Skip to main content

Hol laknak a bűnözők?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Bűnöző szegények, szegény-bűnözők, az előítéleteink és a rendőrség


A közbiztonság romlásával egyre többet lehetett hallani Budapest bűntől-bűnözőktől – úgymond – fertőzött egyes területeiről is. Ladányi János, aki a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szociológiai tanszékén dolgozik, korábban is foglalkozott különböző foglalkozási és etnikai csoportok nagyvároson belüli egyenlőtlen elhelyezkedésével. Legutóbbi tanulmányában azt vizsgálta, a börtönviseltek lakóhelye valóban koncentrálódik-e bizonyos területekre, s ha igen, milyen következtetéseket lehet ebből levonni.

Mint kiderült: néhány térségben valóban sűrűbben fordul elő lakóhelyük, de mint Ladányi János hangsúlyozta, ez a koncentráció nem nagyobb, mint amit az alacsony képzettségű, illetve alacsony státusú lakosság nagyvároson belüli elhelyezkedése indokol.

A kutató korábbi vizsgálataiból vonta le azt a következtetést, hogy az alacsony és a magas státusú lakosság lakóhely szerinti elkülönülése az európai nagyvárosokhoz hasonlóan létrejött Budapesten is. A budapesti cigány népesség csaknem fele belső pesti kerületek zömében állami bérlakásokkal beépített területein él, s itteni arányuk dinamikusan növekszik. A budai hegyvidéken, amely többnyire az elité, szinte egyetlen cigány család sem lakik.

A börtönbüntetésüket töltők lakóhelyének feltérképezéséből kitűnt, erős az összefüggés a börtönbe kerülés gyakorisága és a lakóhely státusa között. A bűnözők leginkább a legalacsonyabb státusú, nagy kiterjedésű, slumosodó belső pesti kerületekben laktak (VI., VII., VIII., IX. kerületek).

Igen magas volt azonban a börtönbüntetésüket töltők aránya az alacsony népességszámhoz viszonyítva a város egyes külső részein, mezőgazdasági vagy ipari hasznosítású területein. Ezekben az esetekben azonban nem bűnözők által magas arányban lakott, nagy kiterjedésű területekről, hanem a nagyvárosi szegénység tipikus lakóhelyi tömörüléséről van szó. Arról az esetről, amikor a város legfélreesőbb részein elszórtan, kisebb-nagyobb tömörülésekben, általában igen rossz körülmények között meglehetősen alacsony státusú családok élnek, akik körében a bűnözés is ennek megfelelően nagyarányú.

A lakóhelyi vizsgálatok csak megerősítik a börtönbüntetéssel szankcionált bűnözés gyakoriságának társadalmi meghatározottságát – vallja Ladányi János. Kiderül, a különböző áltudományos és álobjektív rendőri és szociografikus beszámolókban bűnözés által fertőzöttnek bemutatott városrészekben általában nem magasabb a börtönbüntetésüket töltők aránya, mint amit ezen városrészek alacsony státusa indokol. Így végül csak arra lyukadunk ki – fejtegeti Ladányi János –, hogy társadalmi problémákat nem lehet rendőri módszerekkel megoldani.

Azt nem vitatom, hogy a közbiztonság sokat romlott, erősödött a bűnözés, de azt már kétlem, hogy a statisztikák objektívek. A bűnözéssel és bűnüldözéssel kapcsolatos adatok tekintélyes részét a Belügyminisztérium titkosan kezelte, ami meggátolta, hogy a társadalomnak a kérdésekről objektív információja legyen – tartja a kutató. Szerinte erre annál is inkább szükség lenne, mert a meghamisított és hamisan értelmezett statisztikák, a manipulatív célokkal kialakított és terjesztett kép állandó ürügyül szolgálhat a jövőben is különböző rendpárti, valójában antidemokratikus, gyakran kisebbségellenes intézkedések hangos követeléséhez. Tanulmányunk – összegezte Ladányi János – mindenesetre adalékkal szolgálhat a bűnözésnek és a hátrányos társadalmi helyzetnek a nagyvárosi térszerveződésben is megmutatkozó összefüggéseiről.


A budapesti elítéltek lakóhelyeinek megoszlása 1979-ben
A budapesti elítéltek lakóhelyeinek megoszlása 1979-ben


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon