Skip to main content

Égetni való szemét?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A lakosság nem elég fegyelmezett


Ha rövidesen nem építik meg az új hulladékégetőt, katasztrofális lesz a budapesti helyzet. A prognózisok szerint 1985 és 2000 közötti időszakban 86 505 ezer köbméter háztartási hulladék képződik, miközben a meglévő és még szóba jöhető lerakóhelyek kapacitása ebben az időszakban 13 500 ezer köbméter körül van, a már üzemelő szemétégetőmű pedig ezalatt az idő alatt 30 500 ezer köbméter hulladékot semmisít meg. Ha tehát nem tennének semmit, majdnem annyi szeméttel nem lehetne majd mit kezdeni, mint amennyinek a lerakására, elégetésére mód van.

A szelektív hulladékgyűjtés elleni legfőbb érve az a tanulmánynak, hogy a lakosság nem elég fegyelmezett. Hiába helyeztek ki a kísérletek során konténereket a papír, a textil, az üveg elkülönítésére, a konténerekbe mindig került másféle szemét, sitt, törmelék, ami beszennyezte a néhány együttműködő polgár által szétválogatott hulladékot. Így persze a szelektív gyűjtés jóval többe került, mint amennyi befolyt másodlagos nyersanyagok értékesítéséből.

A tanulmány írói szerint éppen emiatt a szelektív hulladékgyűjtést továbbra is csak a MÉH-re kell hagyni.

Jóval nagyobb figyelmet szentelnek két másik eljárásnak, a komplex hulladékhasznosításnak, valamint a hulladékégetésnek.

A komplex hasznosítóművel a hulladékból kinyerhető a hulladékvas; az üveg, a papír, a műanyag és a szerves tartalom felhasználásával komposzt állítható elő. Az égethető anyagokból tüzelőanyag, pellet gyártható. Az eljárás melletti érveket és ellenérveket felsorakoztatva azonban úgy látják, az utóbbiak túlsúlyban vannak. Változtatni kellene a háztartási hulladék begyűjtési rendszerén, más típusú járművekre is szükség lenne. Olyan nagy mennyiségű komposzt keletkezne, amely a főváros igényeit meghaladja, ha viszont messzebbre szállítják, már nem gazdaságos az előállítása. Megjegyzik azt is, hogy az eljárás nem kiforrott, a legtöbb berendezés kísérleti stádiumban van. Ráadásul – teszik hozzá – jelentős mennyiségű maradványanyag keletkezik, ami növeli a lerakási gondokat.

Az égetés mellett szól, hogy az eljárás bevált (erről lásd az Égetni való mű című cikkünket az első számunkból), hazai tapasztalatok is rendelkezésre állnak, s itt kell a legkevesebb – mintegy 10 százaléknyi – maradékanyaggal számolni. Az ellenérvek között felsorolja, hogy igen költséges technológiáról van szó, s csak a hulladékvasat lehet visszanyerni.

A második égetőművet eszerint 1995-ig kell megépíteni Budapest déli részén évi 300 000 tonna kapacitással. Az első, a Skodaexport által szállított égetőmű rekonstrukciója jelenleg is folyik a nyugatnémet Babkock cég részvételével. Teljes befejezése 1991–92-re várható, de akkor a mű teljesítménye is nagyobb lesz. A jövőben a tapasztalatokból okulva a mű korszerűbb gépészeti technológiai egységeit csak Nyugatról szabad beszerezni – olvashatjuk. A második égetőmű az előzetes számítások és a piackutatás szerint 8-12 milliárd forintba kerülne. Telepítésére a XX. kerület, Ócsai út déli oldala melletti területet javasolják, s itt lehetne elhelyezni a fővárosi kórházak és rendelők hulladékának égetőjét is.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon