A közbiztonság romlásával egyre többet lehetett hallani Budapest bűntől-bűnözőktől – úgymond – fertőzött egyes területeiről is. Ladányi János, aki a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szociológiai tanszékén dolgozik, korábban is foglalkozott különböző foglalkozási és etnikai csoportok nagyvároson belüli egyenlőtlen elhelyezkedésével. Legutóbbi tanulmányában azt vizsgálta, a börtönviseltek lakóhelye valóban koncentrálódik-e bizonyos területekre, s ha igen, milyen következtetéseket lehet ebből levonni.
Mint kiderült: néhány térségben valóban sűrűbben fordul elő lakóhelyük, de mint Ladányi János hangsúlyozta, ez a koncentráció nem nagyobb, mint amit az alacsony képzettségű, illetve alacsony státusú lakosság nagyvároson belüli elhelyezkedése indokol.
A kutató korábbi vizsgálataiból vonta le azt a következtetést, hogy az alacsony és a magas státusú lakosság lakóhely szerinti elkülönülése az európai nagyvárosokhoz hasonlóan létrejött Budapesten is. A budapesti cigány népesség csaknem fele belső pesti kerületek zömében állami bérlakásokkal beépített területein él, s itteni arányuk dinamikusan növekszik. A budai hegyvidéken, amely többnyire az elité, szinte egyetlen cigány család sem lakik.
A börtönbüntetésüket töltők lakóhelyének feltérképezéséből kitűnt, erős az összefüggés a börtönbe kerülés gyakorisága és a lakóhely státusa között. A bűnözők leginkább a legalacsonyabb státusú, nagy kiterjedésű, slumosodó belső pesti kerületekben laktak (VI., VII., VIII., IX. kerületek).
Igen magas volt azonban a börtönbüntetésüket töltők aránya az alacsony népességszámhoz viszonyítva a város egyes külső részein, mezőgazdasági vagy ipari hasznosítású területein. Ezekben az esetekben azonban nem bűnözők által magas arányban lakott, nagy kiterjedésű területekről, hanem a nagyvárosi szegénység tipikus lakóhelyi tömörüléséről van szó. Arról az esetről, amikor a város legfélreesőbb részein elszórtan, kisebb-nagyobb tömörülésekben, általában igen rossz körülmények között meglehetősen alacsony státusú családok élnek, akik körében a bűnözés is ennek megfelelően nagyarányú.
A lakóhelyi vizsgálatok csak megerősítik a börtönbüntetéssel szankcionált bűnözés gyakoriságának társadalmi meghatározottságát – vallja Ladányi János. Kiderül, a különböző áltudományos és álobjektív rendőri és szociografikus beszámolókban bűnözés által fertőzöttnek bemutatott városrészekben általában nem magasabb a börtönbüntetésüket töltők aránya, mint amit ezen városrészek alacsony státusa indokol. Így végül csak arra lyukadunk ki – fejtegeti Ladányi János –, hogy társadalmi problémákat nem lehet rendőri módszerekkel megoldani.
Azt nem vitatom, hogy a közbiztonság sokat romlott, erősödött a bűnözés, de azt már kétlem, hogy a statisztikák objektívek. A bűnözéssel és bűnüldözéssel kapcsolatos adatok tekintélyes részét a Belügyminisztérium titkosan kezelte, ami meggátolta, hogy a társadalomnak a kérdésekről objektív információja legyen – tartja a kutató. Szerinte erre annál is inkább szükség lenne, mert a meghamisított és hamisan értelmezett statisztikák, a manipulatív célokkal kialakított és terjesztett kép állandó ürügyül szolgálhat a jövőben is különböző rendpárti, valójában antidemokratikus, gyakran kisebbségellenes intézkedések hangos követeléséhez. Tanulmányunk – összegezte Ladányi János – mindenesetre adalékkal szolgálhat a bűnözésnek és a hátrányos társadalmi helyzetnek a nagyvárosi térszerveződésben is megmutatkozó összefüggéseiről.
A budapesti elítéltek lakóhelyeinek megoszlása 1979-ben
- Tér-kép [6]