Ha rövidesen nem építik meg az új hulladékégetőt, katasztrofális lesz a budapesti helyzet. A prognózisok szerint 1985 és 2000 közötti időszakban 86 505 ezer köbméter háztartási hulladék képződik, miközben a meglévő és még szóba jöhető lerakóhelyek kapacitása ebben az időszakban 13 500 ezer köbméter körül van, a már üzemelő szemétégetőmű pedig ezalatt az idő alatt 30 500 ezer köbméter hulladékot semmisít meg. Ha tehát nem tennének semmit, majdnem annyi szeméttel nem lehetne majd mit kezdeni, mint amennyinek a lerakására, elégetésére mód van.
A szelektív hulladékgyűjtés elleni legfőbb érve az a tanulmánynak, hogy a lakosság nem elég fegyelmezett. Hiába helyeztek ki a kísérletek során konténereket a papír, a textil, az üveg elkülönítésére, a konténerekbe mindig került másféle szemét, sitt, törmelék, ami beszennyezte a néhány együttműködő polgár által szétválogatott hulladékot. Így persze a szelektív gyűjtés jóval többe került, mint amennyi befolyt másodlagos nyersanyagok értékesítéséből.
A tanulmány írói szerint éppen emiatt a szelektív hulladékgyűjtést továbbra is csak a MÉH-re kell hagyni.
Jóval nagyobb figyelmet szentelnek két másik eljárásnak, a komplex hulladékhasznosításnak, valamint a hulladékégetésnek.
A komplex hasznosítóművel a hulladékból kinyerhető a hulladékvas; az üveg, a papír, a műanyag és a szerves tartalom felhasználásával komposzt állítható elő. Az égethető anyagokból tüzelőanyag, pellet gyártható. Az eljárás melletti érveket és ellenérveket felsorakoztatva azonban úgy látják, az utóbbiak túlsúlyban vannak. Változtatni kellene a háztartási hulladék begyűjtési rendszerén, más típusú járművekre is szükség lenne. Olyan nagy mennyiségű komposzt keletkezne, amely a főváros igényeit meghaladja, ha viszont messzebbre szállítják, már nem gazdaságos az előállítása. Megjegyzik azt is, hogy az eljárás nem kiforrott, a legtöbb berendezés kísérleti stádiumban van. Ráadásul – teszik hozzá – jelentős mennyiségű maradványanyag keletkezik, ami növeli a lerakási gondokat.
Az égetés mellett szól, hogy az eljárás bevált (erről lásd az Égetni való mű című cikkünket az első számunkból), hazai tapasztalatok is rendelkezésre állnak, s itt kell a legkevesebb – mintegy 10 százaléknyi – maradékanyaggal számolni. Az ellenérvek között felsorolja, hogy igen költséges technológiáról van szó, s csak a hulladékvasat lehet visszanyerni.
A második égetőművet eszerint 1995-ig kell megépíteni Budapest déli részén évi 300 000 tonna kapacitással. Az első, a Skodaexport által szállított égetőmű rekonstrukciója jelenleg is folyik a nyugatnémet Babkock cég részvételével. Teljes befejezése 1991–92-re várható, de akkor a mű teljesítménye is nagyobb lesz. A jövőben a tapasztalatokból okulva a mű korszerűbb gépészeti technológiai egységeit csak Nyugatról szabad beszerezni – olvashatjuk. A második égetőmű az előzetes számítások és a piackutatás szerint 8-12 milliárd forintba kerülne. Telepítésére a XX. kerület, Ócsai út déli oldala melletti területet javasolják, s itt lehetne elhelyezni a fővárosi kórházak és rendelők hulladékának égetőjét is.
- Valami bűzlik [6]