Skip to main content

Hungaro-történet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kis magyar rémtörténeteink sorát gyarapítja immáron a Hungaroring is – függetlenül attól, ki hogyan ítéli meg a Forma-verseny jelentőségét az idegenforgalom szempontjából. A Hungaroring megépítéséről a kormány döntött 1985-ben. Úgy döntöttek, hogy vállalati beruházásként valósuljon meg a terv, s a 200 milliós teljes beruházási költséghez 170 millió forinttal járul hozzá a költségvetés. Ehelyett – a Számvevőszék most közzétett jelentése szerint – tavaly év végéig 962 milliót fordítottak a megépítésre; a költségvetési forrás 750 millió forint, aminek 70 százalékát szabálytalanul használták föl. A cél szentesíti az eszközt…

A szabálytalanság módjai változatosak voltak. Csak egy-két példa. 50 millió forintot használtak föl a Hungaroring építésére a MÁV megsegítésére elkülönített tartalékalapból – amit a közlekedési minisztérium vezetőinek „ötlete” alapján kértek. 1986. augusztus 1-jétől a Hungaroringet állami tulajdonba vették, s kezelőként a Budapesti Közúti Igazgatóságot jelölték ki. Rajtuk keresztül még 1986-ban sikerült szabálytalanul és titokban pótlólag 138 millió forintot elkölteni.

Számottevően emelte az eredeti költségeket, hogy a tervek a megépítendő létesítmények paramétereinek érdemi leírását sem tartalmazták. A költségeket más, szóba került helyszínekre becsülték meg, ahol viszont sokkal kevesebb földmunkára lett volna szükség. Sokat nyomott a latban, hogy a tervezésben és a kivitelezésben monopolhelyzetbe került egy cég, nevezetesen az Aszfaltútépítő Vállalat.

Az Állami Fejlesztési Bank a beruházást 1986 decemberében lezártnak nyilvánította, ami akár merész lépésnek is minősíthető. A félbemaradt beruházási munkákra és a fenntartás finanszírozására a következő két évben a közúti költségvetésből – tehát részben más, budapesti közúti beruházások közvetlen terhére – 256 millió forintot fordítottak. Ugyanezen idő alatt a hírközlési létesítményekre újabb 35 milliót költöttek. Szerencsére az Idegenforgalmi Alap újabb 40 milliárddal segítette a beruházást.

Mellesleg a Hungaroring költségvetési forrásból származó vagyona egyszerűen nincs megfelelően nyilvántartva. Miközben a Hungaroringet közúttá nyilváníttatták, az útkataszterben ez érték nélkül szerepel. Vigasz az lehet, hogy talán most már legalább a költségekről pontos adatokkal rendelkezünk.

No és a felelősségre vonás? – kérdezhetnénk. A Számvevőszék a közlekedési miniszterre bízná ezt, miközben a minisztériumban még ott vannak azok a vezetők, akik vélhetően részesei voltak ezeknek a döntéseknek.


A Hungaroring építésére és fenntartására fordított költségvetési források 1985-1989<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

 

1985

1986

1987

1988

1989

Össz

Költségvetési juttatás

85,0

–.

85,0

Állami alapjuttatás

15

70,0

85,0

Idegenforgalmi Alap-juttatás

17,0

2,0

10,0

30,5

59,5

Költségvetési juttatás (MÁV-on keresztül)

50,0

50,0

Közúti költségvetés: Bp. Közúti lg. és Autópálya lg.

55,4

105,9

103,9

45,3

310,5

Fenntartási gépek

17,4

17,4

Bekötőút-építés

65,3

0,7

66,0

Magyar Posta

44,6

29,8

74,4

Összes költségvetési forrás:

100

319,7

138,4

113,9

75,8

747,8

Ebből szabálytalan:

188,1

138,4

113,9

75,8

516,2

A vastagon szedett összegek felhasználása szabálytalan volt (forrás: az Állami Számvevőszék jelentése).














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon