Skip to main content

Beszélő hetilap, 36. szám (Budapest-melléklet), Évfolyam 2, Szám 40

–lf– [Langmár Ferenc]: Kilátás a mosdótálból

: Kerületi szegénység és gazdagság

: Arccal a Szabadság-szobor felé

Rehabilitáció a Józsefvárosban

– lf–pe – [Langmár Ferenc–Papp Emília]: Agyrémkörút

Szétverik Józsefvárost és Ferencvárost?

Zaja Péter: Megsemmisíteni vagy újrahasznosítani?

Budapest szeméthegyei

[Karátson Gábor]: Égetni való mű

Győri Péter: Szociális csődellátás

(győri): Közösségi szolidaritás 1945 előtt

–ppp– [Papp Emília]: Hol laknak a bűnözők?

Bűnöző szegények, szegény-bűnözők, az előítéleteink és a rendőrség

Péter Bálint: Kényszerpályán?

Szép Zsuzsa: Svábhegyi lokálpatrióták

Pogány Sára: Madách sétány ’90

Avagy lesz-e magyar Bond Street?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon