Aggodalmak
Katalin-napi felmérésében Jeszenszky Géza „örömmel és szolidaritással” üdvözölte a csehszlovákiai változásokat, de hangját, melyet a Szabad Európa bocsátott az éterbe a népszavazás napján, délután hat órakor, súlyos gondok fátyolozták be. „Bizonyára sokakban felmerül az aggodalom is: a várt segítség nem fog-e máshová menni?” Igaz: a magyar kisebbség sora is jobbra fordulhat most, de „Nem fogjuk elveszíteni helyzetünkből adódó úttörő szerepünket?” Bármennyire örvendetes, hogy a demokrácia megveti a lábát Csehszlovákiában, „Mégis kétségtelen, hogy jóval megnyugtatóbb lenne, ha a további változások már egy politikailag konszolidált Magyarországot találnának.” Magyarország számára semmi sem megnyugtatóbb, mint ha demokratikus országoktól körülvéve bontakoztathatja ki demokráciáját.
Ha Jeszenszky Géza erről eddig nem értesült volna, akkor én is hiába magyaráznám neki. Ez esetben azt indítványozom, hogy utazzon Prágába és Pozsonyba, beszéljen az emberek fejével. Kérje meg őket, hogy tartsanak talonban néhány Indrát és Bílakot, míg mi felmarjuk a nyugati lóvét.
Nagy tér közepén gyönyörű csülökcsont. Kutyák rohannak lélekszakadva öt irányból (a hatodik eb szerencsére alszik még) a zsákmány felé: melyikük éri el előbb. Ilyesfajta Közép-Kelet-Európa-vízió rajzolódik elém, ha megpróbálom beleélni magam Jeszenszky aggodalmaiba.
A rágalom
Csoóri Sándor a Magyar Nemzet november 24-i számában azt írja egyebek közt Mécs Imrének, hogy a Szabad Demokraták antiszemitizmussal vádolják a Magyar Demokrata Fórumot. „Ez olyan bántó és elnagyolt rágalom, mintha valaki a Szabad Demokraták Szövetségéről azt trombitálná folyton, hogy a fővárosi zsidó származású értelmiségiek pártja.”
Nem vizsgálom a két feltételezett állítás valóságtartalmát. Csupán azt állapítom meg, hogy ha valakit származása alapján zsidónak mondunk, ezzel az illetőt akkor sem rágalmazzuk meg, ha nem zsidó. Ez esetben csak tévedtünk. A „zsidó” szó (vagy a „cigány”, a „magyar”, a „román”, a „francia” és így tovább) nem értéket jelöl, nem ideológiát, hanem egyszerűen csak egy tényt, azt, hogy valamely személy milyen nemzeti, vallási vagy faji közösségbe sorolható saját öntudata vagy mások ítélete folytán. Ezzel szemben az „antiszemita” szó értékhangsúlyos és ideológiai tartalma van. Ha valakit antiszemitának mondunk, holott nem az, akkor ez valóban rágalom.
Csoóri Sándor idézett hasonlata tehát pontatlan és félrevezető. Pedig Csoóri nem szokott pontatlan lenni. Ha most mégis az, és ilyen fekélyes területen, akkor hogyan fejezik ki magukat a trehány stiliszták?
- Hátsó oldal [6]