Skip to main content

Impresszum

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szamizdat-Beszélő utolsó száma. Ősztől lapunk új folyama hetenként jelenik meg.

Szerkesztőségünkkel az alábbi címeken lehet fölvenni a kapcsolatot:

Eörsi János 1033 Budapest, Fő tér 2.

Haraszti Miklós

F. Havas Gábor 1024 Budapest, Szilágyi e. fasor 13–15. 163-899

Iványi Gábor 1039 Budapest, Madzsar J. u. 33. 800-613

Kis János

Kőszeg Ferenc 1053 Budapest, Felszabadulás tér 4. 183-178

Petri György 1015 Budapest, Batthyány u. 31.

Solt Ottilia 1023 Budapest, Komjádi u. 3. 351-086

Szilágyi Sándor 1086 Budapest, Dankó u. 38. 133-864

A Beszélő 27. számának önköltsége példányonként 120 forint.
























Megjelent: Beszélő szamizdat, 27. szám (1989/2.), Évfolyam 1, Szám 28


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon