Amikor 1975-ben harmincöt ország vezetői aláírták a Helsinki Záróokmányt, sokan attól tartottak, a megállapodás csak Európa megosztottságát szentesíti, az emberi jogokról szóló ajánlások pedig – mint már annyiszor – ismét csupán mit sem mondó díszítésül szolgálnak az új egyezményen. Jurij Orlové és társaié az érdem, hogy a helsinki szellem ma mégis mást jelent. Bátor fellépésük bebizonyította: az emberi jogok a jogsértő kormányoktól is számon kérhetők. Az emberi jogok, az emberi szabadság ügye fölötte áll pártoknak, politikának és országhatároknak. A jogsértőnek pedig – bármennyi gazsághoz szokott is hozzá világunk – szégyenkeznie kell a népek közössége előtt. Gyalázata előbb-utóbb eltitkolhatatlanná válik saját nemzete körében is.
Magyarországon az elmúlt tíz évben mind többen próbáltak élni szabadságjogaikkal, és tiltakoztak az emberi jogok megsértése ellen. Tiltakoztak, ha cseh polgárjogi aktivistákat zártak börtönbe, és tiltakoztak, amikor Lengyelországban tombolt az erőszak. Hírül adták a világnak és az országnak, mi történik a magyar kisebbséggel Romániában. Dacolva sokszor még a közvéleménnyel is, felfedezték, milyen szűkösek a magyarországi liberalizmus határai. Erőfeszítéseiknek része van abban, hogy a magyar nép – nagyhatalmú urai akarata ellenére – megindult a demokrácia felé vezető úton.
Vajon van-e értelme, hogy éppen most alakuljon Magyarországon Helsinki Bizottság, amikor jogaink egy részét már szabadabban gyakorolhatjuk, és az önkénnyel szemben nem vagyunk teljesen védtelenek?
Meggyőződésünk, hogy az emberi jogok védelmezőinek ma is elegendő feladatuk van, cselekvési lehetőségeik pedig megnövekedtek.
Bár akadozik és olykor látszólag leáll, változatlanul működőképes az erőszak egész gépezete. A büntető törvénykönyv ma is lehetővé teszi, hogy politikai tevékenységéért bárkit elítéljenek. A büntetőeljárás szabályai a gyanúsítottakat emberi jogokban sértik meg. A rendőrség jogköre megengedi, hogy bírói ítélet nélkül bárkit megfosszanak szabadságától vagy korlátozzanak szabadságjogaiban. Jogaink egy részét ma is csak külön hatósági engedéllyel gyakorolhatjuk.
A Magyar Helsinki Bizottság sürgeti a helsinki elvekkel ellentétes jogszabályok megszüntetését, és figyelemmel kíséri hatályon kívül helyezésük folyamatát.
Negyvenévi egypártrendszer után a magyar nép a közeljövőben először választhat több párt közül. A népképviselet és azon keresztül a kormány megválasztásának szabadsága alapvető emberi jog. A választás szabadsága és tisztasága elleni – politikai vagy hatósági – fellépés emberi jogot sért.
A Magyar Helsinki Bizottság lehetőségeihez mérten figyelemmel kíséri az országgyűlési és helyhatósági választások előkészítését és menetét.
Az elmúlt negyven év során tízezreket ítéltek el ártatlanul, százezreket fosztottak meg szabadságuktól, javaiktól. A kormányzat az 1962 előtti koncepciós perek felülvizsgálatát ígéri. Valójában koncepciós perek a későbbiekben is voltak, politikai okból, ártatlanul a közelmúltban is elítéltek embereket, az ítéletből következő joghátrányok pedig máig is sújtják őket.
A Magyar Helsinki Bizottság szorgalmazza, hogy az ítéletek felülvizsgálata ne záruljon le az 1962-es évvel, hogy a politikai jellegű ítéletekhez fűződő joghátrányok szűnjenek meg, a meghurcoltak pedig kapjanak az ország nehéz gazdasági helyzetéhez mért, de méltányos kártérítést.
Hazánkba egyre több menekült érkezik, mindenekelőtt Romániából. Sorsukról, letelepedésük vagy harmadik országba való továbbutazásuk engedélyezéséről, sőt esetleges kiadatásukról rendőri szervek döntenek, többnyire a nyilvánosság kizárásával.
A Magyar Helsinki Bizottság figyelemmel kívánja kísérni a menekültek helyzetét; szorgalmazza, hogy bővüljenek mind a letelepedés, mind a továbbjutás jogi lehetőségei.
A társadalom egy része gyanakvással szemléli, lenézi a szociális, vallási és etnikai kisebbségeket, a szegényeket, a kisegyházak híveit, a cigányokat. E megkülönböztetést sok esetben jogszabályok is támogatják.
A Magyar Helsinki Bizottság szorgalmazza a megkülönböztető jogszabályok és a belőlük következő hatósági gyakorlat megváltoztatását, szorgalmazza, hogy a diszkriminációt tiltó nemzetközi egyezmények megszegőit büntessék meg.
A Magyarországgal szomszédos országokban – Ausztria kivételével – mindenütt súlyosan és folyamatosan megsértik az emberi jogokat. Amit a kormányzat és a rendőrség tesz Csehszlovákiában a másként gondolkodókkal, a Szovjetunióban a grúzokkal és örményekkel, Jugoszláviában az albánokkal, Romániában pedig az ország valamennyi állampolgárával, az mélységesen ellentétes a helsinki elvekkel. Különösen fájdalmas számunkra – hiszen közelről érint –, hogy a szomszédos országok antidemokratikus politikai viszonyai között az ott élő magyar kisebbségre kettős – politikai és nemzetiségi – elnyomás nehezedik. A romániai magyarságot a drasztikus elnyomás fizikai létében fenyegeti.
A Magyar Helsinki Bizottság tiltakozik az emberi jogok megsértése ellen – bárhol történik is. Minthogy magyar állampolgárok viszonylag könnyen utazhatnak Csehszlovákiába és Romániába, feladatának tekinti, hogy figyelemmel kísérje az emberi jogok helyzetét ezekben az országokban és segítséget nyújtson a valós helyzet megismerésében. Vállalja, hogy szükség esetén megbízottakat küld ki, hogy részt vegyenek valamely bírósági tárgyaláson vagy egy-egy jogsértés pontos körülményeinek feltárásában.
A demokratikus átalakulás Magyarországon hosszú és nehéz folyamat lesz. Számítanunk kell megtorpanásokra, időleges visszarendeződésekre. Ilyen helyzetekben különösen nagy szükség lehet a Magyar Helsinki Bizottság létezésére, munkájára.
A Magyar Helsinki Bizottság nem tartozik egyetlen párthoz vagy politikai szervezethez sem. Tagjai különböző pártok tagjai, a bizottságban azonban nem pártjukat képviselik. Pártállásuktól függetlenül közös ügyre szövetkeztek: az emberi jogok, a demokratikus szabadságjogok védelmére.
Akik az elmúlt években az emberi jogok ügyében tenni próbáltak valamit, megtapasztalhatták, hogy számíthatnak a Nemzetközi Helsinki Szövetség és tagszervezetei szolidaritására. A Magyar Helsinki Bizottság a nemzetközi szövetség tagszervezeteként az eddig kialakult jó kapcsolatot kívánja szervezettebben tovább ápolni.
A bizottság folyamatos együttműködésre törekszik más hazai emberjogi szervezetekkel, így az Emberi Jogok Magyar Ligájával, a frankfurti központú Nemzetközi Emberjogi Társaság magyar tagozatával, az Amnesty International magyar szekciójával, a Raoul Wallenberg Egyesülettel, a Független Jogvédő Szolgálattal, valamint a demokratikus pártokkal, független szervezetekkel, a magyarországi egyházakkal és vallásfelekezetekkel. Sikeres munkája érdekében együttműködésre törekszik a kormányzati szervekkel is. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy független társadalmi szervezetként semmiféle állami szervezettől nem kér és nem fogad el támogatást.
Budapest, 1989. május 19-én
- Térségünk [4]