Nyomtatóbarát változat

MOSZKVA TÁRSADALMI SZERVEZŐDÉSEINEK FELHÍVÁSA A NÉPI KÜLDÖTTEKHEZ, A SZU LEGFŐBB ÜGYÉSZÉHEZ, A PÁRTHOZ ÉS A KORMÁNYHOZ

A hazánkban 1989. április 9-én lezajló esemény nem kevésbé kérdőjelezi meg a civilizáció létét, mint a csernobili katasztrófa.

Álarcos, felfegyverzett férfiak éjjel a város terén tankok és páncélautók védelme alatt utászásókkal agyonvertek nem kevesebb mint 15 kamaszlányt, fiatalasszonyt egy orvossal, egy öregasszonnyal és még néhány emberrel együtt. A gyilkosságot szemtanúk bizonyítják. A szemtanúk arról is beszámoltak, hogy egy kamaszcsoportra olyan nagy hatású vegyi anyagot tartalmazó lövedéket lőttek, amelynek ellenanyagát a polgári orvostudomány nem ismeri. Az orvosok kérésére, hogy a haldoklók megmentésének érdekében adják át a vegyszer titkát, Moszkvából azt válaszolták: katonai titok.

A tbiliszi vezetőségi székház előtti lépcsőkön ülő lányokat úgy ölték le, mint a patkányokat. A gyilkosok mészárlásukat durva szitkozódással és ordítozással kísérték. „Nesztek, szabadság!” Ilyen fokú banditizmus önmagában is elborzaszt minden józan állampolgárt, bármilyen is a meggyőződése, bármilyenek a nézetei egyébként. De ami különösen dermesztő és felfoghatatlan, az az, hogy erre a bűntényre a hadseregben vagy belföldi osztagban szolgáló személyek adták ki a parancsot. A különleges alakulatokat lányok és asszonyok ellen vetették be. Volt-e már a világon olyan hadsereg, amely erre vetemedett?

Nem tudjuk, ki adta ki a parancsot. Másvalamit azonban tudunk: a sztálini rezsim vezette be és alkalmazta tömegméretekben az erőszakos bűncselekmények elkövetésének eszközét politikai célokért. Ám akkor ezt zárt ajtók és a lágerek szögesdrótjai mögött tették. Ma, amikor a sztálinizmust leleplezték, és az országban deklarálták a jogállamot, a bűncselekményt katonai úton kivitték városaink utcáira.

A tbiliszi események nem egyedülállók. Az ilyen vérengzések Moszkvában kezdődtek, amikor múlt év augusztus 21-én a különleges osztagok brutálisan összeverték, megnyomorították az embereket, akik mindössze békés gyűlést szándékoztak tartani. Ugyanez történt Alapajevszkben.[SZJ] A rémtettek Cvartnocban[SZJ] folytatódtak, ahol a repülőtér békés utasait tették nyomorékká, Minszkben,[SZJ] ahol az emberek a sztálini elnyomás áldozatainak emlékműve előtt akartak tisztelegni.

Nem tudjuk, ki adta ki a parancsot a tbiliszi öldöklésre. De azt nagyon is jól tudjuk, hogy ez csak azután történhetett, hogy a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elfogadta a különleges alakulatok felállításáról szóló rendeletet.

Moszkva és más városok társadalmi szerveződései felhívták a figyelmet az ilyenfajta következmények lehetőségére. Állampolgárok ezrei, köztük tekintélyes jogászok léptek fel, írták alá a hatóságokhoz intézett felhívást a különleges alakulatokat szabályozó alkotmányellenes, embertelen rendeletek megváltoztatására. Ma azok, akik megalkották és elfogadták ezeket a rendeleteket, nem jelenthetik ki, hogy nem láthatták előre a következményeket. Nem kenhetik a közlegényekre a felelősséget. A közvetlen bűnösök azok, akik öltek, feleljenek gyilkosként a törvény előtt, azok pedig, akik lehetővé telté, hogy ez a bűncselekmény megvalósulhasson, vállalják a politikai felelősséget.

Követeljük:

1. Azon rendeletek azonnali eltörlését, amelyek korlátlan lehetőséget adnak a különleges alakulatoknak[SZJ] a békés lakossággal szembeni megtorló akciókra. Amilyen sürgősen elfogadták, vonják is vissza ezeket.

2. Hozzák nyilvánosságra a Tbilisziben és egyéb helyeken elkövetett gyilkosságok körülményeinek kivizsgálására létrehozott kormánybizottságok munkájának eredményeit. Kerüljön nyilvánosságra, hogy a különleges alakulatoknak milyen szerepük volt ezen eseményekben. A bizottságba vegyenek be népi küldötteket, tudósokat, írókat, jogászokat és a közvélemény más képviselőit.

3. Az ügy nyilvános megvitatását, többek között a népi küldöttek ülésén, amelynek az a feladata, hogy megállapítsa, kit terhel a politikai felelősség a különleges alakulatoknál kialakult barbár erkölcsökért és az alakulatok indokolatlan bevetéséért, olyan formában, mint Tbilisziben.

Jelen felhívás elhangzott a moszkvai társadalmi szerveződések gyűlésén 1989. április 16-án a Grúz Központban. A gyűlést a Moszkvai Tribün, a Demokratikus Peresztrojka, a Moszkvai Népfront és más klubok kezdeményezésére tartották.

A gyűlésen felszólalt:

A. Szaharov akadémikus
A. Voznyeszenszkij költő
Ju. Karjakin író
V. Csalikova filozófus, publicista és mások.

• Térségünk