Skip to main content

Beszélő szamizdat, 27. szám (1989/2.), Évfolyam 1, Szám 28

Nagy Imre: Nagy Imre levele Donáth Ferenchez

: Impresszum

Kis János: A visszaszámlálás megkezdődött

Soros György: Gorbacsov látomása

Halda Alíz: Magánügy

Bokros Lajos: Miért elfogadhatatlan az átalakulási törvény Országgyűlés elé beterjesztendő tervezete?

Zuglói László [Árva László]: Az „urambátyám szocializmustól” a „haverok kapitalizmusáig”

Szalai Erzsébet: Az új elit

Magyar Elemér: Bűnüldözők, bűnüldözöttek

: A Független Jogvédő Szolgálat nyilatkozatai

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: A szocialista rendőr(-ség)

–szeg– [Kőszeg Ferenc]: Lezárul végre Kristály Gyula ügye?

Bozóki András: S. I. esete a határőrséggel

Iványi Gábor: Nekrológ a „megszűnő” Állami Egyházügyi Hivatal felett

ifj. Balog Zoltán: Vitairat a református egyházról Magyarországon

Mécs Imre - Rainer M. János: „Fejére szól, ki szót emel…”

A karhatalom hétköznapjaiból – 1957 tavaszán

: Ítélet Bibó István és társai perében

: A tbiliszi vérengzésről

Iványi Gábor: Az „énekes forradalom”

Beszélgetés az Észt Köztársaságban végbemenő változásokról egy észt pedagógussal

: Az Észtországi Népfront kiáltványa

: A Magyar Helsinki Bizottság Alapító Felhívása

Új szervezet az emberi jogok védelmére

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon