rajk-temetéssé váljék!
























































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon