Skip to main content

A Demokratikus Peresztrojka moszkvai klub tagjainak és vendégeinek felhívása

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Románia-dosszié



ÁLLÍTSUK LE AZ ESZTELEN TERVEKET!

Idén június elején Románia „nagy kondukátora”, Nicolae Ceausescu megerősítette az ország vezetőinek nagyszabású programját az elkövetkezendő 2-3 évben megvalósítandó településrendezésről. Mi is áll e mögött a program mögött? Tényszerűen a 13 ezer településből, faluból, tanyából 7-8 ezer fizikai megsemmisítése, főként a lakosság egytizedét kitevő, nemzeti kisebbségek által sűrűn lakott Erdélyben és Bácskában. Azt követően, hogy a buldózerek lesöprik a lakóházakat, templomokat és temetőket a föld színéről, a lakosságot áttelepítik az „agráripari központok” külön e célra épült betondobozaiba.

Ezek a tervek abszurdak, akár egy Ionescu-darab. De már eddig is sok abszurd terv valósult meg. Az ország titáni munkával felépített kőolajvegyészetének csak egyharmada üzemel; a lapáttal, csákánnyal kiásott csatorna a Duna és a Fekete-tenger között hajózásra alkalmatlan; a bukaresti tömeges bontások tönkretették a város építészeti arculatát; a népet már régóta kényszerű energia- és árudiétára fogták. A lakosságnak időnként úgy tűnhet, hogy az emberi jogok nem mások, mint jog az életben maradáshoz.

Az ország nemzeti kisebbségei már jó ideje elvesztették közigazgatási autonómiájukat; kulturális és nemzetiségi autonómiájukat is alaposan megnyirbálták. Fennáll annak a veszélye, hogy a diszkrimináció most etnocídiumba csap át. A „program” teljesítése több generáció kultúrájának és munkájának gyümölcsét pusztítaná el, mert a terv végrehajtása az anyanyelv felejtéséhez, a különféle etnikumok degradációjához, öntudatuk megsemmisüléséhez, és ezen keresztül az időbeni folytonosság, a hagyományok kiirtásához vezetne.

Nemcsak a román, magyar, német és szerb kultúra szenvedhet helyrehozhatatlan károkat, hanem az egész európai civilizáció.

Idén nyáron a nemzetközi közvélemény már kifejezésre juttatta komoly aggodalmát Ceausescu terveivel szemben. Annál is inkább, mivel a szavakat tett követte, és augusztus elején a Temesvártól nem messze fekvő, 3000-es lélekszámú falu, Gittleb elsőként a „program” áldozatául esett. Várhatjuk-e nyugodtan a soron következőket? Mi, akik a létező szocializmus hatalmas, soknemzetiségű államában élünk, talán elsőként éreztük meg egész tragikumát és robbanásveszélyét azoknak a nemzetiségi talajon kialakult torzulásoknak, melyeket a „népek atyja”[SZJ] hagyott ránk örökül. Az, ami ma egyszerű adminisztratív újraszervezési aktusnak tűnik, lehet, hogy holnapra beláthatatlan következményekkel járó új Szumgaittá, vérfürdővé válik.[SZJ]

Országunk művészeihez, tudósaihoz, a kultúra kiemelkedő személyiségeihez, az ország összes állampolgárához fordulunk: nem maradhatunk közönyösek! Egy nép kultúráján, hagyományain tett erőszak még arra való hivatkozással sem igazolható, hogy az országnak biztosítania kell az élelmét; különösen akkor nem, ha ez a nép egy kisebbség. Meg kell tennünk mindent, hogy mások elkerülhessék azokat a gyötrelmeket, amelyeken a mi országunk keresztülment. Tiltakozzatok!

A Szovjetunió vezetőihez fordulunk: jelen esetben a „belügyekbe való be nem avatkozás” elve nem jó célt szolgál. Emlékszünk arra, amikor a be nem avatkozás és a hallgatás a szocializmus presztízsére rossz fényt vető, komoly ellentétekhez vezetett. Elvszerű külpolitikai lépésekre van szükség! A hangzatos közlemények és csillogó érdemrendek értetlenséget és elégedetlenséget váltottak ki bennünk. (A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 150 588. számú rendelete alapján Ceausescut 1988. január 25-én Lenin-renddel tüntette ki.)

Románia vezetőihez fordulunk: tegyenek tanúbizonyságot józan gondolkodásukról és jóakaratukról; ez megértésre talál szocialista közösségünkben!

November 15-e az „újrarendezési program” elleni összeurópai tiltakozás napja. Jelen felhívással csatlakozunk a tiltakozáshoz.

A Demokratikus Peresztrojka tagjai és a klub vendégei

A felhívást 1988. október 18-án felolvasták a klub nemzetiségi viszonyokról tartott vitaestjén; a résztvevők lelkesen elfogadták.























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon