Skip to main content

A Független Jogvédő Szolgálat felhívása

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A rendőr igazoltathatja, megmotozhatja, kihallgathatja, előállíthatja a járókelőt – intézkedését nem kell megindokolnia.

A rendőr megverheti a járókelőt – a feljelentés sorsáról rendőr ügyész dönt, az ügyben keletkezett iratokat államtitokként kezelik, az állampolgár nem kaphatja meg őket.

A rendőrség rendőri felügyelet alá helyezheti az állampolgárt, kényszerlakhelyet jelölhet ki a számára – a határozat ellen csak magasabb rendőri szervhez lehet fellebbezni.

A rendőrség hatvan napig tartó elzárással büntetheti a szabálysértőt – rendes bírósághoz az állampolgár ebben az esetben sem fordulhat. Elzárással büntethető egyebek közt a „közveszélyes munkakerülés”: növekvő munkanélküliség idején különösen méltányos büntetésmód.

A rendőrség nemzeti kokárdákat tép le, addig ütlegeli áldozatát, amíg az a forradalmat ellenforradalomnak, a diktatúrát szabadságnak, önmagát pedig – mert történetesen az Emberi Jogok Nyilatkozatát hordta a zsebében – fasiszta patkánynak nem nevezi. Viselkedése olyan szellemiség továbbélését jelzi, amely a sajtóból és a közéletből már kiveszni látszik.

A rendőrség nyomásgyakorló csoportként befolyásolja a törvényalkotást, korlátokat igyekszik beépíteni az új jogszabályokba, amelyeknek – meghirdetett céljuk szerint – a szabadságjogokat kellene garantálniuk.

A rendőrség óriásszervezetként hatalmas összegekkel terheli a költségvetést. Hivalkodó létszámával, ruházatával és technikai felszereltségével egyszerre kifejezője önnön hatalmi gőgjének és a politikai vezetés szüntelen szorongásának.

A jogállamiságnak fontos feltétele, hogy szűnjön meg a rendőrség kivételezett státusa. A rendőr nem katona és nem lovag, hanem állami tisztviselő.

1. Rendőrök ellen tett feljelentések ügyében a (nem katonai) ügyészség folytasson nyomozást, a vádlottak felett rendes polgári bíróság ítélkezzen.

2. Szűnjenek meg a „megelőző” rendőri kényszerintézkedések; kényszerintézkedéseket csak bíróság rendelhessen el, büntetőeljárás keretében.

3. Szűnjön meg az elzárással is büntethető szabálysértések kategóriája.

4. Szűnjön meg a rendőri határozatok támadhatatlansága. A fellebbezéseket bíróság vizsgálja felül.

A Független Jogvédő Szolgálat dokumentációt kíván készíteni a rendőrség ellenőrizetlen hatalmának káros következményeiről.

Kérjük azokat,

akiket 1987–88-ban a rendőrség bántalmazott vagy – véleményük szerint ok nélkül – előállított, és erről bármiféle dokumentummal (látlelet, lefoglalási határozat, feljelentés) rendelkeznek;

– akiket rendőri felügyelet alá helyeztek, lakhelyükről kitiltottak, vagy akik számára kényszerlakhelyet jelöltek ki;

– akiket szabálysértés miatt elzárásra ítéltek;

– akiket szabálysértés – mindenekelőtt közveszélyes munkakerülés – miatt elzárásra ítéltek;

– akiket közveszélyes munkakerülés miatt szigorított javító-nevelő munkára ítéltek;

– végezetül azokat, akiket 1956-ot követően elítéltek, és a büntetett előélet hátrányos következményei alól 1988-ban sem mentesültek,

jelentkezzenek a Független Jogvédő Szolgálat Irodájában (Budapest 1084, Déri Miksa u. 10. II. em. 10.). Félfogadás: szerdán és pénteken délután 17–20 óráig. Telefon: 137-574.

A dokumentált ügyeket a jelentkezők egyetértésével nyilvánosságra hozzuk.












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon