ÁLLÍTSUK LE AZ ESZTELEN TERVEKET!
Idén június elején Románia „nagy kondukátora”, Nicolae Ceausescu megerősítette az ország vezetőinek nagyszabású programját az elkövetkezendő 2-3 évben megvalósítandó településrendezésről. Mi is áll e mögött a program mögött? Tényszerűen a 13 ezer településből, faluból, tanyából 7-8 ezer fizikai megsemmisítése, főként a lakosság egytizedét kitevő, nemzeti kisebbségek által sűrűn lakott Erdélyben és Bácskában. Azt követően, hogy a buldózerek lesöprik a lakóházakat, templomokat és temetőket a föld színéről, a lakosságot áttelepítik az „agráripari központok” külön e célra épült betondobozaiba.
Ezek a tervek abszurdak, akár egy Ionescu-darab. De már eddig is sok abszurd terv valósult meg. Az ország titáni munkával felépített kőolajvegyészetének csak egyharmada üzemel; a lapáttal, csákánnyal kiásott csatorna a Duna és a Fekete-tenger között hajózásra alkalmatlan; a bukaresti tömeges bontások tönkretették a város építészeti arculatát; a népet már régóta kényszerű energia- és árudiétára fogták. A lakosságnak időnként úgy tűnhet, hogy az emberi jogok nem mások, mint jog az életben maradáshoz.
Az ország nemzeti kisebbségei már jó ideje elvesztették közigazgatási autonómiájukat; kulturális és nemzetiségi autonómiájukat is alaposan megnyirbálták. Fennáll annak a veszélye, hogy a diszkrimináció most etnocídiumba csap át. A „program” teljesítése több generáció kultúrájának és munkájának gyümölcsét pusztítaná el, mert a terv végrehajtása az anyanyelv felejtéséhez, a különféle etnikumok degradációjához, öntudatuk megsemmisüléséhez, és ezen keresztül az időbeni folytonosság, a hagyományok kiirtásához vezetne.
Nemcsak a román, magyar, német és szerb kultúra szenvedhet helyrehozhatatlan károkat, hanem az egész európai civilizáció.
Idén nyáron a nemzetközi közvélemény már kifejezésre juttatta komoly aggodalmát Ceausescu terveivel szemben. Annál is inkább, mivel a szavakat tett követte, és augusztus elején a Temesvártól nem messze fekvő, 3000-es lélekszámú falu, Gittleb elsőként a „program” áldozatául esett. Várhatjuk-e nyugodtan a soron következőket? Mi, akik a létező szocializmus hatalmas, soknemzetiségű államában élünk, talán elsőként éreztük meg egész tragikumát és robbanásveszélyét azoknak a nemzetiségi talajon kialakult torzulásoknak, melyeket a „népek atyja”[SZJ] hagyott ránk örökül. Az, ami ma egyszerű adminisztratív újraszervezési aktusnak tűnik, lehet, hogy holnapra beláthatatlan következményekkel járó új Szumgaittá, vérfürdővé válik.[SZJ]
Országunk művészeihez, tudósaihoz, a kultúra kiemelkedő személyiségeihez, az ország összes állampolgárához fordulunk: nem maradhatunk közönyösek! Egy nép kultúráján, hagyományain tett erőszak még arra való hivatkozással sem igazolható, hogy az országnak biztosítania kell az élelmét; különösen akkor nem, ha ez a nép egy kisebbség. Meg kell tennünk mindent, hogy mások elkerülhessék azokat a gyötrelmeket, amelyeken a mi országunk keresztülment. Tiltakozzatok!
A Szovjetunió vezetőihez fordulunk: jelen esetben a „belügyekbe való be nem avatkozás” elve nem jó célt szolgál. Emlékszünk arra, amikor a be nem avatkozás és a hallgatás a szocializmus presztízsére rossz fényt vető, komoly ellentétekhez vezetett. Elvszerű külpolitikai lépésekre van szükség! A hangzatos közlemények és csillogó érdemrendek értetlenséget és elégedetlenséget váltottak ki bennünk. (A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 150 588. számú rendelete alapján Ceausescut 1988. január 25-én Lenin-renddel tüntette ki.)
Románia vezetőihez fordulunk: tegyenek tanúbizonyságot józan gondolkodásukról és jóakaratukról; ez megértésre talál szocialista közösségünkben!
November 15-e az „újrarendezési program” elleni összeurópai tiltakozás napja. Jelen felhívással csatlakozunk a tiltakozáshoz.
A Demokratikus Peresztrojka tagjai és a klub vendégei
A felhívást 1988. október 18-án felolvasták a klub nemzetiségi viszonyokról tartott vitaestjén; a résztvevők lelkesen elfogadták.
- Térségünk [5]