Skip to main content

Kerületi szegénység és gazdagság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az új önkormányzati törvény már úgy fogalmaz, hogy a SZJA-nak csak egy része folyjék be az önkormányzatokhoz. A nehézségek akkor kezdődtek, amikor ki kellett számolni, mekkora összeg is illeti a tanácsokat. Mivel az 1990-es költségvetési törvényben rögzíteni kellett az átcsoportosítandó összeg nagyságát, a számításokat 1989-ben el kellett végezni. Akkor azonban az adó utólagos befizetése miatt csak a ’88-as év után befolyt SZJA-ról voltak pontos adatok. Így 1990-től kezdődően csak kétéves csúszással juthatnak a tanácsok, ill. az önkormányzatok a SZJA-bevételhez. A számítások után kiderült az is, hogy területenként rendkívül nagy a SZJA-bevétel szóródása. Egy településen, a borsodi Nagyapátiban például nem is keletkezett adóbevétel, s 162 tanácsnál az egy állandó lakosra jutó SZJA 1000-2000 forint közé esik.

A budapesti kerületi adatokból is kiderült, van, ahol az átlag 10 ezer forint alatti, s van, ahol több mint a duplája. Ráadásul ott kevés a bevétel, ahova amúgy is több kellene. A lerobbant városrészekben élő kiskeresetűektől és nyugdíjasoktól nem folyt be érdemleges adóbevétel.

Az elvet tehát sutba dobták. Az idén a fővárost illető 24-25 milliárdos SZJA-bevételt a fővárosi és a kerületi tanácsok között központilag a finanszírozási szükségletnek megfelelően osztották szét. A kerületeknek járó bevétel egy részét tehát a budapesti központi költségvetéshez csoportosították át, nem csekély összeget, 12,5 milliárdot. Így például a II. kerületi tanács az őt megillető bevételnek csak 20 százalékát, a IV. kerületi tanács pedig – kerületek közül a legtöbbet – 83 százalékát kapta meg. Persze a Pénzügyminisztériumban is úgy tartják, ez a fajta központi osztogatás jövőre az önálló önkormányzatokkal már nem járható út. (Remélhetőleg.) Viszont továbbra is számolni kell a mentességek és kedvezmények következtében a személyi jövedelemadó-bevételnél előálló éles különbségekkel. Ha az SZJA-bevételnek döntő szerepe lenne az önkormányzatok gazdasági önállóságának megalapozásában, akkor éles differenciálódás venné kezdetét.

Egyes szakértők más szempontból is helytelenítették, hogy a SZJA-bevétel főszereplővé lépjen elő a források között. Koltai Gábor (SZDSZ) szerint például ez a bevétel egy központilag kivetett adó, amely manipulált újraosztás után mint költségvetési támogatást helyettesítő bevétel kerül a tanácsokhoz. Nem szolgálja tehát jól a valódi gazdasági önállóság megalapozását. De időközben a pénzügyi kormányzat is változtatott álláspontján. Jövőre a költségvetési törvényben valószínűleg csak a SZJA-bevétel 20-30 százalékát engednék át az önkormányzatoknak, de manipuláció nélkül.

Nagyobb súlyt kapna a jövőben az önkormányzatok anyagi forrásaiban a különböző helyi adók és az ingatlanadó.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon