Skip to main content

A Független Jogvédő Szolgálat nyilatkozatai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Független Jogvédő Szolgálat kartotékjaiból

 
A rendőri brutalitásokról


A közelmúltban nyilvánosságra került néhány eset a rendőri brutalitás mindennapos gyakorlatáról.

A különböző sajtóorgánumokban megnyilatkozó rendőr-funkcionáriusok azt állítják, hogy kivételes, rendhagyó esetekről van szó.

Mi, a Független Jogvédő Szolgálat munkatársai tudjuk, hogy ez nem igaz. A szocialista rendőrség 44 éve a hatalom gyakorlóinak megkülönböztetett védelmét élvezi, és törvények felett áll ma is.

Tudjuk, naponta látjuk, tapasztaljuk, hogy a kiszolgáltatott állampolgár öntudatának legcsekélyebb megnyilvánulása milyen durva magatartást vált ki azonnal a társadalmi és törvényi kontroll nélkül ténykedő rendőrökből. (Itt most nem is szólunk az állambiztonsági rendőrség általában „erőszak nélküli” beavatkozásáról az emberek életébe, amelynek célja a megfélemlítés, a veszélyesnek ítélt személyek elszigetelése.)

A Független Jogvédő Szolgálat dokumentációjában több mint 50 olyan ügy szerepel, amelyben jogellenes, brutális rendőri intézkedés miatt tettek panaszt a sérelmet szenvedettek. Valamennyi ügy az elmúlt egy év alatt keletkezett. Közös jellemzőjük, hogy a rendőrfőnökök és rendőrügyészek egyetlen esetben sem találtak semmi kivetnivalót rendőrtársaik eljárásában.

Törvényt és állampolgárt tisztelő rendőrök csak akkor lesznek,

– ha megszűnnek a rendőrügyészségek és rendőrbíróságok;

– ha megszűnik a kivételes elbánás a rendőrök ügyeiben és a rendőrök privilegizált helyzete;

– ha a rendőrség a tevékenységét társadalmi ellenőrzés és a legteljesebb nyilvánosság mellett fogja végezi;

– ha az állampolgár nem lesz alattvaló, és ér annyit, mint egy rendőr.

Nem hihetünk az MSZMP és a kormány reformszándékai komolyságában, amíg a jogellenes rendőri intézkedések mindennaposak, és hátrányos jogkövetkezmények nélkül maradnak.

Budapest, 1989. április 16-án

A részeg rendőr intézkedési jogosultságáról                             

Solymosi Attila és társai ellen a Fővárosi Bíróságon folyamatban lévő büntetőügyben az igazságügyi szakértő megállapította, hogy a sértett rendőr a vádbeli időpontban erősen ittas állapotban volt (kisebb fokú alkoholmérgezést szenvedett).

A szakvélemény kapcsán felmerült (többek között) a sajtó képviselőiben is, hogy vajon van-e intézkedési jogosultsága egy részeg rendőrnek. A Tv-híradó riporterének kérdésére 1989. május 16-án sugárzott Híradóban a fővárosi főügyész-helyettes elmondta, hogy a rendőri intézkedés jogosultságánál nem szempont az, hogy az intézkedő rendőr alkoholos befolyásoltság hatása alatt áll-e vagy sem.

Meggyőződésünk, hogy a főügyészség idézett jogi álláspontja megdöbbentette és jogos aggodalommal (félelemmel) töltötte el a tv-nézők millióit.

Nem áll módunkban ismerni (mert törvénysértő módon, még mindig államtitokként kezelik) a rendőrség szolgálati szabályzatát, de ismerjük a Munka Törvénykönyvét és a munkavédelemről szóló minisztertanácsi rendeletet, amelyek kimondják, hogy a dolgozó köteles a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban munkát végezni.

Józan ésszel fel sem fogható, hogyan végezhet jogszerűen munkát a lőfegyverrel felszerelt rendőr, amikor a hatályos jogszabályok értelmében egy udvart söprögető segédmunkást is el kell tiltani a munkavégzéstől, ha ittas állapotban van.

Talán nem kis mértékben ennek az ügyészi szemléletnek az eredménye, hogy a Független Jogvédő Szolgálat az elmúlt 1 évben mintegy 50 olyan esetet regisztrált, ahol jogellenes (gyakran brutális) rendőri intézkedésre került sor.

Nem hisszük (nem akarjuk elhinni), hogy a jogállamiság felé vezető úton még ilyen messzire lennénk a céltól.

Budapest, 1989. május 18.











































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon