Újvárosi Viktor [Somogyi János]

Nyomtatóbarát változat

„Éneklő rendőrök        
szívében,
Vadvirágokért               
éneklő
rendőrök szívében”

A szocializmus és különösen az ún. létező szocializmus definíciója körül, napjainkban, teljes a tanácstalanság. Már a kommunista főideológusok sem tudják megmondani, mit is jelent valójában ez a szó. De találó a vicc: a „szocialista” – fosztóképző. A szocialista demokrácia a demokrácia hiányát, a szocialista törvényesség a törvényesség hiányát jelenti.

A szocialista rendőrség azonban – távolról sem jelenti a rendőrség hiányát. Ellenkezőleg.

A szocialista rendőrség a hatalmat gyakorlók támasza, ezért tagjai – a szocialista rendőrök megkülönböztetett védelmet élveznek. Személyük a tömegkommunikációban a közelmúltig nem volt támadható, ma is csak módjával az.

A szocialista rendőrre külön szabályok vonatkoznak, esetleges felelősségre vonása – ma is – belügy, külön ügyészséggel, külön bírósággal, a nyilvánosság kizárásával.

A szocialista rendőr felelősségre vonását csak egy másik szocialista rendőr kezdeményezheti (ennek hiányában még a szoc. ügyészség sem folytathat le vele szemben eljárást).

A szoc. rendőr nagyon érzékeny lelkületű, elég csak egy megjegyzés, esetleg egy grimasz, olykor egy pillantás és máris csattan a pofon, kattan a bilincs.

A szoc. rendőr gyűlöli az öntudatos állampolgárt (akinek jogai vannak, és a rendőri intézkedés jogszerűségét kétségbe meri vonni), vele szemben mindig rendkívül durván lép fel, nem válogatva az eszközökben.

A szoc. rendőr nem áll társadalmi és valóságos törvényi kontroll alatt.

Csoda-e, ha a szoc. rendőrnek übermensch-tudata[SZJ] van.

Az alábbi eseteket a Független Jogvédő Szolgálat kartotékaiból válogattuk össze, bizonyítandó, hogy az újabban a sajtóban is emlegetett „rendőri túlkapások” nem egy-egy agresszív személyiségű rendőr fegyelmezetlenségének következtében jönnek létre, hanem az egész testület megszokott viselkedésének felszínre került tünetei. Valamennyi eset a közelmúltban történt, 1988 ősze és 1989 áprilisa között.

Politikai ügyek                                    

– 1988. október 23-án a kokárdát viselő B. Lajos IV-es gimnazistát a népligeti metróaluljáró irodájában addig verték a rendőrök, amíg feldagadt szájjal ki nem nyögte, hogy ’56-ban ellenforradalom volt.

– Kriston Pétert ugyanekkor, ugyanott szintén megverték, elvették tőle a kabátján viselt Dunakör-jelvényt és néhány röplapot. Ugyanitt Philipp Tibor kezéből kiütötték a fényképezőgépét, a benne lévő film fényt kapott, és elvették tőle azt a magnókazettát, amelyen rögzítette a jogellenesen intézkedő rendőrök hangját.

– 1988. november 15-én a Brassói felkelés egyéves évfordulójára megemlékezők közül gumibottal súlyosan bántalmazták Hermán Pétert, Vénusz Jánost, Bouquet Gábort, Deli Gézát és egy erdélyi menekült kislányt is. Másokat, Miklósi Lászlót, Illés Györgyöt stb. jogellenesen előállítottak, és hat órán át fogva tartottak.

– dr. Mészáros Gyula a Dohány utcában este 11 óra tájban – a járda mellett parkoló autók miatt – az úttesten állva próbált taxit fogni. A járőröző URH-s kocsiból kiszálló két rendőr felküldte a járdára, majd – miután nem ment azonnal – igazoltatták és megmotozták. A zsebében megtalálták a Republikánus Kör 14. számú levelét, ezért megbilincselték, és a rendőrségre vittek. Ott szemmel láthatóan részeg rendőrök agyba-főbe verték, olyan szitkozódások közepette, mint „mocskos alternatívok, majd adunk nektek demokráciát”. Távozása előtt még a rendőrségi bejárati ajtó előtt egy civil ruhás rendőr megállította, és négyszer-ötször ököllel az arcába vágott.

Az állampolgári öntudat megtorlása      

– Szűcs János az Etele presszóban megkérte a két igazoltató rendőrt, hogy – ha nem hivatalosan akarnak vele társalogni (a kabátja hajtókáján lévő koronás címerről) – vegyék ki a kezüket a zsebükből. Válaszképpen a rendőrök Szűcs Jánost megbilincselték, beszállították a rendőrségi fogdába, ott megrugdosták, leköpdösték, és az arcába spray-t fújtak, úgyhogy az egyik szemére 12 órára elveszítette a látását.

– Tóth Zoltán egy este a belvárosban verekedő fiatalok mellett haladt el. A rendőrautó közeledtekor a verekedők szétszaladtak. A rendőrök Tóth Zoltánt igazoltatták, majd elő akarták állítani, ő azonban nem akart beülni a rendőrautóba. Erre megbilincselték, arccal az autó padlójára lökték, az V. kerületi kapitányság épületénél a lábánál fogva húzták ki a kocsiból, bent pedig agyba-főbe verték. Ezután vádat emeltek ellene hatóság elleni erőszak címén.

– Hegedűs Gyulát éjjel az országúton igazoltatták, és megállapították, hogy lejárt a személyazonossági igazolványa. Hegedűs nem tudta vagy nem akarta kifizetni a 400 forint helyszíni bírságot. Az intézkedő (valószínűleg ittas) rendőr erősködött, hogy fizessen. A vita során a rendőr előbb rácsapta a gépkocsi ajtaját Hegedűs karjára, majd amikor ezt sérelmezte, felpofozta. A rendőrök a gépkocsijuk helyzetvilágítását is kikapcsolva távoztak a helyszínről. Hegedűs megjegyezte az autó rendszámát, és feljelentést tett. A Katonai Ügyészség az ügyet fegyelmi jogkörbe utalta. Hegedűst négyszer idézték be Gyöngyöshalásziból Gödöllőre, míg meghozták a határozatot, hogy bizonyítékok hiányában az eljárást megszüntetik.

Bántalmazás – megszokásból

Eöry Tibor karácsony és újév között az egyik Somogy megyei faluban meglátogatta barátját. Olyan jól érezte magát, hogy a falusi postáról betelefonált a budapesti munkahelyére, és további szabadságot kért. Jókedvében a két fiatalember egy műszerre mutatva megkérdezte a postai alkalmazottól, hogy az-e a riasztócsengő. Este két rendőr ugrasztotta ki őket az ágyból, és a szomszédos takarékpénztár irodájában megkezdték a kihallgatásukat. Egy magát századosnak mondó nyomozó mindenekelőtt megverte Eöry Tibort. A kihallgatás során kiderült, hogy a szomszédos faluban három hete elkövetett postarablás tetteseit keresik. A kihallgatásról nem készült jegyzőkönyv, Eöryt azonban bocsánatkérésre kényszerítették, mert viselkedésével félreértésre adott okot.

– Szabó Zoltán Dunakeszin segített a barátjának, aki a gépkocsijával kukoricát szállított haza a földjéről. A faluban a rendőrök igazoltatták, és előállították őket. A kihallgatás azzal kezdődött, hogy Szabó Zoltánt többször megpofozták, gyomron vágták, majd közölték vele, hogy a kukoricát lopták. Szabónál – mialatt a rendőrségen volt – házkutatást tartottak, és sok tárgyat elvittek (pl. fúrógép, fényképezőgép, szerszámok). A lefoglalásról jegyzőkönyvet nem vettek föl, így utóbb meg sem lehetett állapítani, mi minden tűnt el Szabóéktól. Követelték tőle, hogy vásárlási blokkal igazolja a lefoglalt tárgyak származását.

– Bacskai Sándort lakása kiürítésére kötelezték. A tanácsi dolgozókat biztosító rendőrök Bacskait – noha semmilyen ellenállást nem tanúsított – egy székbe ültették, a karfához bilincselték, és felszólították, hogy egy lapra írja fel barátainak a nevét és lakcímét.

Útlevél


A korábbinál liberálisabb jelenlegi útlevéljogszabályok még mindig tág teret adnak a rendőri önkényeskedésnek. Az útlevélkérelmet változatlanul a régi formanyomtatványon utasítják el, törvénysértő módon, indokolás nélkül.

A hatályos törvényerejű rendelet értelmében megtagadható az útlevél attól, aki magyar állampolgár jogellenes külföldön maradását, illetve külföldre utazását elősegítette.

– Egy kétgyermekes asszonynak – Vassné Gross Gabriellának – ezzel az indoklással nem adnak útlevelet. Ezért nem tudja meglátogatni a négyéves gyerekét, aki a két és fél éve időközben elvált férjével Svédországban maradt. Még azt sem hajlandók a szoc. rendőrségen elárulni, mivel és hogyan segítette elő – a Svédországból a másik gyermekkel hazatérő fiatalasszony – férjének és gyerekének a külföldön maradását. A rendőrség érvelése: ha az egyik gyereket hazahozta, biztos haza tudta volna hozni a másikat is. Ennyi rendőrtisztviselői okoskodás elég ahhoz, hogy valakit megfosszanak az utazás állampolgári jogától.

Több ellenzékinek írták a múlt évben: korábbi külföldi utazása során súlyosan megsértette a Magyar Népköztársaság jogszabályait. Egyetlen esetben sem jelölték meg, hogy az illető mikor, hogyan és milyen jogszabályt szegett meg, nem is akárhogyan, hanem súlyosan. Az államigazgatási eljárásról szóló törvény – amely a rendőrség igazgatásrendészeti feladatai ellátására is vonatkozik – értelmében a határozat indokolási részében tényszerű érvekkel, adatokkal kell a rendelkező részben foglaltakat meggyőzően alátámasztani.

– Egy nyugdíjas, a lelkészi hivatástól évtizedek óta eltiltott balassagyarmati paptól tavaly azon a címen tagadták meg az útlevelet, hogy a kiutazása az állam biztonságát veszélyezteti. Ehhez talán nem is kell kommentár.

– Hetei Ferenc 1984 augusztusában nem tért vissza külföldi útjáról, 1988-ban hazajött. Ekkor a jogszabályra hivatkozva 5 évre, 1993 augusztusáig kizárták az utazásból, „megfeledkezve” a törvény pontos szövegéről, amely szerint az 5 évet az elkövetés időpontjától, vagyis 1984 augusztusától kell számítani.

– Tóth Gábor 1984 nyarán Jugoszláviából átment az NSZK-ba, és kintmaradási lehetőségek után érdeklődött. Ezért hazatérése után, 1985-ben, bevonták az útlevelét, és 5 évre kizárták az utazásból, mert, úgymond, magyar állampolgárhoz nem méltó módon viselkedett. 1988-ban az új jogszabály hatályba lépésével ún. világútlevelet kért, mert abban nincs olyan tiltó passzus, melynek alapján 1985-ben kizárták az utazásból. Kérelmét elutasították, elkeseredettségében nekivágott az országhatárnak, de elfogták, és tiltott határátlépés kísérlete miatt 2 és fél év börtönre ítélték.

---

Az 1/1985 (II. 1.) BM sz. rendelet a személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedésekről szól, és viszonylag félreérthetetlen megfogalmazásban határozza meg, hogy mikor, kit, miért lehet bekísérni, előállítani, elfogni, elővezetni. Az alábbi esetek mindegyikében hiányzott a jogszabályi előfeltétel a rendőri intézkedéshez.

– László György matematikus – a televízió Kék Fény fórumában hallottakon felbuzdulva – egy októberi reggelen figyelmeztette egy URH-s kocsi rendőr utasait, hogy kapcsolják be a biztonsági övet, hiszen az előírás rájuk is vonatkozik, és az ő érdekeiket is szolgálja.

A három rendőr azonnal kiszállt a kocsiból, útszéli hangnemben szitkozódva igazoltatta László Györgyöt, majd az egyiknek eszébe jutott, hogy László tulajdonképpen szidta az anyját, ezért elő kell állítani. Amikor László szóvá tette, hogy a rendőrök tilos helyen parkoltak, azonnal megbilincselték. Néhány héttel később – a hatóság megsértése címén – 1500 Ft-ra megbírságolták.

– Tamási Zoltánt – a biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztása miatt 300 forint helyszíni bírsággal sújtották. Majd akkor fizet, mondta Tamási, ha a rendőrök és a miniszterek is bekapcsolják magukat. A rendőr ezek után előállította Tamásit, órákig várakoztatták a kapitányság épületében, majd amikor az előállítás indokolatlansága miatt panaszt akart tenni, és közölte, hogy addig nem távozik, amíg a panaszát jegyzőkönyvbe nem veszik, kipofozták az épületből. Feljelentésére azt a választ kapta a Katonai Ügyészségtől, hogy bűncselekmény hiányában megtagadják a nyomozást.

– Vida Antal a barátjával este 7 órakor keresztülment a Vörösmarty téren. Két rendőr igazoltatta őket, majd egy félreérthető megjegyzés miatt mindkettőjüket előállították a kapitányságra. Bent Vidának spray-t fecskendeztek az arcába, és megbilincselték, mert tiszteletlennek minősítették egy észrevételét. Később eljárást indítottak ellene hatósági személy akadályoztatása címén: állítólag akadályozta a rendőröket abban, hogy a barátjával szemben megfelelően intézkedjenek.

– Éliás Andrást október 23-án este a Rákóczi úton igazoltatta egy rendőr, és gorombáskodott vele, minden ok nélkül. A rendőr Éliás többszöri kérésére sem volt hajlandó igazolni magát, viszont Éliás következetes tiltakozására elállt attól a szándékától, hogy táskájának tartalmát ellenőrizze.

– Steidl Gábor fiatal értelmiségi a barátaival legénybúcsút tartott. Éjjel 1 óra körül a Városmajoron mentek keresztül. Egy ott lakó személlyel szóváltásba keveredtek, az illető a közeli rendőrségen bejelentést tett ellenük. A helyszínre érkező rendőrök egyike a géppisztolyát csőre töltve a fiúkra fogta – úgy kérte a személyi igazolványukat. A fiatal diplomások tiltakozására a rendőr a géppisztolyából több lövést adott le a levegőbe. A fiatalemberek bementek a közeli kapitányságra, hogy feljelentést tegyenek az indokolatlanul eljáró, lövöldöző rendőrrel szemben. Reggel 8 órakor már bilincsben kísérték őket az ügyészségre. Végül mind velük szemben, mind a rendőrökkel szemben megszüntették az eljárást. A géppisztolyos rendőrt fegyelmileg felelősségre vonták – nem a lövöldözés miatt, hanem mert kapuügyeletes létére engedély nélkül elhagyta az őrhelyét.

– A gyöngyöshalászi független szervezetekhez tartozó polgárok vállalták, hogy társadalmi munkában lebontják a falusi sportkör kezelésében lévő egykori felvonulási épületet. Egy a munkálatok során kibontott használt boyler sorsát nem tisztázták kellő módon. Ezt a helyzetet használta ki a rendőrség, hogy lopás címén büntetőeljárást indítson az egyik „főalternatív” ellen, aki már régóta szálka volt a szemükben. A gyanúsított az eljárás miatt panaszt tett az ügyészségen, panaszának az ügyészség helyt adott. Az embereket azonban még az eljárás megszűnése után is idézték és kihallgatták a már nem is létező büntetőügyben.

– S. Gábort egyik este hirdetményragasztás közben igazoltatta a körzeti megbízott. Éjjel 1 órakor a lakásán kereste fel, és kihallgatta, mert a főnöke utasítására írásbeli jelentést kellett készíteni az ügyről. S. a zaklatás miatt panaszt tett, de a kerületi kapitány szerint semmi kivetnivaló nem volt a rendőr eljárásában.

– Gyakran előfordul, hogy a független szervezetek valamilyen rendezvényével, akciójával kapcsolatban az aktivisták szórólapokat osztogatnak, aláírásokat gyűjtenek. A rendőrök ezeket az aktivistákat igazoltatják, gyakran előállítják, és a náluk lévő szórólapokat, gyűjtőíveket elveszik, és még átvételi elismervényt sem adnak. Egyik aktivista személyi igazolványát rongáltság címén egy ilyen alkalommal bevonták, őt magát pedig 1500 Ft szabálysértési bírsággal sújtották. Fellebbezésében a szabálysértő tanúbizonyítást is indítványozott, arra vonatkozóan, hogy a személyazonossági nem volt rongált. Erre a másodfokú hatóság – láss csodát – mentesítette a pénzbírság megfizetése alól.

– Sok a panasz a hivatalosan nem létező levélcenzúrára. Rendszeresen előfordult, hogy a független szervezetek rendezvényeire a meghívók nagy részét a címzettek csak az esemény után kapták meg. Egy avantgárd fotós meghívójára a címzettek helyett csak a rendőrség érkezett meg, noha nekik nem is küldött meghívót.

Az is előfordult, hogy a szombat délelőtti rendezvényre szombat délután kézbesítették a sima levelet, pedig köztudott, hogy szombaton a posta egyszerű levelet nem kézbesít. Többen úgy tudják, hogy a Keleti pályaudvar melletti postahivatalban „minőségellenőrzés” fedőnéven működik a levélcenzúra hivatal, 80 fős belügyi apparátussal. Egy konkrét ügyben tett feljelentést az ügyészség bűncselekmény alapos gyanújának hiányában utasított el.

Eddig csak a szocialista rendőr látható és dokumentálható jogsértő ténykedéséről esett szó. Van azonban kevésbé látható és nehezebben dokumentálható működése – a szoc. állambiztonsági rendőrségé, amely az öntudatos állampolgárban látja a rendszer legfőbb ellenségét (és ebben talán nem is téved nagyot).

Az állambiztonságis adatokat gyűjt, hamis idézéseket küld, a kiválasztott állampolgárt megpróbálja a környezetétől elszigetelni, barátait, ismerőseit a vele való kapcsolat fenntartásától eltanácsolja, fenyegeti, megfélemlíti őket, magánleveleket olvas és tart vissza, telefonokat hallgat le, lakhelyet, munkahelyet jelöl ki stb.

Mindennek milyen jogi alapja van? Semmilyen.

A 39/1974 sz. Korm. rendelet 8. § f) pontja szerint a szoc. rendőrségnek kötelessége a hatályos jogszabályoknak megfelelően harcot folytatni a társadalomellenes jelenségek ellen, amelyek bűncselekmények elkövetését idézhetik elő. Ebbe a feladatkörbe talán az előbbi tevékenység is beletartozik, különösen, ha eltekintünk a „hatályos jogszabályoknak megfelelően” kitételtől.

Okkal adódik a kérdés, tulajdonképpen mi az, ami nem tartozik a szoc. rendőrség hatáskörébe, mi az, amihez nincs joga?

A választ talán a FJSZ egyik ügyfele, kedves barátom 1989. március 14-én kelt nyílt levele adja meg: „Kedves VI–VII. kerületi Kapitányság! A mellékelt idézésükre nem fogok megjelenni, hanem illegalitásba vonulok. Nem fogok megjelenni, mert félek a rendőrségtől, az utcán is és bent is. Személyes okom van rá.

1988 januárjában az utcáról elvittek, és a Szalai utcában másfél óráig rugdostak, gumibotoztak, pofoztak, gyomroztak. Nem ám politikai vagy bűnügyben, hanem művészeti ügyben. Addig is tudtam, de azótától fogva saját gyomromon, fejemen, arcomon, bőrömön érzem, hogy parancsra vagy anélkül a rendőrségen még mindig az történik, amihez kedvük szottyan.

A megjelenést polgári engedetlenségből is megtagadom.

Mert hát ez az idézés egy kivégzőosztag szigorával van megírva.

Én tehát félek bemenni abba a méregdrága épületbe, amit a rossznyelvek szerint, vagyis a vidám emberek szerint Pierre Cardin tervezett. Félek, mert a jogállamon kívülre kerülök ott benn. Az történik a rendőrségen, amihez kedvük van.                                        

A szívemmel láttam                                  
meg a félelmet. Reked-  
tesek lettek a szavak.”

• Jogvédelem