Skip to main content

Az Észtországi Népfront kiáltványa

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


ÉSZTORSZÁG POLGÁRAIHOZ,
ÉSZTORSZÁG BARÁTAIHOZ!

Észtország politikai történetében új fejezet kezdődött. Megszületett a NÉPFRONT, a nép saját kezdeményezésű mozgalma, hogy Észtországot – s ekképpen a Szovjetuniót – a demokrácia és jogállamiság útjára segítse, és ezen az úton meg is tartsa.

Mozgalmunk azt a meggyőződést testesíti meg, hogy Észtország ügyeiről – a szabad önrendelkezés feltételei között, az összes itt élő népek érdekeinek szem előtt tartásával – Észtországban és mindenekelőtt az észtek közreműködésével kell határozni. (…)

Kinyilvánítjuk, hogy:

– Célunk olyan társadalmi és állami berendezkedés, olyan életkörülmények megteremtése, amelyek biztosítják az észt nép fennmaradását és reményteljes jövőjét;

– Biztosítjuk az Észtországban élő összes népek szabad fejlődését azzal a feltétellel, hogy elismerést nyer az őslakos észt nép önrendelkezési joga;

– Elutasítjuk az erőszak alkalmazását, és reméljük: nem hoznak bennünket olyan helyzetbe, amely reménytelen elhatározásba sodorná népünket;

– Nyitottak vagyunk a különböző nézetek iránt, készek vagyunk együttműködni minden szervezettel és mozgalommal, ha támogatják az emberibb társadalom és a néphatalom megvalósulását;

– Tudatában vagyunk a világ politikai realitásainak, viszont elvárjuk a világ közvéleményétől, hogy a mai Észtországot új politikai tényezőként ismerje el. (…)

Nem kívánunk sem kevesebbet, sem többet – és semmi magától értetődőbbet –, mint szabad népként szabad országban élni.

(Fordította: Mészáros András)

(Február 24-ét, az 1918-ban kibocsátott függetlenségi nyilatkozatuk évfordulóját 1940 óta tilos volt megülni Észtföldön. 1989. február 24-től újra kék-fekete-fehér zászlót lenget a szél a tallini Pikk Hermann-bástyán. Az Észtországi Népfront ebből az alkalomból adta ki kiáltványát, amely a Vaba Maa [Szabad Ország] című saját kiadványának március 15-i, 1. számában jelent meg.)

























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon