Skip to main content

Szenny-ár

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Csak negyvenmilliárd kell


A megálmodott új fővárosi üzleti negyedet és az öt év múlva megrendezendő Expót körülölelő Dunába éppen az érintett helyen ömlik naponta négyszáz-hatszáz ezer köbméter szennyvíz a ferencvárosi szennyvízátemelő közel öt méter átmérőjű csövéből. Itt nyomják a folyóba a főváros szennyvizének közel kétharmadát. A sodorvonalba bevezetett szennyvíz szabad szemmel is látható, erősen bűzös, darabos összetételű csóvaként árad tovább. Egy vitán a szakemberek azzal jellemezték az állapotokat, hogy a Dunának erre a szakaszára be sem engedik a sétahajókat, mert utána olyan büdösek lennének, hogy egy kikötőbe sem állhatnának be.

– Az Expóban és Manhattanben gondolkodók természetesen lázas munkába kezdtek, hogy terveik megvalósításához megváltoztassák a feltételeket.

Az iszaplerakó kitelepítésével mindenki egyetért, sőt azt már jóval korábban meg kellett volna tenni. A Csatornázási Művek illetékesei is elismerik, ma már elfogadhatatlan módon kezelik: csupán mésszel keverve rakják le az iszapot. Az iszaplerakó mostani helye a szakemberek szerint környezetvédelmi szempontból is igen kedvezőtlen. A nehézfémtartalmú iszapot olyan telepre ömlesztik, amelynek talajvízszint-helyzete egy tanulmány – óvatos – megfogalmazása szerint „nem kellően felderített”. A szennyvíziszap összetételére, veszélyességére vonatkozóan még nem készültek részletesebb vizsgálatok, amelyek mintegy hárommillió forintba kerülnek. Úgy tartják, hogy az iszap egy részét veszélyes hulladékként kellene kezelni, mivel az újpesti szennyvíztisztító-telepre eljutó szennyvíz s így az abból keletkező iszap részben ipari eredetű.

További, mintegy két és félmillió forintba kerülnek a szükséges talajmechanikai vizsgálatok, valamint a talajvízmagasság mérése. A mostanában lerakott híg iszapot pedig el kell hordani. Enélkül hozzá sem lehet fogni ahhoz, hogy a már megszikkadt zagyterületen takarás és egyéb előkészületek után könnyebb épületeket, pavilonokat létesítsenek. Ezek tervezésekor még így is számolni kell korróziós problémákkal, a biogázképződés lehetőségével – állapítja meg az egyik tanulmánya.

Mindenképpen szükség van tehát új, biztonságosabb iszaplerakóra, de ezzel együtt megfelelő iszapkezelési technológiára is. Egy korszerű szennyvíziszap-tisztítómű azonban 12-15 milliárd forintba kerülne. Maga az új iszaplerakó létesítése ennél jóval kisebb ráfordítást igényel. Az Expo évének közeledése és a költségek minimalizálása ideiglenes lerakóhely létesítésére ösztönöz, ahol továbbra is a már most elfogadhatatlan technológiával „fertőtlenítik”, kezelik majd az iszapot. Csakhogy ilyen állapotú iszap befogadására vajon melyik kerületi önkormányzat vállalkozik majd. A Csatornázási Műveknél is úgy látják, a megoldás reménye nélkül csak tovább duzzad a telephelykeresés kapcsán már eddig összegyűlt kötetnyi anyag. Hiába születne az Expo érdekében bármilyen szinten döntés az iszaplerakó kitelepítéséről, ha közben nincs biztosítva új lerakóhely. A Csatornázási Művek ilyen esetben akár be is zárhat – vonta le a következtetést Kolompár Péterné a FCSM-től.

Most folynak a tárgyalások a világkiállítási programiroda, a Főmterv, a Csatornázási Művek és a fővárosi tanács szakemberei között, de állítólag a tanácskozó felek némelyike egyelőre taktikázik, ahelyett hogy a mielőbbi közös megoldást kívánná.

A Csepelre tervezett központi szennyvíztisztítómű kérdése még komplikáltabb. Buzinszky Pál, a fővárosi tanács közműosztályának vezetője írta nemrég egy cikkében, hogy a mű kitelepítésével szemben több szakembernek komoly aggályai vannak. Már korábban is megvizsgálták, szó lehetne-e erről, de az eredmény csak a mostani hely kijelölését erősítette meg. Az érvényes városrendezési terv mintegy hatósági garanciát is adott erre a helyre, nyugodtan folyt tehát a csatornahálózat fejlesztése, hogy majdan az előre kijelölt ponton gyűjtsék össze és vezessék be a szennyvizet a napi 1,3 millió köbméter kapacitású tisztítóműbe. Éppen az utolsó láncszem, azaz a tisztítómű elmozdítása ezért rendkívül kényes kérdés. A tanács osztályvezetője ugyan nem írt róla, de köztudottan legalább ennyire kényes ügy a tisztítómű teljes kiépítéséhez kellő, mai árakon számolt 24,3 milliárd forint előteremtése. Igaz, a központi szennyvíztisztítóműnek az 1987-ben aktualizált fővárosi szennyvízkezelési koncepció szerint 2000-ig kellene csak megépülnie, tehát az 1995-ös világkiállítás idejére még nem. Csakhogy a bűzös, darabos szennyvíz bevezetése a jövendő Expo helyszínétől mintegy száz méterre csak a tisztítómű felépültével szűnne meg. Természetesen ebben az esetben is létezik egy „költségtakarékosabb”, mintegy kétmilliárd forintba kerülő megoldás. Azaz, a szennyvíz elvezetése a Ferencvárosi Átemelőtől a Duna alatt Csepelen át a sziget egy kilométerrel délebbre fekvő oldalára – ami persze csak a tartós megoldás elodázása lenne. Mivel így pénz híján egyelőre ott ömlene be a Dunába a változatlanul visszataszító állagú, bűzös, egyre növekvő mennyiségű szennyvíz, vigyázni kell majd, nehogy elkalandozzanak az Expóra hajóval, vitorlással érkezők.

Sajnos azonban még így sem lehet tökéletesen kellemessé tenni a világkiállítás környezetét és vízi útját. Ugyanis a ferencvárosi átemelő, amelynek a közelébe is terveztek létesítményeket, az ottani szennyvízkezelési eljárások, a visszatartott szennyvíziszap eltávolítása miatt bűzös, zajos üzem. Ami pedig a Dunát illeti… ott vannak az Ördögárokból jövő, a Gellért téri és a Lágymányos úti kiömlők. E három kiömlőből összesen legalább napi 50 ezer köbméter szennyvíz árad ma a Dunába. A szennyvízkezelési koncepció is számol e három kiömlő megszüntetésével és a szennyvíz kelenföldi szennyvíztisztítóba való átvezetésével. Pénz híján azonban ennek megvalósítására sincs semmi remény 1995-ig. A budai oldal szennyvize tehát elég kiábrándító formában továbbra rontani fogja az Expo vízi útjának képét.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon