A Kavicsbánya Vállalat nem tart igényt Túri László gyékényesi üzemvezető munkájára – érkezett a bányába hétfőn az indoklás nélküli értesítés. Túri egy évvel ezelőtt vette kézbe a bánya vezetését; munkaszerződése 1990. augusztus 1-jéig szól, de már július 2-val föl kell számolnia.
A hír mindjárt érthetővé válik, ha belelapozunk a Beszélő május 26-i számába: amint ott megírtuk, a gyékényesi bányaüzem önállósulni kíván, hogy maga alakíthassa ki üzletpolitikáját, maga határozhasson (növelő irányzattal) a fizetésekről, és segíteni tudjon a község gondjain. A kiválást a februárban összehívott munkásgyűlés egyhangúlag támogatta, és ezt a szándékot képviselte a vállalatvezetéssel szemben Túri üzemvezető is. Május 24-én a vállalati tanács úgy döntött: a gyékényesieknek csatolniuk kell kérelmükhöz egy részletes gazdasági-műszaki tervet (Beszélő, június 2.). Eképpen a központ remekül megkerülte a vállalati törvényt. Az előírások szerint ugyanis 30 napon belül kell döntést hozni a kiválásról, és visszautasítás esetén az üzem a minisztériumhoz fellebbezhet. Hogy húzza az időt, a vt. úgy ítélkezett, hogy az önállósulási kérelem érvénytelen, tekintettel a technikai számítások hiányára.
Az egy évre szóló önállósulási tervet azóta kidolgozták, be is nyújtották, de a vt. még nem reagált. A vállalatvezetés sürgősebbnek látta, hogy felmondjon az üzemmérnök Túri Lászlónak, és helyette üzemvezetővé a volt második embert, a technikumot végzett, az önállóság eszméjét kevésbé képviselő Horváth Györgyöt nevezze ki. De persze nincs kizárva, hogy a vállalati központban így gondolkodtak: „Egy kis leváltás – és kész a rendszerváltás!”
Kedden, 26-án megalakult a Gyékényest Kavicsbánya Független Szakszervezete. Alapító tagnak a százfős bányának csak harmadát, 38 főt lehetett azonnal összehívniuk, márpedig a megalakulás sürgető volt: az új szakszervezet meg kívánja vétózni Túri elbocsátását, mint a dolgozói csoport érdekeit sértő döntést. Amikor e sorok megjelennek (szerdán), egy háromfős delegáció próbál tárgyalni idefent a budapesti központban, hátha a vállalatvezetés jobb belátásra tér.
Minden bizonnyal gondolatolvasás vitte a Postás és Műsorszóró Szakszervezetet arra, hogy a dolgozók nevében tiltakozzon Kőszeg Ferenc és Matyi László parlamenti indítványa ellen – tudósít levelében Kiss Józsefné, a Postaigazgatóság alkalmazottja, szakszervezeti bizalmi. A tagdíjfizetés önkéntességéről, valamint a SZOT utódszervezetei vagyonának elszámoltatásáról szóló képviselői javaslatokról ugyanis nem kérdezték meg Kissné és munkatársai véleményét.
Van, amikor nem vonják le a szakszervezeti tagdíjat a fizetésből. Jóka István sofőr, a kecskeméti Kunság Volán Vállalat dolgozója például már 1989 decemberétől megkapja azt a bizonyos bruttó 1%-nyi részt. Ezt úgy érte el, hogy még a jelzett időben levélben fordult a legilletékesebb személyhez, a vszb-titkárhoz. Ebben megemlíti, hogy már ’84 végén bejelentette: nem kíván szakszervezeti tag lenni. Kétszer is kérte azóta, hogy a levont tagdíjat visszamenőleg fizessék ki neki, de ezt a bérosztályon kapott ígéret ellenére nem teljesítették. A vszb-titkár a visszamenőleges kifizetés kérelmének nem adott helyt (válasza szerint nincs róla korábbi írásos nyilatkozat), de intézkedett „a bércsoport felé” az előremenőleges tagdíj-nemlevonásról.
A Gödi Dunamenti Mgtsz-ben, a június 15-i fizetési napon a fizetési borítékok és nyilvántartás mellé kétféle aláírásgyűjtő űrlapot tettek. Az egyik a Király Zoltán-féle ív volt (ami fényesen bizonyítja: Király ambíciói tényleg egyek a nép akaratával), a másik pedig egy, a parlament képviselőihez intézett felhívás, amely a június eleji földtörvény-módosítás visszavonását követeli. „Félünk attól – írja a felhívás, drámaira fordítva a szót –, hogy mi, akiknek nincs földtulajdonunk, vagy egészen kevés földdel rendelkezünk, elveszítjük munkahelyünket, és veszélybe kerül családunk megélhetése.” Sajó Endre részlegvezető és munkatársai szerint az efféle aláírásgyűjtés felidézi annak veszélyét, „hogy a dolgozókat a munkahelyi felettesek befolyásolják, illetve presszionálják”. Ezért – számol be Sajó – felhívták telefonon a tsz bér- és munkaügyi osztályvezetőjét, arról érdeklődve, ki a dolog értelmi szerzője. Az osztályvezető feletteseinek utasítására hivatkozott, de nevet nem volt hajlandó mondani.
A földtörvény-módosítást mi is rossz döntésnek tartjuk; ezért múlt heti Beszélő-cikkünkben készséggel hangot adtunk a TOT (új nevén: Magyar Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége) véleményének. De az árukapcsolásos aláírásgyűjtés („a szövetkezeti önkormányzati jogkör” helyett, aminek érvényesítéséért a tiltakozó ív szót emel) a szövetkezeti tagok integritását sérti. Király Zoltán és az MSZP felől fúj a szél – vonja le a fizetési borítékját átvevő szövetkezeti tag a következtetést, anélkül hogy elmerülne a földforgalom szabályozásának rejtelmeiben. Megint csak azt mondhatjuk: nagy kár, hogy a népszerű pártok kezét földügyben szerencsétlen kompromisszumok kötik meg. Emiatt a racionalitást a népszerűtlen párt képviseli, ami jó esélyt ad ahhoz, hogy a zűrzavar (és nem a többségi választási program!) felé haladjon a földtulajdon-rendezés ügye.
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]