A ferencvárosi Dandár utcának az északi részét kell szanálni, a Thaly Kálmán utcával nincs gond, mert az északnyugati oldalon amúgy is „szanálás van előirányozva”. Eltűnne mellesleg például az 1910 és 1913 között, az akkori polgármester nevével fémjelzett Bárczy-program keretében a Mester utca sarkán épített, mintegy 80 lakásos épület. A Józsefvárosban a Szigony utca jelentős részén a bontás már megtörtént, a többi épület is erre ítéltetett… A Koszorú utca mint utca lényegében megszűnne. A Szövetség utca (már a VII. kerületben) keleti oldalát szintén le kell bontani.
A hol rekonstrukciós körútnak, hol tehermentesítő gyűjtőcsatornának nevezett elképzelés 1983-ban készült tanulmányterve szenvtelenül sorolja a fenti utcákat, ahol elkerülhetetlen a szanálás. A tervezők – meglehet – megbántódnak, ha szenvtelenséggel vádoljuk őket. Hiszen ekkor már csak húsz méteres utcát akartak nyitni a Hungária körúton belül, s nem 100 (száz) méterest, mint korábban.
A „gondolat” a hatvanas évek végén született. A Nagykörút alatt húzódó nagy, három méter átmérőjű szennyvízgyűjtő csatorna legkésőbb az ezred végén felújításra szorul, állapították meg. Erre csak akkor van lehetőség, ha a forgalmat elterelik, mind a járművekét, mind a szennyvízét.
Szentháromság
Meg kell tehát építeni egy szerényen tehermentesítőnek nevezett szennyvízcsatornát, s egy új utcát, amelyre a közlekedés átterelhető. S ha már arra kényszerülünk, hogy emiatt épületek tucatjait szanáljuk, akkor félúton megállni nem érdemes. A csatorna megépítéséhez az akkori technológia mellett mintegy 20 méter „szabályozási szélességre”, azaz ilyen széles utcára volt igénye az építőknek. A történelemkönyvekbe ezzel azonban aligha kerülhetnének be a tervezők. Épüljön tehát egy 90-100 méter széles új (nagy)körút!
Tökéletesen egybevágott a terv az akkori városfejlesztési, „rekonstrukciós” elképzelésekkel, amelynek középpontjában a bontás utáni paneles építések álltak, a buldózer-toronydaru-vasbeton szentháromsága jegyében. A józsefvárosi bontások már ennek a jegyében folytak, a rekonstrukciós körút tervével „harmonizálva”. Ez a hullám a belső városrészekben szerencsére viszonylag hamar kifulladt. Így a százméteres úthoz elengedhetetlen szanálás is lekerült a napirendről.
Magának a rekonstrukciós körútnak a terve azonban nem, az csak átalakult, szelídült. Elébb a 30-35 méteres szabályozási szélességet tartották elengedhetetlennek, majd a már említett húsz métert.
Vajon más, kevesebb szanálással járó útvonalon is megépíthető lenne a tehermentesítő csatorna? A kérdés természetesen már korábban is fölmerült. A tervezést koordináló Budapesti Városépítési és Tervező Vállalat azonban még a nyolcvanas évek elején is ragaszkodott ahhoz, hogy érdemi, beruházást megalapozó terv csak a korábban már említett vonalvezetésre készüljön. Hallani sem akartak például arról, hogy megvizsgálják, milyen lehetőségek adódnak akkor, ha közlekedési szempontból nincs szükség a rekonstrukciós körútra.
Működik a fantomterv
A „szelídített” húszméteres változat terve azóta is érvényben van. Legutóbb a fővárosi tanács 1989-es – papíron legalábbis –, kötelező érvényű általános rendezési terve is megerősíti.
Tanúsíthatják ezt az érintett városrészek terveit készítő szakemberek is, akiknek az új körút „tervezési adottságot” jelent. Nem különben a Szövetség utca 9. alatti foghíjon épült ház tervezői is. A lakótömb az utcán sorakozó épületekhez képest jóval beljebb lett fölhúzva – a tervezett csatorna miatt. Az építkezés körül már tíz éve folyik a hatósági huzavona. Az épület már áll, de a jogi vita folyatódik, mert a rendezési terv alapján a ház frontvonalát még hátrébb kellett volna húzni.
A terv tehát él, bár ha „felelős” szakembereket kérdezünk, időnként eltűnni látszik. Ennek a rekonstrukciós útnak a megépítését ma egyetlen komolyan vehető közlekedési szakember sem támogatja: a közlekedési gondok megoldásának ez nem alternatívája. Hidas Péter, a tanácsi Főépítészeti Hivatal vezetője egyenesen úgy fogalmazott, hogy ilyen tervről nem hallott és nem tud, (?) s biztos abban, hogy senki sem foglalkozhat vele komolyan. Korábban is készültek olyan tervek, amelyekről kiderült, nem érdemes megvalósítani – jegyezte meg.
A rekonstrukciós körút 1983-as terveit a FŐMTERV készítette. Schulek János, a „nagylétesítmény főnöke” értetlenül áll az egész elgondolás előtt. A FŐMTERV-tanulmányt nem ismeri – mondja –, s határozottan állította, nincs szó ma ennek a körútnak a megépítéséről. Sőt, szerinte a szennyvízgyűjtő rekonstrukciója megoldható tehermentesítő csatorna nélkül is. A csatorna, amelynek feneke elvékonyodott, egy műanyag cső behúzásával és a hézag kitöltésével megszilárdítható. A csatornát csak szakaszosan kellene elzárni, s addigi a szennyvizet a felszínen ideiglenesen lefektetett csőben vezetnék el.
A Fővárosi Csatornázási Művek álláspontja is radikálisan megváltozott az utóbbi időben. Illetékesük, Kolompár Péterné ma azt állítja, hogy a nagykörúti szennyvízgyűjtő rekonstrukciója miatt ők nem kérték az új körút nyitását, ők nem határozták meg annak helyét. De igencsak megváltozott a csatorna felújításának időpontja is. 50-60 év múlva lesz esedékes, hallhattuk. Ezalatt pedig fejlődhet annyit a technológia, hogy nem lesz szükség egy új főgyűjtő építésére, vélte optimistán.
A terv, amely szelídített formájában is több milliárdba kerülne, még mindig létezik, még ha senki sem vállalkozik arra, hogy nyíltan védelmébe vegye. A kérdés csupán annyi, mikor jut eszébe valakinek, valakiknek, hogy elővegyék az ilyen és hozzá hasonló terveket. Vagy netán újakat készítsenek…
- Így terveztek ti [6]