Hálás vagyok a szerény és ügybuzgó Klein úrnak, a szekszárdi Állambiztonsági Szolgálat tagjának, hiszen nélküle talán soha nem írtam volna meg a VAKOLÓ-t. Ám amikor tavaly év végén a Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében előadó körúton jártam Tolna megyében, többen felhívták a figyelmem: érkezesem előtt ott járt Klein úr, kérdezgetett, szimatolgatott, sőt tréfálkozott is: valakinek például azt mondta, hogy ha belép az SZDSZ-be, nem lesz esélye, hogy nyugdíjba vonuló főnökét ő kövesse a hivatali ranglétrán. Ez a már-már atyai gondoskodás, a pluralizmus és a demokrácia iránt való meggyőződéses elkötelezettség keltette fel az érdeklődésem, s lépesről lépésre így ismertem meg a helyi hatalmi elit képviselőit, köztük Eigner György urat, Klein úr főnökét. Különös módon mindketten kaptak abból a lakástámogatási alapból, amiből a jogszabályok előírásai szerint csupán a legszegényebbek részesülhetnének. Betű szerint idézve „akik önhibájukon kívül létrejött jövedelmi, vagyoni helyzetük következtében saját erejükből a központi jogszabályokban foglalt támogatások mellett sem képesek lakásgondjukat megoldani”. A támogatás megítélésénél kizárólag a rászorultság dönt, s a feltételeket tanácsrendeletek szabályozzák. Tolnában eszerint csak azok részesülhettek volna a pénzből, akik havi jövedelme maximum 3500 Ft/fő [1/1986 számú TR 41. § (1) bekezdés], illetve akik maximum komfortos és a jogos lakásigényüket meg nem haladó méretű lakást vásárolnak vagy építenek. A feltételek nagyon kemények, dehát ne feledjük: ez a pénz csakis és kizárólag a legelesettebbek támogatására szolgál. Mindezt azért kellett megismételni, mivel a cikkünkben szereplő két belügyes finom csúsztatásokkal feledtetni igyekszik e tényeket, s ahelyett, hogy elgondolkodnának rajta: valóban ők-e a legszegényebbek Tolnában, csakis a mundéron esett foltot igyekszenek eltüntetni. Levelüket azért közöljük, mivel kordokumentumnak tartjuk. Bizonyítéknak ahhoz, hogy a törvényesség őrzésére rendelt szervezet képviselői miként érzik emberi jogaikban sértve magukat, ha az általuk elkövetett törvénytelenségeket bárki is kifogásolni merészeli.
Támogatás nem szociális okokra hivatkozva
Idézet Eigner György, helyettes rendőrkapitány leveléből:
„1. Lakásépítésem helyi támogatását – állampolgárként – nem szociális okokra hivatkozással kértem. Legfőbb okom, hogy szövetkezeti lakásomat nem szabadkézből, hanem az OTP-nek visszaadva, a tanács részére a vevőkijelölési jogot fenntartva értékesítettem. Igaz, hogy kértem a lakásépítés mellett az idős – kisnyugdíjas – szülők részemről történő támogatásának figyelembevételét is.
2. Közlöm, hogy akkor, és jelenleg is két – önálló keresettel, jövedelemmel nem rendelkező – gyermek eltartásáról gondoskodom. A kölcsön igénylését megelőző évi havi átlagkeresetem bruttó 12 863 Ft, feleségemé 5400 Ft volt, amelyeket az akkori nyugdíjjárulékok terheltek. Tulajdonunkban akkor 6 éves Dacia gépkocsi volt, és ugyanez van jelenleg is. Lakásom 148 négyzetméter alapterülettel bír, sem kívül, sem belül nem luxuskivitelű, illetve -berendezésű, a szobaszám sem több a méltányolhatónál (4). 164 000 Ft bankkölcsönt is igénybe vettem. Kérdésem, hogy én mennyire vagyok felelős a kérelemhez szükséges mellékletek, igazolások stb. elmaradásáért? Kérdésem, hogy a Beszélő főszerkesztője az én konkrét esetemben hogyan járt volna el, hogy a köz érdeke, a vezetői magatartás etikai szabályai ne szenvedjenek csorbát, továbbá mivel önerős lakásépítésről lévén szó, a családomat se sújtsam indokolatlanul súlyos anyagi tehertétellel? Végezetül azt is megjegyzem, hogy az OTP-nek való visszaadás és a szabadpiaci értékesítés között akkor hasonló lakásnál 200 000 Ft különbség volt az utóbbi javára, mely dohányt én akkor nem markoltam fel!…”
Kedves Eigner Bajtárs! Ön továbbra sem hajlandó megérteni: ez a támogatás nem elvtársi vagy állampolgári, hanem igenis csupán szociális alapon igényelhető, amiről ön kijelentette, hogy nem erre hivatkozva kérte. Ugyanakkor mi, a Beszélő munkatársai, hosszas tanakodás után kérdésére (hogy mit tennénk, hogy 148 négyzetméteres lakásunk felépítése ne sújtsa „indokolatlanul” családunkat) arra a válaszra jutottunk, hogy valószínűleg megelégednénk egy kisebb lakással. De ha nem ezt tennénk, akkor se jutna eszünkbe abból az alapból pénzt igényelni, amiből csak a lakással még nem rendelkezők, maximum komfortos lakáshoz kérhetnek szociális támogatást. (Önnek ugye már volt lakása és nem szociális támogatást igényelt…) Ja, és nem felejtenénk el beadni a szükséges mellékleteket. Vagy – miként tapasztalhattuk – nekünk nem nézné el a Hivatal, ha ilyet tennénk…
A titkosrendőr emberi jogai
Klein úr az olvasókhoz intézett nyílt levelet juttatott el hozzánk. (Mint emlékezetes, ő 252 négyzetméteres házat épített a „szegényalap” támogatásával, fogorvosi rendelővel, garázzsal, irodával, „háztáji feldolgozóval”. Irigyeltük őt, hogy a jogszabály által előírt havi 3500 Ft-nál kisebb jövedelemből erre képes, s példaképül állítottuk minden spórolni nem tudó szegény ember elé.) Nos, erre így reagált:
„Tisztelt Olvasók, Tisztelt Fényi Tibor úr!… Én Klein József magyar állampolgár, szekszárdi lakos úgy látszik, nem élhetek állampolgári jogaimmal, mint mások… beosztásom miatt másodrendű állampolgár vagyok, aki kérelemmel sem fordulhat semmilyen államigazgatási szervhez.”
E nagyszabású entrée után Klein úr leírja, hogy a cikk szerzőjének rosszak voltak az értesülései, neki egyáltalán nem kevesebb a havi jövedelme 3500 Ft-nál: „a kérelemhez mellékelt 1987. 01. 27-én kiállított igazoláson 7755 Ft nettó havi jövedelem volt.” (Öngól Klein úr, öngól!) „Azt viszont pontosan megállapította, hogy én a Tolna megyei RFK Állambiztonsági Szervének vagyok a beosztottja, annak ellenére, hogy a beadott anyagon munkahelyként »Tolna megyei RFK dolgozója« szerepel.” (Nem kell azt szégyellni Klein úr! Vagy történt valami az utóbbi időben?) Majd így búcsúzik tőlünk a szekszárdi szimatoló: „tudomásom szerint lapjuk zászlajára az emberi jogokat, az ártatlanság vélelmét tűzte. Ettől – finoman szólva – kissé távol kerültek személyemmel kapcsolatban.” Mi tagadás Klein úr, Önnek igaza van! Lapunk csakugyan az emberi jogok védelmét „tűzte zászlajára”. Például azon emberekét, akiknek azért nem adtak Szekszárdon egy fillér támogatást sem első, esetleg szoba-konyhás lakásuk megteremtéséhez, mivel a 150-250 négyzetméteres házakat családjukra „indokolatlanul nagy terhet” nem rakva építők miatt nekik már nem maradt pénz.
Tisztelt Uraim! Értsék már meg végre, nem az a baj önökkel, hogy belügyesek, hanem az, hogy jövedelmi viszonyaik, lakásuk mérete és a hiányosan beadott „kérelmeik” miatt jogtalanul markolták fel a dohányt. Csupán annyiban értek egyet önökkel, hogyha azt mondják: a morál, az etika mindig egy adott közösség terméke, s amit tettek a szekszárdi felső párszáz szemében nem volt erkölcstelen (hiszen a többiek is így cselekedtek), s akkor miért pont Önökre jár rá a rúd? De ebben is megnyugtathatom Önöket: ahogy eddig, úgy a jövőben is fog még másokról is szó esni. Készül a Tolna megyei panamát összegző írásunk, amiben a rendőrök mellett vannak pártalkalmazottak, orvosok, tanácsi vezetők – ahogy a VAKOLÓ-ban is voltak. Bízunk benne, hogy a jövőben talán sikerül az eddig olyan komótosan vizsgálódó ügyészség érdeklődését is ráirányítani az ügyre. Mert el kell ismernünk: cikkünk a legszélesebb körben váltott ki reagálást, csak éppen azok között nem, akik feladata a törvényesség feletti őrködés lenne. Ők még mindig VAKolnak.
- Visszabeszélő [5]