A megálmodott új fővárosi üzleti negyedet és az öt év múlva megrendezendő Expót körülölelő Dunába éppen az érintett helyen ömlik naponta négyszáz-hatszáz ezer köbméter szennyvíz a ferencvárosi szennyvízátemelő közel öt méter átmérőjű csövéből. Itt nyomják a folyóba a főváros szennyvizének közel kétharmadát. A sodorvonalba bevezetett szennyvíz szabad szemmel is látható, erősen bűzös, darabos összetételű csóvaként árad tovább. Egy vitán a szakemberek azzal jellemezték az állapotokat, hogy a Dunának erre a szakaszára be sem engedik a sétahajókat, mert utána olyan büdösek lennének, hogy egy kikötőbe sem állhatnának be.
– Az Expóban és Manhattanben gondolkodók természetesen lázas munkába kezdtek, hogy terveik megvalósításához megváltoztassák a feltételeket.
– Az iszaplerakó kitelepítésével mindenki egyetért, sőt azt már jóval korábban meg kellett volna tenni. A Csatornázási Művek illetékesei is elismerik, ma már elfogadhatatlan módon kezelik: csupán mésszel keverve rakják le az iszapot. Az iszaplerakó mostani helye a szakemberek szerint környezetvédelmi szempontból is igen kedvezőtlen. A nehézfémtartalmú iszapot olyan telepre ömlesztik, amelynek talajvízszint-helyzete egy tanulmány – óvatos – megfogalmazása szerint „nem kellően felderített”. A szennyvíziszap összetételére, veszélyességére vonatkozóan még nem készültek részletesebb vizsgálatok, amelyek mintegy hárommillió forintba kerülnek. Úgy tartják, hogy az iszap egy részét veszélyes hulladékként kellene kezelni, mivel az újpesti szennyvíztisztító-telepre eljutó szennyvíz s így az abból keletkező iszap részben ipari eredetű.
További, mintegy két és félmillió forintba kerülnek a szükséges talajmechanikai vizsgálatok, valamint a talajvízmagasság mérése. A mostanában lerakott híg iszapot pedig el kell hordani. Enélkül hozzá sem lehet fogni ahhoz, hogy a már megszikkadt zagyterületen takarás és egyéb előkészületek után könnyebb épületeket, pavilonokat létesítsenek. Ezek tervezésekor még így is számolni kell korróziós problémákkal, a biogázképződés lehetőségével – állapítja meg az egyik tanulmánya.
Mindenképpen szükség van tehát új, biztonságosabb iszaplerakóra, de ezzel együtt megfelelő iszapkezelési technológiára is. Egy korszerű szennyvíziszap-tisztítómű azonban 12-15 milliárd forintba kerülne. Maga az új iszaplerakó létesítése ennél jóval kisebb ráfordítást igényel. Az Expo évének közeledése és a költségek minimalizálása ideiglenes lerakóhely létesítésére ösztönöz, ahol továbbra is a már most elfogadhatatlan technológiával „fertőtlenítik”, kezelik majd az iszapot. Csakhogy ilyen állapotú iszap befogadására vajon melyik kerületi önkormányzat vállalkozik majd. A Csatornázási Műveknél is úgy látják, a megoldás reménye nélkül csak tovább duzzad a telephelykeresés kapcsán már eddig összegyűlt kötetnyi anyag. Hiába születne az Expo érdekében bármilyen szinten döntés az iszaplerakó kitelepítéséről, ha közben nincs biztosítva új lerakóhely. A Csatornázási Művek ilyen esetben akár be is zárhat – vonta le a következtetést Kolompár Péterné a FCSM-től.
Most folynak a tárgyalások a világkiállítási programiroda, a Főmterv, a Csatornázási Művek és a fővárosi tanács szakemberei között, de állítólag a tanácskozó felek némelyike egyelőre taktikázik, ahelyett hogy a mielőbbi közös megoldást kívánná.
A Csepelre tervezett központi szennyvíztisztítómű kérdése még komplikáltabb. Buzinszky Pál, a fővárosi tanács közműosztályának vezetője írta nemrég egy cikkében, hogy a mű kitelepítésével szemben több szakembernek komoly aggályai vannak. Már korábban is megvizsgálták, szó lehetne-e erről, de az eredmény csak a mostani hely kijelölését erősítette meg. Az érvényes városrendezési terv mintegy hatósági garanciát is adott erre a helyre, nyugodtan folyt tehát a csatornahálózat fejlesztése, hogy majdan az előre kijelölt ponton gyűjtsék össze és vezessék be a szennyvizet a napi 1,3 millió köbméter kapacitású tisztítóműbe. Éppen az utolsó láncszem, azaz a tisztítómű elmozdítása ezért rendkívül kényes kérdés. A tanács osztályvezetője ugyan nem írt róla, de köztudottan legalább ennyire kényes ügy a tisztítómű teljes kiépítéséhez kellő, mai árakon számolt 24,3 milliárd forint előteremtése. Igaz, a központi szennyvíztisztítóműnek az 1987-ben aktualizált fővárosi szennyvízkezelési koncepció szerint 2000-ig kellene csak megépülnie, tehát az 1995-ös világkiállítás idejére még nem. Csakhogy a bűzös, darabos szennyvíz bevezetése a jövendő Expo helyszínétől mintegy száz méterre csak a tisztítómű felépültével szűnne meg. Természetesen ebben az esetben is létezik egy „költségtakarékosabb”, mintegy kétmilliárd forintba kerülő megoldás. Azaz, a szennyvíz elvezetése a Ferencvárosi Átemelőtől a Duna alatt Csepelen át a sziget egy kilométerrel délebbre fekvő oldalára – ami persze csak a tartós megoldás elodázása lenne. Mivel így pénz híján egyelőre ott ömlene be a Dunába a változatlanul visszataszító állagú, bűzös, egyre növekvő mennyiségű szennyvíz, vigyázni kell majd, nehogy elkalandozzanak az Expóra hajóval, vitorlással érkezők.
Sajnos azonban még így sem lehet tökéletesen kellemessé tenni a világkiállítás környezetét és vízi útját. Ugyanis a ferencvárosi átemelő, amelynek a közelébe is terveztek létesítményeket, az ottani szennyvízkezelési eljárások, a visszatartott szennyvíziszap eltávolítása miatt bűzös, zajos üzem. Ami pedig a Dunát illeti… ott vannak az Ördögárokból jövő, a Gellért téri és a Lágymányos úti kiömlők. E három kiömlőből összesen legalább napi 50 ezer köbméter szennyvíz árad ma a Dunába. A szennyvízkezelési koncepció is számol e három kiömlő megszüntetésével és a szennyvíz kelenföldi szennyvíztisztítóba való átvezetésével. Pénz híján azonban ennek megvalósítására sincs semmi remény 1995-ig. A budai oldal szennyvize tehát elég kiábrándító formában továbbra rontani fogja az Expo vízi útjának képét.
- Valami bűzlik [6]